Fieszta csigatempóban

Az angol filmrendező, Alfred Hitchcock 1972-ben mutatta be Téboly című filmjét – ami azt illeti, a remekmű folytatását nyugodtan megírhatta volna 2007. április 30-án.

A holland bajnokságban a 34. fordulónak az eindhoveni, az amszterdami és az alkmaari gárda egyaránt 72 ponttal vágott neki, a holland fogadóirodák a legkevesebb pénzt AZ-diadal esetén fizettek volna. Ehhez képest Louis van Gaal gárdája még egy döntetlent sem tudott összehozni az Excelsior otthonában, nem úgy az Ajax, amely a Willem II-t kettővel verte meg. Máskor pezsgőt bontanak egy kétgólos idegenbeli győzelem után, most azonban legfeljebb a frissítőket tartalmazó palackok repkedtek a vendégöltözőben: a Vitesse-t 5–1-re legyőző PSV eggyel jobb gólkülönbségének köszönhetően az élen zárta a bajnokságot.

„Sérülésem miatt a lelátón izgultam végig a meccsünket, illetve a riválisok mérkőzéseit. Mit mondjak, borzasztó volt – elevenítette fel mégiscsak kellemesen végződő vasárnap délutánját Fehér Csaba. – A pályán bizonyára fantasztikus lett volna megélni ezt a sikert, de a nézőtéren nyugtatókat is osztogathattak volna: a kilencven perc alatt ötször vagy hatszor változott a helyzet, hol az Alkmaar, hol az Ajax, hol a PSV tűnt befutónak, a lefújáskor szerencsére mi voltunk kedvező pozícióban… Úgy mentem ki egyébként a stadionba, hogy a végén sietek haza, ehhez képest egy hatalmas fieszta részese lettem. Nyoma sem volt megszervezett bulinak, nem kerültek elő az előre legyártott baseballsapkák és trikók, csak önfeledten ünnepeltünk.”

Azért a kedd délután kezdődő, éjszakába nyúló partin sem lehetett rossz a hangulat: a győzteseket nyitott autóbuszon vitték körbe Eindhoven dugig megtelt utcáin. Következzék a helyszíni beszámoló Fehér Csabától: „A stadionból indultunk, és két órával később oda is értünk vissza. Csigatempóban tettük meg az utat, a busz alig tudott haladni, annyian köszöntöttek minket. Megsaccolni sem lehet, hányan vonultak fel, azt ellenben biztosra mondhatom, hogy az alapos városnézés jóvoltából számomra eddig ismeretlen részeket is láttam Eindhovenből…”

Ennyit a jobbhátvéd elmúlt napi élményeiről, most essék szó az elmúlt évéről. Ha csak a tétmérkőzéseket számoljuk, összesen nyolc alkalommal kapott bizalmat Ronald Koemantól, a négy bajnoki fellépéshez négy BL-szereplést kell hozzáadni. A nyolcból a március 7-i, Arsenal elleni Bajnokok Ligájacsata kívánkozik az élre, legalábbis a PSV magyar légiósa szerint: „Ebben a szezonban nem csupán nekem, talán a klub számára is az volt a legfontosabb találkozó, a londoni egy egynek köszönhetően ugyanis bejutottunk a BL legjobb nyolc csapata közé. Örülök, hogy a győzelemmel felérő döntetlennek száz százalékig részese lehettem. Azt követően egyre több lehetőséghez jutottam, úgy érzem, éltem is vele, de ilyen a futball: a Liverpool elleni negyeddöntő visszavágóján kisebb sérülésem ellenére vállaltam a játékot, aztán nagyobb lett a baj, ezért is kényszerültem a lelátóra az elmúlt hetekben. Ezt már csak azért is sajnáltam, mert – a két évvel ezelőtti időszakkal ellentétben, amikor szintén miénk lett az arany – ezúttal maximálisan a csapat részének éreztem magam, így jó lett volna a végén is pályán lenni. Főleg az utolsó körben…”

A jelek szerint Fehér Csabának nemcsak múltja és jelene, hanem jövője is van a piros-fehér-feketéknél: a szerződése arról tanúskodik, hogy jövő nyárig a PSV-t erősíti majd.

„A vezetők nemrég közölték velem, szeretnék, ha kitölteném a megállapodást, és ugyanezt mondta Ronald Koeman is. Más kérdés, hogy az edzőnk maradása még nem biztos – mondta a hátvéd. – Nem is tudom, minek örülnék jobban, ha lenne váltás a kispadon, vagy nem, de végül is mindegy, ha megint versenyeznem kell a csapatba kerülésért, hát versenyzem. Ha már egyszer bizonyítottam, miért ne sikerülne még egyszer?”