Győr: pokoli a helyzet

...és akkor Dudás Ádám lőtt!

Jobbal suhintotta meg a labdát, amely elkerülte a fehérvári kaput. Aztán később, az első félidő közepe táján próbálkozott még egyszer, de újra célt tévesztett, a labda a léc fölött zúgott el. Pályára lépett tehát az ETO korosztályos Európa-válogatottságig jutó középpályása, aki miatt az utóbbi időben vita robbant ki. Lapunkban foglalkoztunk a témával, többször is rávilágítva, hogy az olyan tehetség, aki tavaly például az Arsenal csapatával tréningezett két hétig, aligha lehet tartaléksorban vagy rosszabb esetben a lelátón – játéklehetőség helyett. Az ETO szakmai stábja azzal érvelt, hogy a játékos nincs megfelelő állapotban, utol kell érnie magát. A vita most azzal ért véget, hogy Klement Tibor vezetőedző a kezdőcsapatba jelölte az ETO reménységét.

Finoman fogalmazva Dudás Ádám visszafogott teljesítményt nyújtott. A jobb szélen kapott lehetőséget, ám alighanem azzal az utasítással küldte őt pályára edzője, hogy vállalkozzon sokat, rúgjon kapura, cselezzen, s vegye ki a részét a védekezésből is, ahogy azt a huszonegyedik század futballja megkívánja.

Dudás Ádám ellenfele az ugyancsak fiatal fehérvári védő, Mohl Dávid volt, aki bizony többször került ki győztesen a párharcokból, mint ahogy az első félidőben egyértelműen a Fehérvár akarata érvényesült. A piros-kékek veszélyesebbnek tűntek, és gyorsabban játszották át a középpályát. Pedig az ETO számára volt nagyobb a tét a gyönyörű, langyos péntek estén, hiszen a győrieket a kiesés fenyegeti, azonban mi nem láttunk megalkuvást nem ismerő, életéért küzdő ETO-t... Néhány egyéni próbálkozást leszámítva (Tokody Tibor, Bajzát Péter és Böőr Zoltán veszélyeztetett olykor) a fehérváriak támadtak, és megérdemelt vezetéssel vonultak az öltözőbe.

A félidőben már győzelmet ünnepelt a fehérvári publikum, hiszen bemondták, hogy a Cornexi legyőzte az ETO csapatát a női kézilabda-bajnokságban. Csak halkan jegyezzük meg: ne csodálkozzanak, hogy kevés a néző, amikor szinte egy időben rendeznek két sportágban Fehérvár–Győr összecsapást.

Ami a futballt illeti: az ETO kezdett aktívabban a félidőt követően, bár helyzetig ritkán jutott el a zöld-fehér alakulat, s ha mégis sikerült, akkor meg ott volt a magabiztos Sebők Zsolt. Ahogy telt az idő, úgy lett egyre görcsösebb a vendégcsapat és egyre nyugodtabb a hazai gárda. Amikor sakk-mattig kijátszott fehérvári akció végén a bíró jogosan kiállította Stark Pétert, majd az exgyőri Vayer Gábor belőtte a büntetőt, gyakorlatilag eldőlt a meccs. Jellemző a vendégek lelkiállapotára és fásultságára, hogy a lelátó tetejéig hallatszott, amint Mátyus János kétségbeesetten s nem éppen irodalmi stílusban kiabálja: „Menjetek már előre, b... meg...!” És az emberhátrányban lévő zöldek a hajrában szépítettek is, sőt akadt újabb lehetőségük, ám alighanem nagyon fájhatott nekik, amikor azt skandálta a végig lelkesen szurkoló Vidi-tábor: „NB II, Nyugati csoport...”

Bizony, ez a veszély valóban fennáll – pokolian nehéz a Győr helyzete.