Fiatalság? Lám, nem is bolondság!

Napok óta mindenki azzal nyaggatta a válogatottba csöppent ifjoncokat és Várhidi Pétert, az erre az egy meccsere megbízott szövetségi kapitányt, hogy mennyire izgul. Ők pedig egy hittérítő türelmével és jámborságával ismételgették, hogy semennyire. Egyedül Hrepka Ádám lógott ki a sorból, aki azért megjegyezte: reméli, nem remeg majd meg a térde a Himnuszt hallgatva.

A valóság azonban az, hogy jókora drukk feszült bennük, ám egy anekdota szerint, nem a játékos vérnyomásának kell a felhőkig szöknie a mérkőzés előtt. Egyszer ugyanis dr. Mohácsi János, a válogatott és több klub egykori legendás orvosa megkérdezte a debütálás előtt álló fiatal labdarúgót: „Izgulsz, fiam?” Mire a játékos azt felelte: nem, nem izgul. A doki csak bólintott: „Igazad is van. Izguljon az, aki berakott a csapatba...”

Meglepően sok néző érkezett a stadionba

Ha ebből indulunk ki, akkor most Várhidi Péternek bőven volt miért izgulnia, hiszen egyszerre négy újoncot avatott, és a kispadon is öt olyan fiatal játékos várt bevetésre, aki még sohasem szerepelt a felnőttválogatottban. Sőt, Vass Ádám még bajnokit sem játszott felnőttek között, az angol Stoke City labdarúgója a közelmúltban került fel a profik keretébe az ifik közül (ez egyébként nem példanélküli a magyar labdarúgás történetében, hiszen a jelenlegi keret tagjai közül például Fülöp Márton is így lett válogatott).

Új út, bemutatkozik a jövő – ez lehetett a találkozó jelmondata, és ahhoz képest, hogy a máltai 2–1-es kudarcot követően nem sok nézőre lehetett számítani, a vártnál többen voltak kíváncsiak a fiatalokra Székesfehérvárott. Nem lehetett könnyen megközelíteni a stadiont, mert hosszú sorokban kígyóztak az emberek és az autók.

Akik lemaradtak az első percekről, nem vesztettek semmit, később pedig azt láthatták, hogy Kanada magához ragadta az irányítást. Kemények és határozottak voltak a jó felépítésű vendégek. És ez a jó felépítés lényeges szempont volt, mert szemlátomást keresték a lehetőséget az ütközésekre, s a párharcok többségét meg is nyerték. A magyar csapat megilletődötten kezdett, nem tudta megtartani a labdát, a második negyedóra viszont pazar magyar támadással kezdődött, és a mintaszerű kontra végén Hrepka Ádámot a kanadai kapus óriási bravúrja fosztotta meg a góltól.

Időnként fantáziadúsan játszottak a magyarok

A közönség pedig hálás volt. Tapsolt, buzdított, értékelt minden szép átadást, lövést vagy lövési kísérletet. Különösen azt élvezték a szurkolók, amikor a magyarok megpróbáltak ritmust váltani, gyorsan meglepni valamelyik szélen az ellenfelet, és akkor sem volt egy rossz szavuk sem, amikor egy-egy pontatlan átadáson feneklett meg a támadás. A hála aztán átcsapott tombolásba, amikor a 36. percben Priskin Tamás a hálóba csúsztatta Sándor György pontosan érkező labdáját. Az igazság kedvéért azért hozzá kell tenni: előtte mi hoztuk helyzetbe Kanadát, és csak a vendégek ügyetlenségének köszönhetően nem lett magyar hátrány a kanadai ziccerből. Ezzel együtt a hazai vezetés nem volt érdemtelen, mert bár az ellenfél fizikailag fölényben játszott, a magyar válogatott fantáziadúsabban futballozott.

A szünetben csak a vendégek cseréltek. Ez nem volt meglepő, mert Várhidi Péter megmondta a találkozó előtt, hogy nem célja kihasználni mind a hat lehetőségét, és csak akkor változtat, ha azt a mérkőzés alakulása megköveteli. Így az első magyar változtatásig történt egy s más: például Tóth Balázs látványos sarkazós passza, néhány tempós magyar támadás, két nagy kanadai helyzet, az elsőnél Vass Ádám parádés mentése, Huszti Szabolcs és Iain Hume egy-egy sárga lapot érő összezördülése – mozgalmasan és változatosan zajlott a mérkőzés.

Hullámzott a játék a két tizenhatos között, nagy ambíciókkal fűtve játszott mindkét csapat, de a kapusoknak továbbra sem akadt komoly munkájuk. A magyar válogatott játszott fölényben, de csak ritkán jutott az ellenfél védelme mögé, a lövések is nélkülözték a veszélyt, tehát az előny növelésére nemigen nyílt lehetőség.

