Az Inter elsöpörte Ronaldót és a Milant

Ronaldo, Ronaldo és Ronaldo.

Olaszországban vasárnap nem lehetett olyan újságot találni, amelynek a címlapján ne a brazil neve szerepelt volna. A korábban évekig az Interben játszó, de januárban a városi rivális Milanhoz szerződő futballista élete első derbijére készült „a barikád túloldalán” – ahogy az egyik lap fogalmazott.

A stadionba érve már megszűnik a barátság

Az Inter-szurkolók azonban nem felejtettek. Bár a stadion felé békésen utaztak a buszon, a metrón vagy a villamoson a szintén a meccsre igyekvő Milan-drukkerekkel, a stadionhoz érve megszűnik a „barátság”. A San Siróban már egy órával a kezdés előtt felcsendültek a „Ronaldo-slágerek”: leggyakrabban azt a rigmus énekelték, amely az árulóvá lett brazilt „hulladékembernek” titulálja. Mondani sem kell, Ronaldo édesanyjának lehetséges foglalkozásával kapcsolatban is teljes az egység az Inter táborán belül. A legnépszerűbb póló pedig az, amely a súlya miatt kritizált játékost ábrázolja kibuggyanó, hájas pocakkal, a hátán pedig a támadó Milannál használt száma olvasható, apró megjegyzéssel kiegészítve: 99 kiló. (Szintén érdekes az a póló is, amelyen a Csak a 99-es futballista ácsorgott a kezdőkörben Persze a barikád „piros-fekete” oldalán egészen másképp vélekednek Ronaldóról. Carlo Ancelotti vezetőedző a mérkőzést megelőzően például a támadó szerepét ecsetelve Marco van Bastent idézte, aki a kilencvenes évek elején azt mondta milanos csapattársainak: „Csak adjátok nekem a labdát, aztán győzzetek futni utánam a gólörömnél!” Ronaldo azonban a találkozó elején semmivel sem bizonyította, hogy jogos lett volna a párhuzam a holland előddel. Az Inter szurkolóinak például a 12. percig kellett várniuk ahhoz, hogy „tisztességesen” kifütyülhessék a legfőbb közellenséget – a brazil ekkor ért először labdába. A mérkőzés első felét talán úgy foglalhatjuk össze a legjobban, ha az egyik fanatikus Inter-szurkoló félidei értékelésének vesszük a reciprokát: a kilencven percet végigordító úr szerint a szünetig az Inter játszott abszolút fölényben… Persze ne menjünk el szó nélkül a 40. perc eseményei mellett: ekkor általános füttykoncert jelezte, ismét Ronaldo kapott labdát, az éktelen zaj és a brazilt becsmérlő kiáltások azonban egy szempillantás alatt elhallgattak, amikor a támadó huszonöt méteres, lapos lövése Julio César kapujának jobb alsó sarkában kötött ki. Úgy tűnt, Ronaldo góljával teljesen „jól is lakott”, a mérkőzés hátralévő mintegy ötven percében ugyanis még a korábbinál is kevesebb aktivitást mutatott. A saját erőállapotát a mérkőzés előtt hatvanszázalékosra becsülő játékos láthatólag nem volt képes felvenni a ritmust, gólján kívül semmit sem mutatott. Jellemző kép: az egyik Inter-támadásnál huszonegy játékos mozgott, egyedül a 99-es számú piros-fekete futballista ácsorgott a kezdőkörben… A brazil nemcsak kevéssé hatékony játéka miatt nem tudott a meccs hőse lenni, hanem azért sem, mert időközben az Inter Julio Cruz 54. percben szerzett közeli góljával kiegyenlített.

Inkább negyven százalék volt az a hatvan A hangulat akkor érte el csúcspontját, amikor a 75. percben Zlatan Ibrahimovic megszerezte a vezetést csapatának. A Milannak már nem volt igazán esélye az egyenlítésre, és ezért főleg Ronaldo tehető felelőssé. Na nem a nyolcvannégy kilós súlya miatt, hanem azért, mert a piros-feketék támadásainál megjátszhatatlannak bizonyult. A „Fenomén” erőtlenségét látva megkockáztatjuk, az a bizonyos hatvan százalék ezen a délutánon alig lehetett több negyvennél…