Begyakorolt figura, nagy öröm

A lelátóról úgy tűnt, begyakorolt figura eredménye volt a gól. Ennek értékét növeli, hogy a válogatott játékosainak három napjuk volt arra, hogy felkészüljenek, márpedig ennek sikerét jelzi a mesteri beadás és a fejes. Egy csapat erejét pedig az is megmutathatja, hogy az úgynevezett rögzített játékhelyzetekből mennyire tud eredményes lenni. Az olyan szürkébben futballozó, de szilárd védekezésre építő csapatok esetében, mint amilyen éppenséggel a kanadai válogatott, a begyakorolt szituációk hozhatják meg a sikert. A győztes magyar gól pedig azt bizonyítja, a fiatalok fogékonyak, ráadásul taktikailag érettek is.

Arról magunk is meggyőződhettünk Tatán, hogy Várhidi Péterék sok szabadrúgás-variációt gyakoroltattak az edzőtáborban, arra gondolva, ez lehet az egyik lehetséges megoldás a győzelemre. Priskin Tamás emígyen tudta, és végre is hajtotta, hogy a rövid sarok felé kell indulnia, az pedig Sándor György rúgótechnikáját dicséri, hogy a labda hajszálpontosan érkezett is.

Persze ez csupán egy részlete a sikerrel megvívott meccsnek, amiről inkább érdemes ennek kapcsán szót ejteni, hogy a fiataloknak volt erejük végighajtani a székesfehérvári mérkőzést. Priskin Tamásnak mindez nem szokatlan, Angliában, a Watfordnál (is) alap a tempós, megalkuvás nélküli játék, de a robusztus, képzetlenebb, s ebből fakadóan durvább hátvédek között az ifjú csatárnak jóval nehezebb dolga volt. Ebben a darálóban elég volt egyszer megvillania…

„Nagyon sokat kellett futni és ütközni a kanadai védőkkel, és bevallom, alaposan elfáradtam, de ezt feledteti a győzelem miatt érzett boldogság – mondta a szokatlanabb terhelés kapcsán Priskin Tamás. – Természetesen van hiányérzetem is, mert bár gólt lőttem, ami nagyszerű, de a mezőnyben legközelebb jobb teljesítményt kell majd nyújtanom.”