Kínkeserves keleti küzdelem

Ez – elvileg – az volt.

Gyakorlatilag?

Tökéletesen felejthető kilencven perc, súlyosan politikai töltetű, esetenként szimplán város-, illetve közösséggyalázó szurkolói szópárbajjal megspékelve: Szpari–Loki (azaz Nyíregyháza–Debrecen) Magyar Kupa-mérkőzés 2006 őszén. Pedig a statisztika és a hagyományok feltétlenül többet ígértek. Például azért, mert ha mennyiségileg nem is vetekszik a párharc a tekintélyes európai, de még az országos rangadók mérkőzésszámával sem, a Tiszántúlon ez az összecsapás a meccsek meccse, a non plus ultra.

A DVSC-TEVA-ban ezúttal a kispadon ragadó Szatmári Csaba bő három éve – kölcsönjátékosként – húzta magára a Szpari piros-kék mezét. A nyírségiek erre a mérkőzésre nevezett keretéből ugyanakkor hárman (a két kapus, Balogh János és Erdélyi Miklós, valamint a középpályára csereként beálló Jeremiás Gergő) futballoztak hosszabb-rövidebb ideig a Lokiban. Érdekes, hogy a Spartacus kezdőcsapatában sem számolhattunk össze több ős-nyíregyházit (Szatke Zoltán, Ambrusz Árpád, Minczér Tibor).

Mindemellett átigazolási téren egyvalaki talán érdekes lehetett volna nyíregyházi oldalról az itthon nábobi gazdagságú DVSC-nek: Farkas Balázs. Az utánpótlás-válogatott csatár (csak általunk feltételezett) becserkészésére azonban – az események utólagos ismeretében: a 18 esztendős csatár immár a Dinamo Kijev légiósa – minimális esély mutatkozott, lévén a tizenhat évesen, az élvonalban még a Détári Lajos vezette Szpariban két és fél éve bemutatkozó támadónak esze ágában sem volt Magyarországon maradni. Hogy gyermekként a Dinamo Kijevről álmodozott-e a demecseri illetőségű fiatalember? Aligha… Az viszont tény: a helyi ítészek szerint Eszenyi Dénes óta (azaz több, mint két évtizede) nem bukkantak ekkora talentumra a megyében, és a süvölvény további fejlődése kizárólag külföldön garantált (speciel a megkérdezettek ebben is egyetértettek).

Itt tartunk.

Illetve ott, hogy a bajnoki címvédő keservesen megszenvedett a másodosztály másodikjával – mert ez is faktum. Ha Erdős József játékvezető nem ítél tíz perccel a lefújás előtt nevetséges (nyírségi szemszögből: felháborító) módon tizenegyest Balogh János tökéletes kivetődése után a DVSC-TEVA javára, s Dzsudzsák Balázs nem küldi a hálóba az egyébként általa elhibázott büntető után kipattanó labdát, a Loki a látottaknak megfelelően is minimális különbséggel, papírforma szerint nyeri meg a presztízsmeccset. A két gárdának az évkönyvekben fellelhető, akkor még Magyar Népköztársasági Kupa-meccsei közül az ezt megelőző kettő a vendégcsapat sikerével zárult: az 1983–1984-es évadban Debrecenben az NYVSSC nyert 2–1-re, két évvel később a Sóstói úton az éppen DMVSC néven futó Loki győzött 1–0-ra. Hogy a két idézett fellépés közül bármelyik is méltónak bizonyult-e „keleti klasszikus” kitételre? A véleményalkotásra kért emberek közül részletekbe menően senki sem emlékezett azokra az összecsapásokra.

Jóslat: a szerdán játszott kupameccsre sem emlékszik majd senki…

NYÍREGYHÁZA SPARTACUS - DVSC-TEVA 0–2 (0–0)
Nyíregyháza, 3500 néző. Vezette: Erdős (Kelemen, Fehér Gy.)
NYÍREGYHÁZA: Balogh J. – Vass Zs., Szatke, Ambrusz, Cornaci – Vukadinovics, Minczér – Meneugong (Jeremiás, 65.), Lippai, Kanta Sz. (Szilágyi N., 72.) – Lengyel R. (Stevica, 62.)
Vezetőedző: Gálhidi György
DVSC-TEVA: Tomic – Mészáros N., Komlósi, Virág B., Leandro – Dzsudzsák, Kiss Z. (Dombi, 12.), Vukmir, Halmosi – Bogdanovics (Zsolnai, a szünetben), Brnovics (Madar Cs., 83.)
Vezetőedző: Miroslav Beránek
Gólszerző: Virág B. (58.), Dzsudzsák (80.)
Jó: Balogh J., Szatke, Ambrusz, ill. Komlósi, Virág B., Leandro, Vukmir

Mestermérleg
Gálhidi György: – Nagy küzdelemre kényszerítettük a bajnokcsapatot. Az első félidőben a Ferencváros elleni meccsünket idézte a játék, gyorsan elvesztettük a labdát, volt is olyan sejtésem, hogy a szabadrúgásoknál és szögleteknél gondban lehetünk. Sajnos beigazolódott.
Miroslav Beránek: – A kupamérkőzés egészen más stílusú és hangulatú, mint a bajnoki találkozó, gyakran előfordul, hogy nem a jobbik vagy a jobban játszó csapat lép a következő körbe. Azzal a céllal érkeztünk Nyíregyházára, hogy továbbjutunk – ez sikerült.