„Ne remegjenek a lábak”

– Túltette már magát a norvég csapáson?
– Már az azt követő boszniai győzelmen is – felelte a szakember. – Természetesen még elemezhetjük a fájó vereséget, de hogy teljesen őszinte legyek, a mai napig nem tudom pontosan megmondani, miért kaptunk ki négy egyre. Az a kudarc mellesleg azért is bánt, mert az eddigi öt fellépésünk közül egyértelműen a Megyeri úti a kakukktojás. Higgyék el, tényleg nem tudom, minek volt tulajdonítható az a jó néhány nagy egyéni hiba, ami a vesztünket okozta. Talán nem bírtuk el a vállunkat nyomó terhet.

– Nem szeretnénk elkeseríteni, ám – ismerve a szurkolói mentalitást – a zenicai győzelem után most a legtöbben három pontot remélnek a soron következő, Törökország elleni Európa-bajnoki selejtezőtől is…
– A mérkőzés előtt hat napig dolgozhatunk majd azon, hogy legközelebb ne remegjenek a lábak. Vannak már elképzeléseim, hogy ezt miként érhetjük el, a bevethető eszközök egyike nyilván a játékosokkal való beszélgetés. Az mindenesetre sokat segíthet, hogy a boszniai három egyes győzelmünk a drukkereken kívül a mi hitünket is visszaadta. Ám, hogy eredményesek legyünk, ahhoz a már említett teherrel, a győzelmi kényszerrel és a közönség elvárásával is együtt kell élnünk. Ez van.

– A törökök kapitánya, Fatih Terim a helyszínen tekintette meg a magyar-norvégot…
– És hála az égnek, hogy itt volt, és azt a meccsünket látta!. Bízzunk benne, hogy az akkor látottakból rossz következtetéseket von le.

– Ön mit tud a riválisról?
– Kezdem azzal, hogy Norvégiát könynyebb volt feltérképezni, mint Törökországot. A korábbi pécsi edző, Nagy Tamás, a török referensünk ugyanakkor ellátott már annyi információval, hogy kijelenthessem: a török együttes valamivel jobb, mint a norvég. Hogy mást ne mondjak, több szerkezetben képes játszani, futballistái pedig technikailag képzettebbek.

– Te jó ég, ha a norvégoktól négyet kaptunk, mi lesz Hakan Sükürék ellen?
– Maradjunk annyiban: győzni szeretnénk. Sztenderd szövegem az, hogy minden meccsen van esélyünk a sikerre – hol huszonöt, hol hetvenöt százalék.

– Fatih Terimmel a minap Berlinben is összefuthatott, a Nemzetközi, illetve az Európai Labdarúgó-szövetség tanácskozásán.
– Valóban találkoztunk, azonban egy-két udvarias mondatnál tovább nem jutottunk. Ettől függetlenül nem bántam meg, hogy részt vettem a konferencián, sőt. A két nagy szervezet a legutóbbi világbajnokságon szerepelt harminckét válogatott kapitányait, esetleg utódait, valamint az európai együttesek szakvezetőit látta vendégül. Megtisztelő volt, hogy a magyar futball képviseletében, Détári Lajos szövetségi edző és Magyar Zoltán menedzser társaságában ott találtam magam az „élmezőnyben”. Az összejövetelnek persze sportdiplomáciai jellege volt elsősorban, de azért hallottam olyan adatokat, értékeléseket a vébéről, amelyektől leesett az állam.

– Mikor koppant a legnagyobbat?
– Abban a pillanatban, amikor azzal szembesültem: a tornát megelőző két évben több mint nyolcszáz találkozót kellett vívni ahhoz, hogy kialakuljon a világbajnokság harminckettes mező-nye – és ezt követte további hatvannégy. Nyilvánvalóvá vált számomra: beszélhetünk mi Magyarországon „bezzeg sportágakról”, a labdarúgás teljesen más dimenzió. A futball a legnagyobb üzlet, s nekünk ebben a bizniszben kell magunkat reálisan elhelyezni.

– No, és hol a helyünk?
– Amíg itthon nincs nyugalom, amíg nem teremtődnek meg a normális munkafeltételek, addig ezt felesleges boncolgatni. Most jöhetnék azzal, hogy Romániában akad egyesület, amelynek működtetésébe több millió dollárt ölnek, de mondom, nincs értelme.

– Akkor azt árulja el, Berlinben összesúgtak-e a háta mögött, hogy nézzétek, itt a legendás Bozsik József fia?
– Nem hallottam ilyesmit – talán azért nem, mert sugdolóztak… Az viszont jólesett, hogy az egyik ebédet követően, az olaszokat világbajnoki címig vezető Marcello Lippi odajött hozzám, és kezet nyújtott. Először köpni, nyelni nem tudtam, ám aztán gyorsan gratuláltam neki a világbajnoki elsőséghez.

– Ha már édesapja szóba került: mit szól ahhoz, hogy – ha megvalósul a Nemzeti Sport kezdeményezése – hamarosan a Puskás Ferenc út vezethet a Bozsik-stadionhoz?
– Ez lenne a természetes.