A félidő derekától pedig fokozatosan változott a kép. Nyilván a fáradtság is megtette a hatását, egyre több lett a pontatlanság, és egyre inkább átvette az irányítást a vendégcsapat. A magyar támadások sokáig már el sem jutottak a kanadai büntetőterületig, mert a sűrűsödő hibák ezt megakadályozták, és a vendégek nekigyűrkőztek, hátha sikerül egyenlíteniük. A védelem azonban jól állt a lábán, mi több, amikor végre sikerült eljutni az ellenfél kapuja elé, kis szerencsével Torghelle Sándor könnyen gólt szerezhetett volna. Majd egy remek szabadrúgással Farkas Balázs is megmutatta, miért tartják óriási tehetségnek.

A lelkes futball meghozta az eredményt

Érdekesség, hogy a hajrára Stephen Hart, Kanada szövetségi kapitánya pályára küldte azt az Andrzej Ornochot is, aki Pápán légióskodik, s behívását annak köszönhette, hogy éppen kéznél volt...

Végül sikerült kihúzni kapott gól nélkül, és az alaposan megfiatalított magyar válogatott megnyerte a mérkőzést. Utalva az elején említett jelmondatra, győzelemmel mutatkozott be a jövő, és ez még akkor is örvendetes, ha látszott, nem klassziscsapat az ellenfél. Sokat kell még erősödniük ezeknek a játékosoknak, de idejük van, és a tehetségükből sokat felvillantottak. Lelkes futballjukkal ki is vívták a szurkolók rokonszenvét, és a nem túl színvonalas, bár roppant küzdelmes mérkőzésen rászolgáltak a sikerre. ---- Percről percre

6. perc: De Guzman a magyar térfél közepéről, a bal oldalról szabadrúgásból ívelt középre, Friend tíz méterről fejjel megcsúsztatta a labdát, és az kevéssel a léc felett hagyta el a játékteret.
13. perc: Hume végezhetett el szabadrúgást 23 méterről, középről: jobblábas, belső csüddel meglőtt labdáját Végh a jobb felső sarok elől ütötte szögletre.
17. perc: Hrepka a felezővonal közeléből, a kezdőkör magasságából indította a jobb oldalon megiramodó Bodnárt, a Salzburg légiósa az alapvonal közeléből remekül tekert középre, és a támadást kísérő Hrepka kilencméteres, a bal alsó sarokra tartó fejesét Wagenaar bravúrral hárította.
30. perc: Hume jobb oldali szögletére Friend emelkedett a legmagasabbra, hét méterről, középről a bal sarok felé fejelte a labdát, Hutchinson pedig két méterről, éles szögből a kapu fölé stukkolt.
35. perc: Juhász a magyar térfél közepén, a bal oldalon rosszul passzolt, két kanadai egy magyarra vezethette a labdát, De Guzman azonban pontatlanul továbbított középre, Friend felé, így odalett a lehetőség.
36. perc: Sándor György balról, a tizenegyespont magasságából szabadrúgásból tekerte jobb lábbal középre a labdát, a rövid oldalon érkező Priskin Hutchinsont és a kapujából rosszul kimozduló Wagenaart megelőzve, négy méterről a jobb felső sarokba csúsztatta a labdát.
1–0
57. perc: Peters végigszáguldott a bal oldalon, elvitte a labdát az őt utolsó emberként szerelni akaró Balogh Béla mellett is, betört a büntetőterületen belülre, ám mielőtt lőhetett volna, Vass Ádám parádés becsúszással szerelte.
58. perc: Hume a balösszekötő helyén egészen az alapvonalig futott, középre gurított labdája keresztbe elment a kapu előtt, a hosszú oldalon érkező Radzinski pedig hét méterről, jobbal nem találta el az üresen tátongó magyar kaput...
68. perc: Bodnár jobb oldalról középre küldött labdáját Hrepka készítette le lövésre Sándor Györgynek, s az újpesti középpályás 18 méterről, jobbal a kapu fölé lőtt.
75. perc: Radzinski a jobb szélről ívelt a kapu előterébe, Balogh Béla a levegőbe fejelte a labdát, Nakajima-Farran pedig, hét méterről, a kapu közepén álló Végh Zoltán kezébe bólintott.
82. perc: Huszti balról, szöglettel felérő szabadrúgásból adhatott középre, Torghelle megelőzte őrzőjét, és hét méterről kevéssel fejelte a labdát a jobb alsó sarok ellé.

Mestermérleg
Várhidi Péter, Magyarország megbízott szövetségi kapitánya: - Amikor hétfőn lementünk Tatára, a játékosok alig ismerték egymást, és akkor úgy gondoltam, villámgyorsan kell csapatot kialakítani. A futballisták maximálisan partnerek voltak ebben. Még nem tartunk ott, ahol kellene, de ez nagyon fiatal együttes, s megmutatta, hogy tud harcolni a magyar színekért. A játékosok úgy jöttek le a pályáról, hogy jártányi erejük sem maradt, de egy magyar válogatott futballistának ez a kötelessége.
Stephen Hart, Kanada megbízott szövetségi kapitánya: - Nyílt meccs volt, köszönhetően annak is, hogy mindkét csapat támadófutballal rukkolt ki. A különbség abból fakadt, hogy ellenfelünk értékesített egy helyzetet, míg mi kihagytuk az összeset. Háromszor kellett sérülés miatt változtatnom a mérkőzés közben, talán ez is az egyik oka a vereségünknek. Ami a magyarokat illeti, szimpatikus volt az egész csapat, és nekem leginkább Tóth Balázs játéka tetszett.

