A Dakar fehéren-feketén

Motor
Kátai Péter (KTM, 20. hely)
A KTM-pilótának ez volt a második Dakar-ralija. Azok után, hogy tavaly combcsonttörés miatt nagyon korán elbúcsúzott, most minden idők legjobb magyar eredményét érte el a motorosok között.
Kátairól azt már eddig is tudtuk, hogy enduróban nagyon jó (háromszoros magyar bajnok), sivatagi tapasztalata azonban vajmi kevés volt, így sokan féltették ettől a versenytől. Felesleges volt, hiszen a pilóta remekül helytállt. Pluszmotivációt jelentett számára, hogy eltörölték a GPS-pont kihagyása miatti büntetését, mert kiderült, hogy a műholdas rendszerrel volt a gond.
Ha reálisak akarunk lenni, maximum egy-két helyezéssel végezhetett volna előrébb, mert a legjobb tizenötben már gyári motorokon ülnek a versenyzők, és jó néhány éve versenyeznek a sivatagban.

A legrosszabb momentum: „Az a nap volt, amelyen Janek, azaz Dési János kiesett. Nagyon sajnáltam, hogy ha már eddig eljutott, nem tudta befejezni élete első Dakarját.”
A legjobb momentum: „Az utolsó nap húszasával indították a mezőnyt, én a toppilóták között voltam. Többen odajöttek gratulálni, nagyon jó érzés volt.”

Autó
Palik László, Darázsi Gábor (Nissan Pick-up, 27. hely)
A nemzetközi versenyeken elért eredményei is bizonyították, hogy rengeteget fejlődött az utóbbi időben – látványos akciói miatt volt csapata (a brit Bowler Team) elnevezte az autóját „Repülő Nissan”-nak.
Az egész Dakar során hibátlanul működött az autója, Afrikában egyetlen defektet sem kapott – Portugáliában is csak egyet, máig nem érti, miért – a műszaki gondok is elkerülték. Szinte hihetetlen, és a precíz, pontos felkészülésre, valamint némi szerencsére vall, hogy a pályán egyetlen percet sem kellett szervizeléssel töltenie.
Bevallotta: az utolsó három napban már nagyon feszült volt, nem értette, miként lehet megúszni egy Dakart nagyobb pofon nélkül. Az utolsó szakaszról azt mondta, úgy mentek, mint a nagyanyja, „tolószékben, tolatva”, csak hogy ne érje őket baj.
Nem is érte – az idei Dakaron elmaradt a pofon.

A legrosszabb momentum: „Amikor megtudtam, hogy két motorversenyző életét vesztette a viadalon.”
A legjobb momentum: „A Rózsaszín-tó partján megtartott célceremónia. Mindig ugyanúgy meghatódom, amikor ide érkezem, hiába volt már rá példa korábban is. De rendkívüli módon élveztük az első afrikai szakaszt is, amelyen tényleg a saját tempónkat autózhattuk, néha még túl sok rizikót is vállalva, és a végén Gabinak is, nekem is fülig ért a szánk.”

Szalay Balázs, Bunkoczi László (Opel Antara, 35. hely)
Az eddigi legjobb helyezése a 21. volt a Szaharát átszelő megméretésen, úgyhogy Szalay Balázs természetesen ennél jobbat szeretett volna elérni pályafutása kilencedik Dakarján.
Ő a legtapasztaltabb pilóta a mezőnyben, viszont vadonatúj autóval vágott neki a távnak, amelyet a rajt előtt nem tudott hosszabban tesztelni. Az Opel Antara jól alkalmazkodott a sivatagi terephez, összesen két alkalommal veszített tetemesebb időt a páros: egyszer, amikor defektet kapott, de elhagyta a pótkerekeket, s emiatt meg kellett várnia a szervizkamiont, egyszer pedig, amikor a puha homokban elakadt, és képtelenség volt kiásni az autót, amelyet szintén az MAN húzott ki a bajból. Ezt leszámítva viszonylag gondmentes Dakarja volt – egyetlen napon ért sötétedés után a táborba, ami nagyon nagy szó ezen a versenyen…

A legrosszabb momentum: „Amikor az Atarból Tisitbe vezető szakaszon kinyitottam a csomagtartót, hogy kivegyek egy pótkereket a defektes helyett, és azt láttam, hogy nincs benne semmi. Elhagytunk mindent. Pedig aznap voltunk talán a leggyorsabbak. Akkor megkérdeztem magamtól, hogy mit keresek én itt?!”
A legjobb momentum: „A pódiumon, amikor a kezembe adták az ötödik teljesített Dakaromért járó medáliát.”

Kamion
Darázsi Zsolt, Szalai Norbert, Laklóth Aladár (MAN, 17. hely)
Az idősebbik Darázsi fivér (a fiatalabbik Paliknak navigál) évek óta ördögien bánik a tíztonnás MAN-nel. Négyből négyszer teljesítette a távot, bizonyos szempontból ez is rekord – a megbízhatóság ékes bizonyítéka. Márpedig egy szervizkamion esetében (merthogy Darázsi a Szalay-csapat versenybe nevezett szervizkamionját vezeti) ennél fontosabb nincs is.

A legrosszabb momentum: „A verseny előtt három nappal Lisszabonban eltörte a lábát a csapat szervizfőnöke, Gaál József. Sajnáltam, hogy nem jöhet velünk a sivatagba, mert nagyon készült rá.”
A legjobb momentum: „Laklóth Aladárnak ez a harmadik Dakarja, és most először ért célba – velünk. Ő az első magyar színész, aki teljesítette a távot, amit énekléssel ünnepeltünk meg a célban: a Titanic című film betétdalát adtuk elő, miközben a csövekbe kapaszkodtunk.”

Szobi Balázs, Éder Attila, Jobbágy Ákos (MAN, 19. hely)
A Flex-csapat az egyetlen a magyar kamionos egységek közül, amely valóban magáért a versenyzésért jött a Dakarra. Tavaly és az idén is. A két szereplés között azonban volt egy hatalmas különbség: egy éve a szervizes Éder Attila két napra jutó alvásideje 25 perc volt, addig most két nap alatt több mint tíz órát tudott pihenni. Ez pedig ékes bizonyítéka annak, hogy a fiúk megtanulták a sivatagi versenyzés csínját-bínját.

A legrosszabb momentum: „Az Atarba vezető szakasz, amelyen olyan pokoli homokvihar tombolt, hogy tíz méternél többet nem lehetett látni, és még hátra volt kétszáz kilométer. Pokoli volt mindig csak a következő tíz méterre koncentrálni.”
A legjobb momentum: „Az első szelektív szakasz után az eredmények azt mutatták, hogy helyünk van ebben a mezőnyben, és ez remek érzés volt.”

Szaller Zoltán, Pavel Fasko, Pócsik László (MAN, 27. hely)
A trióra nagyon ráfért már egy új versenykamion, mert a régi Mercedes ugyan kezes volt, de gyorsnak semmiképpen sem lehetett nevezni. Az MAN nagy előrelépést jelentett, ugyanakkor Szallernek időbe telt, mire megszokta. Becsületére legyen mondva, mindent megtett, hogy ura legyen, végül sikerrel járt. A következő Dakar lesz számára az igazi erőpróba ezzel a géppel.

A legrosszabb momentum: „Nem volt mélypont, ám a verseny közepéhez érve már nagyon hiányzott a család. Talán ez volt a legrosszabb.”
A legjobb momentum: „Mindenképpen az, amikor az utolsó előtti napon megláttuk a Dakar feliratú táblát, és tudtuk, hogy megcsináltuk, odaértünk.”