Kikaptak a hangárban

A hangár. Nemes egyszerűséggel így jellemezte Molnár Tamás az Olympiakosz uszodáját. Nos, ez talán túlzás, de tény, a Pireusz gyárnegyedében található uszoda nem mondható a legkorszerűbbnek, az autókkal és hajókkal foglalkozó boltok között lévő létesítményről kívülről meg sem mondaná az ember, hogy milyen célra használhatják. Egyébként a fent említett Molnár Tamás végül csak nézőként lehetett jelen a „hangárban”, mivel Kovács István edző nem nevezte a mérkőzésre, így a lábujjtörést szenvedő klasszis center viszszatérésére még várni kell. Az uszodában már a kezdés előtt fél órával nagyszerű volt a hangulat, majd a meccs közben is megállás nélkül szólt az ének. Abszolút érthetően, mivel az

Olympiakosz végig kezében tartotta az irányítást. Az első negyed megnyerése után már csak egyszer tudott egyenlíteni a Domino, amely ugyan most is kaphatott volna kevesebb gólt, ám a magyar együttes védelmében mindenképpen meg kell jegyezni: a két játékvezető erőteljes hazai pályát fújt a görögöknek, akiknek sokkal „könnyebb síppal” fújták be a fórokat. Összesen négy magyar pólós pontozódott ki, ráadásul Fodor Rajmund és Vári Attila már a harmadik negyedben. Ebben a nyolc percben sikerült Kiss Gergely góljával egyenlíteni (7–7), ám a negyedet már újra kétgólos előnnyel zárta az Olympiakosz. Ment előre, hajtott a Domino, ám a kipontozódások miatt egyre kevesebb variációs lehetősége volt Kovács Istvánnak. Öt és fél perccel a vége előtt 9–8-nél emberelőnybe került a Honvéd, ám Benedek Tibor lövése a blokkról fölé vágódott, szűk három perccel a lefújás előtt pedig Jorgosz Doszkasz már háromra növelte az előnyt. Ezt még Hárai Balázs csökkentette, a remekül küzdő Domino a két hét múlva esedékes visszavágón ledolgozhatja kétgólos hátrányát.