A játékvezető értékelése
Michael Weiner (9): a német bíró jól megértette magát a futballistákkal a pályán, nem tűrte a reklamálást, ráadásul több esetben is remekül alkalmazta az előnyszabályt. A 70. percben jól döntött, amikor Friend műeséséért nem ítélt tizenegyest.

Így játszottak

• Végh Zoltán: kevés dolga volt az MTK kapusának, s bár egyszer megtréfálta a labda, nyugodtnak, magabiztosnak tűnt.
• Bodnár László: ragyogó beadásokkal hívta fel magára a figyelmet az első félidőben, és bár voltak hibái, aktívan, fegyelmezetten futballozott.
• Balogh Béla: meglepően higgadtan, nyugodtan rombolt, sokszor mentett kényes helyzetben, maximális hatékonysággal látta el a feladatát.
• Juhász Roland: az egyik legrutinosabb játékosnak számít, ehhez képest meglepő hibái voltak, sokkal jobb teljesítményre képes.
• Vanczák Vilmos: sokat mozgott, de néha bizonytalannak, lassúnak, visszafogottnak tűnt, aktivitása, munkabírása viszont dicséretet érdemel.
• Tóth Balázs: rengeteget dolgozott, igyekezett bejátszani az egész pályát, látszott, képes lenne addig futni, amíg össze nem esik.
• Vass Ádám: élete első felnőtt mérkőzésén higgadtan, pontosan játszotta meg a megszerzett labdákat, éretten futballozott.
• Huszti Szabolcs: igyekezett bejátszani a bal oldalt, és bár voltak pontatlanságai, érződött, ebben a csapatban meghatározó a játéka.
• Sándor György: voltak ügyes megoldásai, de időnként hosszú percekre eltűnt. A gólpassza jelezte: kivételes érzéke van a technikás futballhoz.
• Hrepka Ádám: nem szerzett gólt, de rendkívül veszélyesen játszott, pontosan passzolt, és ha nála volt a labda, próbálta helyzetig verekedni magát.
• Priskin Tamás: győztes gólt fejelt, mégis viszszafogottnak tűnt a Watford légiósa, kevésbé volt veszélyes, mint ékpárja, Hrepka Ádám.

Statisztika ---- Hatezer néző a lelátón és jó néhány menedzser a legfontosabb vendégek számára fenntartott páholyban – így nézett ki a Sóstói Stadion szerda este. A jelek szerint a szurkolók roppant kíváncsiak voltak az új csapatra, bár egyesek még arról beszélgettek a kezdés előtt, hogy ki mit tud Vass Ádámról, Filkor Attiláról vagy éppen Farkas Balázsról. A játékosmegfigyelők természetesen képben voltak, de nyilván nem bánták, hogy a meccs előtt megkapták a szám szerinti összeállítást.

Nem nehéz kitalálni, hogy a legtöbbüket a tízes mezben pályára lépő Hrepka Ádám, a húszas szerelésben virító Németh Krisztián és a hetesben futballozó Sándor György érdekelte. Tudjuk, Sándorra elsősorban egy spanyol élvonalbeli klub lenne vevő. Bori Gábor és a jelenleg Törökországban légióskodó Tóth Balázs angol másodosztályú együttesek érdeklődését keltette fel – az ügyükben eljáró Filipovics Vladan csak annyit jegyzett meg, konkrétumot akkor árulhat el, ha komolyra fordul a dolog. A Benelux-államokból szintén érkeztek menedzserek Fehérvárra, ők elsősorban az MTK játékosai miatt jöttek. Aki érintett lehet ezen a vonalon, az Hrepka Ádámon és Németh Krisztiánon kívül Kanta József és Balogh Béla.

A látogatás egyébként nem erre az egy alkalomra szólt, mint azt a CMG menedzseriroda vezetőitől megtudtuk, a legtöbben a jövő hétfői, MTK–Győr bajnokira is visszatérnek, mi több, arra a találkozóra még egy olasz csapat megfigyelője is bejelentkezett.

A Magyar Labdarúgó-szövetségnél ugyanakkor a Bundesliga 1-es Cottbus képviselője jelezte, hogy megnézné a Magyarország–Kanada meccset, ám hiába faggattuk az illetékeseket, hogy vajon kire lehet kíváncsi a német vendég, csupán annyit közöltek: a fiatalokra. Ami azt illeti, volt választék bőven...