Győzelem – nagy áldozattal

Újabb potenciális banánhéj hevert tegnap a Manchester United előtt, hiszen a Blackburn volt az aktuális rivális, amely rendre kibabrál az MU-val: hogy mást ne mondjunk, az előző szezonban oda-vissza megverte. Most végül is kellemes különbséggel, 4–1-re nyert a United, de ezért vért izzadt, a vezéráldozatról nem is szólva… Kezdődött azzal, hogy a Blackburn kapusa, Brad Friedel olyan napot fogott ki, amikor mindent hárít: Wayne Rooney például fél órán belül kétszer is heveny szitkozódásban tört ki az amerikai kapus mutatványai láttán. Ehhez jött még, hogy Nemanja Vidics hordágyon hagyta el a pályát – a diagnózis: vállficam –, ami önmagában is nagy csapás, úgy meg főleg, ha számba vesszük, hogy a Roma elleni szerdai Bajnokok Ligájanegyeddöntőn sérülése miatt a csapatkapitány Gary Neville, valamint Mikael Silvestre sem játszhat, s Patrice Evra szereplése sem biztos… A két középső középpályás, Michael Carrick és Paul Scholes viszont igen. Előbbi a Blackburn vezetésénél működött közre, utóbbi viszont három bekk között szlalomozott be a tizenegyespontig, mielőtt egyenlített volna. Aztán úgy tűnt, Michael Carrick keretbe foglalja az eseményeket, mert miután Ryan Giggs öt lépésről majdnem kettétörte a lécet, Rio Ferdinand pedig dühében kilőtt egy szurkolót, ő okosan elgurította a labdát az előtte sorakozó lábak között, s ezzel már a United volt előnyben. Később még Pak Dzsi Szung és a néhány perccel korábban beszálló Ole-Gunnar Solskjaer megtoldotta a különbséget. Mindez azonban abszolút hamis képet sejtet ahhoz képest, mennyit szenvedett az MU ezen a meccsen.