„Elveszett a magyaros stílus”

– Nem is olyan régen a fociőrült Lónyay utcai házmester úgy fogadott: őt az egyik edzőcimborája azzal riogatta, többé nem lesz pro-licences képzés Magyarországon, mert megfúrták az UEFA-nál.
– Ugyan már! – hökkent meg Bicskei Bertalan exkapitány, akit az MLSZ új vezetősége a nyár elején azzal bízott meg, hogy a jövőben Mezey György helyett irányítsa az UEFA-rendszerű edzőképzést. – Minden megy a maga útján. A Magyar Labdarúgó-szövetség az UEFA-nak már régen jelezte, hogy személyi változás történt az edzőképzés élén, pro-licences tanfolyamot pedig minden második évben indít a szövetség, úgyhogy megnyugodhat mindenki, nincs fennakadás.

Előbb a diszkrimináció, aztán az elhallgatás

– Szerintem van izgulnivalójuk az edzőknek: egy másfél évvel ezelőtti Nemzeti Sport-os cikk arról szólt, hogy kétezernyolcban beüt a ménkű. Képezhetnek mifelénk mindenféle licences edzőt, szűk másfél év múlva csak az a szakember ülhet élvonalbeli csapat kispadjára, akinek államilag elismert diplomája van. Márpedig az UEFA-licenc, ahogyan eddig is, eztán is csupán oklevél. Mi lesz két év múlva a sok okleveles edzővel, akik százezreket fizettek a tanfolyamért, de nincs diplomájuk?
– Jogos a felvetése, ugyanis valóban kormányrendelet szól arról, hogy – szó szerint idézem – kétezer-nyolc január elsejétől csak azok a sportszakemberek dolgozhatnak a különböző szinteken, akiknek államilag elismert diplomájuk van. Az MLSZ elnökségének a versenykiírásban rögzített határozata pedig ezen kormányrendelettel összhangban az, hogy sportszakembernek számít az oktató, az edző és a szakedző, és ennek megfelelően kell az NB I-es munkavégzéshez UEFA A-diploma és sportedzői diploma.

– Mindebből csak azt olvasom ki, hogy eddig azok nem edzősködhettek, akiknek volt szakedzői diplomájuk, de nem volt licencük. Most meg majd más lesz a módi: a pro-licences, de diploma nélküli szakember kerül hátrányba.
– Ez valóban kínos helyzet, ugyanis a korábbi években diszkriminálták azokat az edzőket, akiknek megvolt a legmagasabb végzettségük a munkavégzéshez, azaz szakedzői diplomát szereztek. Ezt a bizonyos kormányrendeletet az MLSZ és az edzőképzés korábbi vezetősége egész egyszerűen elhallgatta, azaz anélkül iskolázta be a tanfolyamokra az edzőket, hogy azok tudatában lettek volna annak, milyen kritériumnak kell megfelelniük kétezer-nyolc január elsejétől ahhoz, hogy munkát vállalhassanak.

– Szóval, akik „csak” pro-licencesek, azok az oklevelükkel mehetnek a sóhivatalba...
– Dehogyis! A mostani MLSZ-vezetőség hármas célkitűzést fogalmazott meg. Az első pont: az UEFA-edzőképzést megtartani, és minden kritériumnak megfelelve, az európai szövetség elvárása szerint folytatni az oktatást. A második pont: megszüntetni a korábban tapasztalt diszkriminatív intézkedéseket azokkal az edzőkkel szemben, akik a legmagasabb edzői végzettséggel rendelkeznek. Megjegyzem, ma már csak gesztusértéke van annak a rendelkezésnek, amelyet az európai szövetség hozott ezerkilencszázkilencvenötben, és amelynek szintúgy nem szereztek érvényt a honi futballban, jelesül: azok az edzők, akik a licences képzések beindításától visszafelé számított öt évből hármat az élvonalban dolgoztak, tiszteletből kapjanak UEFA-diplomát, és dolgozhassanak tovább az élvonalban. Sajnálatos és elgondolkodtató, hogy ilyesmiről nálunk szó nem volt... Az MLSZ-célkitűzés harmadik pontja pediglen kimondja, hogy az UEFA-képzés színvonalát a jövőben emelni kell.

