A magyar Milanello

„A futballt szeretni, a gyerekekkel törődni, őket nevelni… Pacsán ezt látom, ezért sok szeretettel gratulálok minden pedagógusnak, edzőnek...” – Bozsik Péter 2006. december 12-én látogatott el a Zala megyei településre, és akkor írta mindezt a kollégium vendégkönyvébe. Az internetes ajánló szerint hegyi kápolnájáról nevezetes a nagyközség, de Magyarország első focisuliját is érdemes megnézni, ha arra jár az ember.

A híres olasz központot szeretnék utánozni

„Ennyi volt? Azt hittem, foci is lesz…” – tűnik el a mosoly Hajmási Milán arcáról. A fiatalember csalódottsága érthető: a fotó kedvéért télidőben rövid ujjú mezbe öltöztették, kivezényelték a pályára, csináltattak vele néhány karkörzést, kicsit vezetgette a labdát – és ennyi, mehetett is vissza az iskolába. Azért a bánata nem tart sokáig: a suli előtt már anyukája várja, hogy kocsival hazarepítse. Bezzeg a többiekért nem jöttek, őket Attila bá' viszi ki a buszmegállóba, hogy elérjék a Nagykanizsára, Zalaegerszegre, Lentibe és még ki tudja, hová induló járatot. A hét végét tudniillik mindenki otthon töltheti, legközelebb a hétfő reggeli történelemórán találkoznak.

Apropó, történelem. Nem kacsa: Pacsa az AC Milan edzőcentrumát, az 1963 óta üzemelő Milanellót akarta lekopírozni, amikor 1975 őszén összekötötte az iskola működését a kollégiuméval. A nyitást persze gondos szervezés előzte meg, amint az az intézmény 25. „születésnapja” alkalmából megjelent kiadványban olvasható, hónapokon át tartott a falujárás, az ügyes gyerekek kiválasztása. Szeptemberben aztán izgatottan várták az „…első fecskék megérkezését, akik szorgalmasak és sikerre vágyók voltak”. És jöttek is: a tanévnek összesen 30 hetedik és nyolcadik osztályos nebuló vágott neki. Köztük az a Halász István, aki esztendők múltán elsőként jutott el az NB I-ig: a ZTE játékosaként szerepelt a legjobbak között. Állítja, az alapokat Pacsán kapta, tudniillik „…csak a focira kellett figyelnünk. A kemény edzések, a szakszerű képzés meghozta a gyümölcsét, hiszen végigvertük az országot”. Halász István példáját tizennégyen követték: tizenötödikként – 2006-ban – Simonfalvi Gábor debütálhatott az élvonalban. Ennek fényében a magyar Milanello megálmodóinak egyike, Gyurkó Kálmán amondó: „A Milan kiválasztási statisztikai eredményét megjavítatni nem tudtuk, de álltuk az összehasonlítást”.

Az a büntetés, ha nem focizhatnak

E helyütt mégsem vonnánk párhuzamot a Milánótól 50, illetve a Zalaegerszegtől 25 kilométerre fekvő bázisok között. Maradjunk csak Pacsánál, ahol napjainkban 45 gyerekkel foglalkoznak. A kollégium legfiatalabb lakója 11, a legidősebb pedig 14 éves: a szomszédos iskola délelőtti óráit, valamint a délutáni edzéseket ötödik, hatodik, hetedik és nyolcadik osztályos srácok látogatják. Itt is, ott is jó kezekben vannak, ami az edzéseket illeti: három szakember foglalkozik velük. És akkor ezen a ponton nevesítsünk, mert megérdemlik: ifjabb Oláh György, Méhes Tamás, valamint a fentebb említett Attila bá', azaz Tóth Attila felelős a szakmai munkáért. Rajtuk kívül gyerekfelügyelőként idősebb Oláh György és Czigány Ferencné, továbbá az intézmény vezetőjeként Grófné Csatos Andrea nélkül nem lenne Pacsa az, ami.

