Maradt motiváció a mieinknek

A magyar női kézilabda-válogatott négy győzelemmel (Ausztria, Macedónia, Szerbia, Lengyelország) és két vereséggel (Németország, Norvégia) jutott el az Európa-bajnokság szombati helyosztójáig. Szereplése vegyes érzelmeket és többféle visszhangot váltott ki a Svédországban tartózkodó szakemberekben és szurkolókban. Az egyik tábor azt hangoztatja, hogy a csapat ebben az erős mezőnyben ennyire képes, és tudása alapján ez az eredmény reálisnak mondható. A másik álláspont szerint nagyobb gond nélkül bejuthatott volna az elődöntőbe, hiszen ez egy mérkőzésen, a németek ellen elvesztett találkozón múlott, és a Norvégiával vívott csatának akkor már csak presztízsértéke lett volna. Egy biztos, a csapat (v)érmes reményekkel utazott ki az Eb-re.

Az utólagos okoskodás persze mindig könnyebb, hiszen tudjuk az eredményeket, láttuk az ellenfeleket, és megállapíthatjuk, hogy gyengécske volt az Eb-n a szerb, az osztrák, a macedón és a lengyel csapat, s ezek mindegyikét simán legyőzték Görbicz Anitáék. Ma már az is bátrabban kimondható, hogy a B-csoportból a német, a norvég válogatott biztos továbbjutónak ígérkezett, ugyanakkor a lengyel és a szlovén közül kevesen tippeltek volna utóbbi kiesésére. (Megjegyzendő: a dánok mélyrepülésére, netán a németek, a franciák, a horvátok vagy a svédek várakozáson felüli eredményeire se sokan tippeltek.)

Abban viszont játékosok, vezetők és szurkolók is egyetértenek, hogy a németek ellen mutatott játékkal semmi esélye sem lehetett legjobbjainknak a sorsfordító meccs megnyerésére. A norvégokkal szemben pedig csoda kellett volna, ami most Pálinger Katalinék becsületes helytállása ellenére elmaradt.
Ismerve a csapat egész évi felkészülési gondjait, amelyekhez további nehézségek társultak Svédországban, a még jobb eredmény elmaradása miatt nem marasztalható el egyértelműen sem a keret, sem a szakmai vezérkar. A játékban előforduló problémák orvoslása pedig alighanem azért lehetséges, mert a legtöbben biztosan tudják, hogy mit, mikor, hogyan rontottak el, emiatt pedig könnyebben megtalálhatják a javítás útját-módját.

Az első lépés éppen a svédek elleni szombati csata lesz, amelynek megnyerése után nem kellene lehajtott fejjel hazatérniük legjobbjainknak.
A magyar együttes pénteken másodszor költözött: ezúttal Göteborgból Stockholmba, ahol a legendás Globe Aréna szomszédságában, a Hovet-csarnokban rendezik meg a hét végén az Eb záró küzdelmeit. Utazás közben Németh András szövetségi kapitány játékosainak is volt idejük átgondolni és megbeszélni, milyen fontos meccs vár rájuk, illetve azt is, miként szerepeltek az eddigi hat összecsapáson.

A lányok leghőbb vágya az volt az Eb előtt, hogy Pekingre kvalifikálják magukat, vagyis aranyérmet nyerjenek Svédországban (ezért 20 millió forinton osztozhattak volna). A második céljuk volt, hogy elődöntőbe kerüljenek, s a háromba jutva elkerüljék a jövő tavaszi vb-selejtezőket. A kvalifikáció elkerülésének terve azonban még így is megvalósulhat, ha az ötödik helyen zárnak.

Hogy miért?
Mert az Eb-n az elődöntőbe jutott Oroszország (vb-címvédőként résztvevő) és Franciaország (vb-házigazdaként résztvevő). Ez azt jelenti, hogy kettőjükön kívül további három csapat (a szintén Eb-elődöntős Németország és Norvégia, valamint az 5. helyen végző együttes) is vb-kvalifikációt szerez ezen a kontinensviadalon.
Az ötbe kerülés további hozama lenne, hogy a következő, macedóniai Eb-re (2008) is kijutna a csapat. Végül pedig a pénzről: az ötödik helyért ötmillió forintot kap a válogatott a szövetségtől.
Összefoglalva: az ötödik hely a magyaroknak vb- és Eb-szereplést, és ötmillió forintot érne.

Németh András abszolút realista
– A négybe kerülést reális elképzelésnek tartottam az Európa-bajnokság előtt, most viszont azt kell mondanom, hogy a sorozatos gondok, sérülések és betegségek után, amelyek egy részét Svédországba is magunkkal hurcoltuk, az a reális, hogy a szintén roppant értékes ötödik helyért küzdhetünk. – mondta Németh András, szövetségi kapitány. – Mélységes csalódottságot csak akkor éreztem, amikor tehetetlenül álltam a pálya szélén a németekkel vívott mérkőzésen, mert bármit is próbáltam változtatni a csapaton, semmi sem jött be. Holott azon a találkozón múlott a legtöbb, s ezt a lányok is tökéletesen tudták. A norvégok legyőzésében már csak reménykedtem, de kiderült, ők most valóban jobbak nálunk két-három góllal. Együttesem gyengébb, mint a tavalyi vébén bronzérmet szerző csapatom volt, mert nincs kellően összedolgozva, nem elég gyors és kevés benne a támadásban és védekezésben is pályán hagyható játékos. Realista vagyok, s látom a ránk váró feladatokat. ---- N ---- &