Óriási pofont adtak nekünk

Keletre kell adni végre az Euró pa-bajnokságot! – mondogatjuk lassan tíz éve.

Az UEFA végre-valahára keletre adta.

Na de ennyire…?! – kérdezhetjük szomorkás öniróniával.

„Üzenjük erről a helyről a nehéz pillanatokat átélő Diego Maradonának, hogy kitartás, Diego, az egész futballvilág veled van! … És akkor a pillanat, amelyet mindenki várt. A 2012es labdarúgó Európa-bajnokság házigazdája az UEFA végrehajtó bizottságának döntése alapján: Lengyelország és Ukrajna…”

Így jött a hideg zuhany szerda délelőtt, helyi idő szerint fél tizenegy után néhány perccel Michel Platini UEFA-elnök szavaival. Bárhogyan is van, nagyon rossz érzés a vereség még akkor is, ha utólag be kell látnunk, ezúttal sem volt sokkal több esélyünk a győzelemre, mint mostanában a futballpályán.

Mert ilyenkor, utólag felnagyítódnak azok az úton-útfélen hallott érvek, amelyek erre az eredményre figyelmeztettek. És jelentőségüket vesztik azok, amelyekbe optimistán napokig, hetekig kapaszkodtunk.

Ma már tudjuk, hiba volt azt gondolni: ha az MLSZ segít Hrihorij Szurkisznak, hogy bekerüljön a végrehajtó bizottságba, az ukrán elnök majd bennünket támogat, hiszen ők úgyis esélytelenek (kiderült, a szabályok értelmében nem is szavazhat).

Talán azoknak is igazuk volt, akik úgy vélték, Michel Platini nem felejti el, hogy az elnökválasztáskor minden bizonnyal nem rá, hanem Lennart Johanssonra szavaztunk.

Utólag mégsem tekinthető akkora badarságnak Joseph Blatter FIFA-elnöknek az a néhány héttel ezelőtti kijevi kijelentése, amely szerint az ukránoknak kell adni az Eb-t… Sőt fehéren feketén kiderült, hogy amikor a FIFA elnöke Kijevben és Varsóban járt, gyakorlatilag az utolsó kérdéseket tisztázta a leendő Eb-házigazdákkal, s talán már akkor eldőlt minden kérdés. Az eredményhirdetést követő sajtótájékoztatón Michal Listkiewicz, a lengyel szövetség elnöke (a Nemzeti Sport egykori lengyelországi tudósítója, korábbi budapesti egyetemista, volt futballbíró) el is mondta, hogy Sepp Blatter ottjártakor minden ellentétet elsimítottak a lengyel kormánnyal, amely korábban fel akarta számolni az egész szövetséget. Szavait alátámasztandó felhívta a pódiumra a jelen lévő lengyel sportminisztert, és egymás nyakába borultak, s a nemzeti lobogót közösen megragadva emelték a magasba.

Teljesen érthetően lubickolt egyébként a boldogságban a lengyel elnök, aki remek szónok, és szinte minden válaszát

Folytatás a 3. oldalon