Az akaratgyenge MTK nem bírt a Kaposvárral

Kezdjük a végén: csak azt kap ta az MTK, amit megérdemelt. A betegségtől sújtott, 22 percen át tíz emberrel játszó Kaposvár megérdemelten győzött a bajnoki címre is esélyes együttes ellen.

Bár három alapember is hiányzott Garami József csapatából (Rodenbücher István, Balogh Béla és Pollák Zoltán sem játszhatott Kaposváron), mégsem az MTK védekezésével volt baj, hiszen mindhárom labdarúgót megfelelően pótolták a helyettesek. A csatársorban akadtak gondok, ahol honi viszonylatban igazi nagyágyúk futballoznak, Hrepka Ádám és Németh Krisztián is frissen, egészségesen érkezett Kaposvárra. Csak egyvalami hiányzott belőlük: az akaraterő, így aztán a két támadó helyzetekig sem jutott el. Nem volt meglepő, hogy már a szünetben lecserélte őket edzőjük.

De bírálat illeti az MTK-t azért is, mert a fővárosiak jól tudták, hogy Pintér Attilát kivéve valamennyi kaposvári labdarúgó vírusfertőzésen esett át az elmúlt napokban, így egyértelműnek tűnt, hogy a mérkőzés második felére elfárad Prukner László együttese. Elfárad, ha az MTK a találkozó elejétől nagy iramot diktálva, sok mozgásra kényszeríti a Rákóczit. Csakhogy egyáltalán nem ez történt: lassú, körülményes, pontatlan futballt mutatott be az MTK. Az első félidei játékot híven tükrözi, hogy a hazaiaknak voltak nagyobb helyzetei, sőt André Alves olyan gólt rúgott, amelyre még sokáig emlékeznek Kaposváron. Pláne, hogy egy félidővel később kiderült, ez a csodaszép találat három pontot ér.

Az MTK csupán Mező Tamás kiállítása után jött rá arra, hogy gyorsabban futballozva és jóval többet futva talán eredményes lehet. Ám a kaposvári játékosok 22 percen át emberfelettit produkálva, egymást kisegítve, igazi csapatként futballozva megmutatták a kényeskedő fővárosiaknak: lehet, hogy játéktudásban gyengébbek, ám küzdeni tudás és elszántság tekintetében az aranyesélyes fölé nőnek – legalábbis ezen a szombaton.