Harmincasként szórja a pályán a húszasokat

– Hogyhogy ilyen jól megy a játék, mitől ennyire fitt?
– Attól, hogy a nyarat javarészt azzal töltöttem, hogy felkészüljek a szezonra, és közben a hiányosságaimra próbáltam fókuszálni – mondta Béres Tímea. – Valószínűleg a jó kezdés ennek is köszönhető.

– Gyakorolt valami játékelemet külön a holt idényben?
– Hú, most áruljam el…? Ami eddig hiányzott a játékomból, azt igyekeztem fejleszteni, na meg ami a csapat szempontjából is fontos.

– Tudom, hogy az együttes eredményessége az elsődleges, de azért árulja el: szeret pontot dobni?
– Én nyerni szeretek. Ha ehhez pont kell, akkor pontot dobok, ha védekezni kell, akkor védekezek.

– És a védekezése is jó volt az első négy fordulóban? Mert ugye arról a statisztika nem igazán árulkodik, maximum a szerzett labdák és a blokkolt dobások erejéig...
– Úgy gondolom, az nekem amúgy is erősségem, az eddigi szint pedig továbbra is megvan, ráadásul itt, a PVSK-nál mindig is ez volt az elsődleges.

– Mármint a MiZo Pécsnél, ugye...?
– Igen, mindig elrontom... Meg még annyit, hogy már harmincéves vagyok, úgyhogy addig csinálom, ameddig találok motivációt. Még találok, és ez fontos.

– Most mi az, ami motiválja?
– Amivel az interjút is kezdtük: hogy találjak valamit, ami még hiányzik a repertoáromból, és amiben harmincévesen is fejlődhetek. Amíg ez bennem van, addig szívesen csinálom, bár már úgy vagyok vele, hogy szívesebben tölteném az időt a családommal, a kisfiammal.

– Nem furcsa, hogy a férje már nem játszik?
– Neki sokkal több idejét veszi el most a kosárlabda, ami kicsit furcsa, főleg amikor megnézzük az újságokat, és nincs ott a neve, pedig annyit dolgozik a csapatért. De ő élvezi, eredményesek is, úgyhogy ez igazolja a munkáját.

– Így lesz a jó centerből jó szakmai igazgató… Tényleg, ön most melyik magas poszton játszik inkább?
– A négyesen többet, mert az testhezállóbb is, és az új lány, Jennifer Whittle ötös elvileg.

– Pedig ő sokat dob kintről, ezt a világbajnokságon is láthattuk, ez pedig nem erre utal.
– De azért csak magasabb... Persze ötöst is kell játszanom, mert neki is kell pihennie, és akkor én következem a sorban, meg nálunk ez a két pozíció amúgy is kicsit összemosódik.

– Egyébként mi a véleménye Whittle-ről?
– Nagyon jó játékos, nagyon gyorsan beilleszkedett a csapatba, de biztos kell még neki idő, amíg átlátja a mi szisztémánkat.

– Ennyire bonyolult?
– Nem bonyolult, csak az átlagostól eltérő. Igaz, én nem ismerem annyira az ausztrál kosárlabdát, de ott heti hármat-négyet edzettek, mi pedig sokat dolgozunk, tehát szerintem fizikailag is át kell állnia. Ráadásul mi még félig-meddig a felkészülés időszakában vagyunk, hiszen most érkezett meg Vickie Johnson is, tehát egyelőre ilyesfajta munka folyik.

– Ezzel a centerkettőssel mire lehet képes a Pécs?
– Itt mindig nagyok az elvárások, a bajnokság és a Magyar Kupa elnyerése elsődleges, tehát mi ugyanúgy versenybe szállunk ezekért, mint eddig, akármilyen gondjaink is vannak. Nem gondolom, hogy most a legjobb az állományunk, de nagyon jó a csapat mentalitása, jó az atmoszféra, ugyanúgy küzdünk majd, mint ahogy eddig megszokhatták tőlünk a szurkolók, és remélem, ennek meglesz a jutalma.

– Van itt még valami, ami már korántsem kellemes téma: mi lesz a válogatottsággal?
– Ez jó kérdés... Amióta a kisfiam, Ivkovics Milán megszületett, minél több időt szeretnék együtt tölteni vele, és azt hiszem, ez így is marad, főleg, ha még gyarapodik is a család. De soha ne mondd, hogy soha, ezért csak annyit jegyeznék meg, hogy nekem mindig Milán lesz az első.