Elképesztő lendülettel tör előre a pécsi csapat

Mozgalmas, sőt igen színes volt a „déli” rangadó első félideje – de ez a színesség inkább a játékvezetői figyelmeztetésekben és nem az üdítő futballjelenetekben nyilvánult meg. A kiesés rémétől többé-kevésbé veszélyeztetett két csapat igencsak feszült hangulatú mérkőzést vívott egymással. Csökkentette a hazaiak esélyét, hogy két meghatározó játékosuk, Oláh Lóránt és Andruskó Attila eltiltás miatt nem léphetett pályára. Prukner László talán emiatt a mostanában divatos egycsatáros felállást választotta. André Alves volt egyedül elöl, de nemcsak a mögötte lévő három játékosnak, hanem a szélső védőknek is fel kellett zákózniuk a támadásokhoz. A másik oldalon szintén egy csatárt küldött pályára Keszei Ferenc, igaz, Balaskó Iván csak amolyan kinevezett ék volt, nem is sokáig.

Győri János sérülése után ugyanis Balaskó visszalépett egy sorral, és a csereként pályára lépő Nógrádi Árpád lett a támadó, de utóbbi igen balszerencsésnek bizonyult. Még negyedórát sem töltött a pályán, máris megsérült, így Keszei Ferenc a szünet előtt kénytelen volt cserélni, immár másodszor. A sérülések és átalakítások ellenére mégis a pécsiek futballja tűnt szervezettebbnek, összeszedettebbnek, bár nagy helyzetet ők sem tudtak kialakítani. Sajnos ez a félidő sokkal inkább a felesleges szabálytalanságokról, az ütközések utáni fetrengésekről szólt, semmint a játékról, így Kassai Viktor játékvezető igencsak sűrűn húzogatta elő zsebéből a sárga lapot, hogy megfékezze az indulatokat.

„Játsszunk már egy kicsit” – kiabálta a sokadik rossz passz után Kulcsár Árpád társainak, és a fedezetnek ebben feltétlenül igaza volt: egy kis játék a dicséretes küzdelem mellett ráfért volna erre a találkozóra.

A második félidőben, az újabb átszervezés nyomán, újra Balaskó Iván lett az egyedüli pécsi ék, az ifjú Tóth Zoltán a bal oldalon kapott szerepet, míg Kulcsár Árpád a vonal mellett beljebb húzódott – majd nem sokkal később egy edzői húzás lényegében eldöntötte a meccset. Keszei Ferenc utasítására Tóth Zoltán és Kulcsár Árpád helyet cserélt, és az ezt követő első vendégtámadás során, az újra a bal oldalról induló Kulcsár Árpád megszerezte a vezetést. A gólpasszt Lukács Tihamér adta, és néhány másodperccel később újra ez a két játékos hozta össze az újabb pécsi gólt. Kulcsár Árpád így különleges teljesítményt mondhat magáénak: a Pécs legutóbbi három bajnoki mérkőzésén négy gólt szerzett.

A pillanatok alatt reményvesztett helyzetbe került Kaposvár rohamozni kezdett, és bár a hazaiak nem játszottak jól, joggal okolhatják a balszerencsét. André Alves és Grúz Tamás is csaknem eltörte a kapufát, és bár később szépített a Rákóczi, most mindenki azt emlegeti: ha a két kapufából legalább az egyik bemegy… Mindent egybevetve, az első félidő feszült légkörű játéka után a második félidőben élvezetessé, fordulatossá vált a mérkőzés, és az összecsapás nagy részében, de főleg a hajrában már csak a védekezéssel törődő Pécs akarata érvényesült. Így Keszei Ferenc csapata megérdemelt győzelmet aratott. ---- M ---- &