Nem tudták tartani a finn Ferrariját (1.)

Különösebb izgalom nélkül zajlott a melbourne-i idénynyitó, a győzelemért egy pillanatig sem folyt csata. Kimi Räikkönen különösebb megerőltetés nélkül nyerte meg első nagydíját, amelyen Ferrarit kormányzott. Az első helyről induló finn pilóta csupán a boxkiállásait követően, ideiglenesen veszítette el a vezető pozíciót, és a leggyorsabb kör is az ő nevéhez fűződött.

Bár a futam elején elveszítette a rádiós kapcsolatot a boxutcával, ez nem látszott a produkcióján. A Ferrari nemcsak egy körön, hanem hosszú távon is kiemelkedik a mezőnyből, és ahogy Räikkönen a versenyt követően megjegyezte, még csak meg sem kellett izzadnia azért, hogy elhúzzon a vetélytársaitól. A végén lassított, mindössze biztonsági „üzemmódjának” tudható be, hogy csak hét másodperccel verte meg Fernando Alonsót.

A Ferrari szereplésén az új szabály sem látszott meg, hogy minden pilótának kétféle abroncsot kell használnia a versenyeken. Ugyanolyan jól működött a közepesen kemény és a lágy keverékű gumi, ami Räikkönen mellett Felipe Massa esetében is elmondható. A szombati időmérőn váltóhiba miatt a 16. rajtkockába szoruló, majd vasárnap délelőtti motorcseréje miatt a 22. (utolsó) helyre visszasorolt brazil a futam első felét lágy, a másodikat közepesen kemény abroncsokon száguldotta végig – nem volt szembetűnő különbség a két félidőben nyújtott teljesítménye között.

Azt meg kell említeni, hogy a hatodik helynél előrébb illett volna feljönnie, hiszen a Ferrari rendkívül erős a többiekhez képest. Persze lehet, hogy a téli teszteken mutatott remeklése után nőtt meg az elvárás Massával szemben, de azért ne várjuk tőle, hogy Michael Schumacher módjára siklik át a mezőnyön.

Sokkal könnyebb lesz neki, ha nem akad gondja az időmérő edzésen, és kerék kerék elleni csatát vívhat Räikkönennel. A többiek pedig reménykednek benne, hogy mihamarabb felzárkóznak a Scuderia vörös gépeihez, és nem lesz olyan idény a mostani, mint a 2001-es, a 2002-es vagy a 2004-es, amelyek során Schumacher ellentmondást nem tűrően, magabiztosan nyerte meg a világbajnoki címet, miközben unalomba fullasztotta a Formula–1-et.

Persze ha valóban egyenlő a két Ferrari-pilóta, és nincs erősorrend Räikkönen és Massa között, attól még egyetlen kiemelkedő csapattal is lehet izgalmas a vb, mint ahogy Alain Prost és Ayrton Senna idejében, a nyolcvanas évek végén láthattuk a McLarentől. Ott nem voltak csapatutasítások, nagyszerű csatákat vívtak alkalomról alkalomra.

A wokingiak sem keseregtek Melbourne-ben, Alonso és újonc társa, Lewis Hamilton egyaránt vezetett a versenyben néhány körig. Nick Heidfeld és a BMW rossz húzásának köszönhetően (a többséggel ellentétben lágy gumikon kezdő németet túl korán a boxba hívták) végül mindketten pezsgőzhettek, nagyban hozzájárul-