Csoda történt…

Mi volt az első érzése, amikor meglátta kibukkanni Lengyelország és Ukrajna nevét? Végtelenül szomorú lettem – mondta Kisteleki István, az MLSZ elnöke. – Ez biztosan sokáig megmarad bennem, de indulat nem uralkodott el rajtam. Pedig elnökségének tagjai az eredményhirdetés után maffiamódszereket emlegettek, és összeesküvés-elméleteket fejtegettek. Megértem az első indulatból fakadó szavakat és gondolatokat, ám eddigi tapasztalataim alapján nem feltételezem az UEFAról ezeket a mód

szereket és a becstelenséget. Tény, hogy nehéz megmagyarázni a döntést, sok szempont szólt ellene, de nem marad más dolgunk, mint gratulálni a győzteseknek. Szerintem valóságos csoda, hogy a lengyel–ukrán pályázat meg tudta verni az olaszt.

Egyetlen szavazatot sem kaptunk. Erről mi a véleménye?

Nem a munka minősége döntött. Más kommentárt most nem tudok ehhez hozzáfűzni.

Ön szerint mit vesztett el most a magyar labdarúgás?

Azt a társadalmi támogatást, amelyet az Európa-bajnokság óhatatlanul meghozott volna. Nem az anyagi kérdések a legfontosabbak, azok a kedvező morális megítélés hatására biztosan megoldódnának. A rendezés mindenkit összefogásra ösztönzött volna, márpedig ennek az országnak elengedhetetlenül szüksége lenne közös célokra, az együvé tartozás érzésére, és erre elképzelni sem lehetne jobb lehetőséget, mint az Európa-bajnokság. Kár, hogy ez a munka most nem folytatódhat, mert változást hozhatott volna a társadalomban és a labdarúgásban is, és alighanem a futball infrastruktúrájának fejlesztésével is magunkra maradunk. Azt pedig ma még nem is sejthetjük, hogy ez a kudarc milyen indulatokat vált majd ki.

A saját pozícióját is veszélyeztetve látja?

Ezzel jó ideje nem foglalkoztam, annyira lekötött a pályázattal kapcsolatos munka.

Ugyanakkor úgy érzem, hogy bírálóim hangja az utóbbi hónapokban elcsendesült, mi több, eredményeink láttán többen is a támogatóim lettek.

Milyen eredményekre gondol?

Programjaink függetlenek az Eb-pályázat sikerétől. A pályaépítési és utánpótlási akcióink már beindultak és folytatódnak, illetve az edzőcentrum is hamarosan felépül. Nem áltatok senkit sem azzal, hogy siker esetén ezek viharosan szárnyalhattak volna, de most, a kedvezőtlen döntéssel a hátunk mögött biztosan nem lesz könnyű dolgunk, hiányzik majd a lelkesedés, amely a rendezés jogának birtokában mindenkit átitatott volna. Most azonban át kell gondolnunk mindent, értékeinket muszáj megőriznünk, és dolgozunk tovább – a futball érdekében nincs is más választásunk.