A 32 éve felhúzott kollégium nem egy „pacsalábon” forgó palota, de nem is olyan épület, ahol a szülők nem jó szívvel hagynák ott gyereküket. Ami az ifjúságnak fontos, az megtalálható, a számítógépterembe vagy a klubszobába csak akkor tilos a belépés, ha zárva van az ajtó, vagy ha valakinek rosszak az érdemjegyei. Egy hálóban hatan férnek el, hogy tágasabb legyen a tér, emeletes ágyakon alszanak a fiúk. A legtöbb szobát poszterek díszítik (még a 3-ast is, holott az frissen van festve; „Ezért még számolunk…” – fegyelmez Grófné Csatos Andrea, de ő sem bírja ki nevetés nélkül), a Liverpool, a Barcelona, a Milan, Ronaldinho, Pak Dzsi Szung és David Beckham nagyméretű képét éppúgy felragasztották, mint a Fradiét, az Újpestét, Gera Zoltánét és Szélesi Zoltánét.
Megint a fényképész kolléga kedvében kell járni, az egyik szobát akarja „lekapni”.

„Melyik a legszebb?” – kérdi az igazgató asszony, mire harminc kéz emelkedik a magasba: „A miénk!”; „A miénk!”; „A miénk!” Egyébként le a jumbósapkával a maguk után takarító srácok előtt: szobáikban példás a rend. Ez nem véletlen: pontozzák a tisztaságot, és akinek sok „fekete” jön össze, az egy darabig csak álmában internetezhet. Azt örömmel tapasztaljuk, hogy nem a számítógépes játékok élvezik az elsőbbséget a gyerekeknél: amikor arról faggatjuk őket, hogy mit szoktak csinálni az edzés befejeztével, rávágják: „Focizunk!”

Eddig Herczeg Miklós a leghíresebb diák

Pacsán mégis azt vallják: első a tanulás, második a futball. Persze, ha lehet, összekötik a kettőt: nemrég hirdettek eredményt abban a pályázatban, amely a labdarúgásról szólt. A diákok három téma közül választhattak, minimum másfél, maximum háromoldalas dolgozatot írhattak „Az Aranycsapat”, „Ha én lennék a szövetségi kapitány” vagy „A Bajnokok Ligája” témakörben. A díjakat Bozsik Péter adta át, a Bakonyi Péter, Aracsi Ádám alkotta győztes páros éppen arról értekezett, mit tenne szövetségi kapitányként… Nos, a duó először is „…sok szeretettel küldene meghívót a kiválasztott játékosoknak”, aztán az első találkozó alkalmával „…komoly megbeszélést tartana”, majd „…elkezdene keményen dolgozni”, végül kijutna a világbajnokságra, ahol „…sajnos egy meccs becsúszott, ami vereséggel fejeződött be”, de a tornáról hazatérő válogatottat így is nagy szeretet fogadta: „…sok magyar kiabálta a repülőtéren, hogy Ria, ria, Hungária!”
A vb-ről Pacsára visszatérve: a társaság egyik fele Zalából érkezett, a másik az ország más megyéiből. Sőt: határon túli játékosa is volt már a csapatnak, ő Sepsiszentgyörgy-ről keveredett ide. A leghíresebb diák Herczeg Miklós volt, a támadó nemcsak a ZTE, az Újpest és az ETO mezét viselte, hanem a nemzeti együttesét is. Emlékszik, amikor Győrbe került, bizonyítania kellett, „…mit tud ez a pacsai gyerek”. Bizonyította: első edzőmeccsén 11–0-ra nyert a csapat, nagyrészt az ő kilenc góljának köszönhetően.

A szakemberek szerint most Tóth Barnának van a legnagyobb esélye arra, hogy sokra vigye, de Hajmási Milánból is lehet „valami”. A magunk részéről mindkettejüknek, mi több, mind a negyvenötüknek szívből szorítunk. Hátha a Bakonyi, Aracsi kettős egyszer lehetőséget kap…