Nyomasztó nyitó felvonás

Nyomasztó. A csarnok is, a hangulat is, a kezdés is. Hogy utóbbi egyszersmind az előbbi kettőből következik, lehetséges, legalábbis erre enged következtetni Leleszi Zoltán menedzser szünetbeli megállapítása:

„Elaludtunk. És látszik, hogy nem otthon, sok ezer szurkoló előtt játszunk.”

A profi játékosnak persze függetlenítenie kell magát a körülményektől (márpedig a magyar válogatott játékosai évek óta bizonyítják, értenek a szakmájukhoz), így a fentebb citált mondatokat tudjuk be tényszerű megállapításnak, mintsem magyarázkodó szövegnek. Már csak azért is, mert az A-csoportos világbajnokságokon edződő Olaszország ellen önmagában cseppet sem számít sportszakmai kudarcnak, hogy egy harmad után 0–3-ra áll a csapat. Maximum bosszantó, hogy amíg a rivális magabiztos emberelőnyben (a védő Christian Borgatello és a csatár Franco Narcizi révén egy-egy gól), addig a Pat Cortina-legénység ekkor sem találja a ritmust (veszélytelen játék). A négy a négy ellen a 19. percben bekapott gól (ismét Borgatello járt túl Budai Krisztián eszén) láttán már a kapitány is morózusan néz játékosaira – mindazonáltal a magyar küldöttség tagjai közül talán ő, a kanadai-olasz állampolgár van leginkább tisztában a harcoló felek közötti gyorsaságbeli, technikai és erőnléti különbséggel.

A második harmad ennek ellenére jóval kiegyensúlyozottabb, Andrea Carpanónak is van alkalma bizonyítania, hogy remek kapus. Ocskay Gábor kapuvasat eltaláló lövésénél nem rajta múlik… Egy rossz ütemben végrehajtott sorcserét Luca Rigoni révén góllal büntet a rivális – bizony, ezen a szinten minden momentumnak kulcsszerepe van.

Igazán az utolsó felvonásban játssza azt a csapat, amit valójában tud – más kérdés persze, hogy ekkor az olaszok nagyon visszavesznek a tempóból. Ennek ellenére öröm látni, hogy fogcsikorgatva küzd a társaság a szépítésért, a becsületgólért, a játékosok testi épségüket sem kímélve vetik bele magukat a csatába. S a 47. percben Ladányi Balázs szólója után megszületik a torna első magyar gólja, amelynek értékét növeli, hogy a 201. válogatott meccsén szereplő csapatkapitány, Kangyal Balázs éppen kétperces kisbüntetését tölti a padon. Az emberhátrányban elért találat még inkább tűzbe hozza a mieinket, mindazonáltal az olaszok vannak annyira rutinosak, hogy ne engedjék ki a kezükből a mérkőzést. A tanulság: máskor nem szabad az elején így elaludni.

Mestermérleg
Mickey Goulet, az olasz válogatott szövetségi kapitánya: Örülök, hogy a megbeszéltek szerint rögtön a meccs elejétől nyomást gyakoroltunk a magyar válogatottra. Remekül védekeztünk, ez döntő volt. Elégedett vagyok.
Pat Ccortina, a magyar válogatott szövetségi kapitánya: - Az első harmadban nem tudtunk versenyben lenni az ellenféllel, idő kellett hozzá, hogy felvegyük a hokit magasabb szinten űző rivális ritmusát. A harmadik játékrész már a miénk volt, és remélem, a szlovénok ellen lesz ez még jobb is.