Tökéletes reinkarnáció
A sok találgatással körített vi lágbajnoki csapatkeresés közben egyvalamit nem vonhattunk kétségbe. Nem vitathattuk, hogy a férfi vízilabda-válogatott első számú kapusa továbbra is Szécsi Zoltán. Annak ellenére sem, hogy az új idényt szerény képességű csapatban kezdte meg.
A 144-szeres válogatott portás ugyanis életében először úgy döntött, hogy maga mögött hagyja a hazai bajnokságot, nem kér az azt körülvevő hangulatból, a számára kellemetlenné váló légkörből. A rengeteg (leginkább anyagi) gonddal küzdő FTC-nél eltöltött, a LEN-kupa elődöntőjébe jutás által sikeresnek is felfogható idény után az olasz Camogli együttesével egyezett meg, ami azt is jelentette, hogy kimarad a nemzetközi körforgásból. Első légióslépéseit nem kellett egyedül megtennie, hiszen Weszelovszky László és Binder Szabolcs is a liguriai együttes alkalmazottja, ám a magyar triumvirátus sem tudta megakadályozni, hogy a Camogli májusban osztályozóra kényszerüljön. Talán éppen mert a hátsó régióba tartozó klubhoz szerződött, Szécsi nem unatkozott Itáliában, nem mondhatta, hogy csak elvétve közelítenek bombák a kapuja felé. Amit kapusként megtehetett, megtette, hiszen az egyes mérkőzések után leadott edzői szavazatok alapján a játékosrangsor harmadik helyén tanyázik, beleértve a mezőnyben játszókat is!
Vagyis ne aggódjunk, Szécsivel minden rendben (legfeljebb amiatt aggódhat, milyen lesz visszazökkennie áprilisban a Camogli együttesébe), s ezt a felkészülési tornákon is maximálisan bizonyította. De hát miért ne bizonyította volna az, akit 22 évesen cserélt be a sydneyi olimpia elődöntőjének harmadik negyedében, 5–6-os állásnál Kemény Dénes, és aki a hátralévő 12 percben csak egy gólt kapott a jugoszlávoktól? Nyertünk 8–7re! Ahogy a hosszú-hosszú éveken át vele dolgozó Gerendás György mondja, Szécsi másoktól eltérően jó adag emóciót visz bele a mérkőzésekbe, ami éppen ilyen helyzetekben kamatozhat. „Nem lehet megmondani, hogyan, de kivédte Alekszandar Sapics ziccerét, és még akadt két bravúros hárítása. Ez hozta meg a fináléba jutást” – vallja a Sydneyben történtekről Gerendás György, aki a hozzá hasonlóan montreali olimpiai bajnok Molnár Endre tökéletes reinkarnációjaként írja le Szécsit. Főként ami a védelemirányításban tapasztalható agilitását illeti. „Ha Molnár Bandi nem azt kapta vissza tőlem védekezésben, amit kért, az eset után kiúszott a kapuból, és perlekedett, rossz esetben meg is vert. Szécsi is ez a fajta kapus, de még nem jutott el idáig” – emlékezett derűsen Gerendás, aki mindig hatásos képekben tud fogalmazni.
Szécsin nem múlik majd a világbajnoki arany, ő már a Belgrádban elvesztett Európa-bajnoki finálé után is azt tudta mondani végtelen szomorúságában, hogy jó látni a fiatalok beépülését, és optimistán tekint a jövőbe.
Nos, a jövő megkezdődött…