2008: Diploma nélkül nem lehet kispadra ülni

– Még egyszer: mi lesz azokkal az edzőkkel, akik pro-licencet szereztek, kifizették a tanfolyamok több százezer forintra rúgó költségét, de nincs diplomájuk?
– Diploma nélkül nem dolgozhatnak az élfutballban.

– Na, ebből megint szép kis purparlé lesz...
– Nem lesz. Az MLSZ ugyanis megteremti annak lehetőségét, hogy rövidített tanfolyamok keretében, konzultációkkal, vizsgáztatással megszerezzék a diplomát azok, akiknek van UEFA-licencük. Akinek pedig van diplomája, de nincs licence, annak el kell végeznie az UEFA-tanfolyamot.

– Olybá tűnik, hogy az edzőképzés kissé túldimenzionált: a magyar edzőkért nem kapkodnak a világban – sőt... –, ehhez képest olyan hisztéria van az oktatásuk körül, mintha legalábbis a világbajnok olasz válogatott mellé hívnának kapitánynak bárkit is a szakembereink közül.
– Nincs hisztéria, ellenben az igaz, hogy túl sok volt a vita. A jelenkori MLSZ-re és edzőképző vezetőségére vár a feladat, hogy ennek apropóján végre rendet tegyen. A magyar edzők közül pedig többen igenis megállnák a helyüket a világban, mert a szakmai alapjaik remekek.

– Az edzőink többsége azt mondja, és ezt el kell hinni nekik, hogy az UEFA-képzés a legmodernebb oktatást kínálja a számukra, míg a Testnevelési Egyetemnek nincs olyan gazdag szakmai anyaga, mint amilyet az európai szövetség ad át a nemzeti szövetségeknek.
– Ez igaz. A Testnevelési Egyetemnek sok tekintetben meg kell újulnia, és az újszerű együttműködésre megvan a szándék. Az
edzőszakmának van olyan területe, amelynek ismeretanyagát nem lehet néhány hetes tanfolyamokon megszerezni. A pedagógia, a pszichológia, az edzéselmélet – hogy csak néhány ágat említsek – igenis főiskolai, egyetemi szintű képzést kíván, ugyanakkor a futballszakmához hozzátartozik a legmodernebb tanulmányok elsajátítása is, amelyet az UEFA-szintű tanfolyamokon lehet megszerezni. Az MLSZ feltett szándéka az, hogy az UEFA- és az állami képzést a szövetségi irányítással egy tanfolyamon oktassa, úgy, ahogyan azt ma már a legtöbb európai országban teszik.

A hatvanas években nagyot hibáztunk…

– Néhány napja, az újonnan induló A-licences képzés kapcsán arról beszélt: nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a hajdan dicsőséges magyar futballstílust oktassák. Miért van erre szükség?
– Azért van szükség rá, mert a világ futballjában elveszett a magyaros stílus. Hajdan tökéletes technikai tudás jellemezte labdarúgásunkat, a csapataink játéka a sokmozgásos, látványos, tudatos futballra épült. A hatvanas években a világon mindenütt a rakkolós stílus került előtérbe, és ebből nálunk azt a hibás következtetést vonták le, hogy akkor a magyar focinak is az erőfutballra épülő módit kell követnie. A helyes irány az lett volna, ha mi, magyarok megtartjuk a stílusunkat, de kiegészítjük a megfelelő fizikai képzéssel. A brazilok ezt csinálták: játszanak a saját stílusukban, és mellérendelik az erőt. És ahogyan a brazilnak, a magyar futballnak is vannak sajátosságai, ezt kell erősíteni, és ezért képezzük majd a jövő edzőit ennek a stílusnak a szellemében.