Meglepően gyors előzés
Fél évtizede, hogy a Ferencváros kedvéért leadta a Dinamo Pancsova szerelését, lassan két esztendeje, hogy a zöld-fehér dresszt piros-fehérre váltotta. Azon kevés (ex)fradisták közé tartozik, akit befogadtak Debrecenben – Dragan Vukmir esete bizonyítja, ha valaki szívvel játszik, azt értékeli a nép.
Igaz, hogy Bruce Willis szerepére pályázik?
Mire céloz? – kérdezett vissza az MTK-t 3–0-ra legyőző Loki legjobbja.
Miután az első félidőben labdát szerzett, fájdalmas arccal elterült a gyepen, és miközben ápolták, az egyik szurkoló megjegyezte: Dragan, add az életed!
Jó poén. Egyébként valóban akciófilmbe illő jelenet volt, akkora ütés érte a bordámat, hogy másodpercekig nem kaptam levegőt. Egy pillanatra megijedtem, de aztán a szakemberek megnyugtattak, semmi gond, folytathatom a játékot.
Sokan máris elkönyvelték a Loki címvédését.
A Debrecen öltözőjében azonban nem talál olyan embert, aki kijelentené, hogy mi végzünk az első helyen.
Könnyű dolguk volt a kék-fehérekkel?
Én csak akkor éreztem, hogy miénk a győzelem, amikor a játékvezető véget vetett a mérkőzésnek. Az MTK jó csapat, aligha kell bemutatnom, van annyira erős, hogy vert helyzetből is talpra álljon.
Mivel kerekedtek riválisuk fölé?
Erősebben akartuk a sikert.
Azt azért kétlem, hogy a fővárosiak ne vágytak volna ugyanannyira a három pontra, mint önök.
Belülről érezni lehetett, hogy akaraterőben felülmúljuk az MTK-t. Tudtuk, felfogtuk, mekkora tétje van ennek a csatának, ráadásul telt ház előtt léphettünk pályára, nem engedhettük meg magunknak, hogy egy percre is kiengedjünk. Látja, ezért is mondtam, hogy csupán a lefújás másodpercében nyugodtam meg.
A győzelmen kívül a lapunktól kiérdemelt nyolcas osztályzatához is illik gratulálnom.
Örülök, hogy ilyen jónak értékelték a produkciómat, már csak azért is, mert amióta Magyarországon játszom, a hetes volt a csúcs.
Vagyis most futballozott a legjobban az elmúlt öt évben?
Nem ment rosszul a játék, sokszor szereztem labdát, de hogy valóban a szombati teljesítményem kívánkozna az élre, arra nem tudok felelni.
Egy feltűnő hiányosságára azért felhívnám a figyelmét: a magyar élvonalban még nem szerzett gólt.
Nekem mondja?! De hova kapkodjak, Komlósi Ádám éppen szombaton, a kétszáznyolcvanegyedik bajnokiján érte el az első találatát, én meg alig játszottam százharmincat… Persze örülnék, ha már legalább egy gólnál járnék, remélem, még ebben a bajnokságban lesz okom ünnepelni. Úgyis minden olyan szépen alakul.
Tény, hogy tavasszal tíz pontot vertek rá az MTK-ra. Hitték volna?
Reméltük, hogy előbb utolérjük, majd lekörözzük a vetélytársunkat, de minket is meglepett, hogy mindez ennyire gyorsan megtörtént. Ahogy jöttek az eredmények, úgy nőtt az önbizalmunk, és tessék, ma már öt pont az előnyünk.
Kitart a záró körig?
Bízom benne.
Ennyi?
Említettem már, még nem téma az aranyérem.
Most is arról beszélünk.
Miről is?...
