Előbb a Bayern II, majd az I

– Miért?
– Mindenki ezt kérdezi. Ezek szerint ön is azok közé tartozik, akiket meglepett, hogy a Hoffenheimben kötöttem ki – mondta Lőw Zsolt.

– Ha nem működne a világhálós keresőprogram, most talán visszakérdeznék: hol?!
– Hoffenheim, így hívják a csapatot, és a Regionalliga Südben, azaz a harmadik liga déli csoportjában szerepel.

– Csak ismételni tudom magam: miért?
– Hosszú történet ez, de szívesen elmesélem. Azzal kezdeném, magam sem úgy terveztem, hogy a harmadosztályba igazolok. A Hoffenheimnél akadtak nevesebb kérőim is, a német Auhe, Paderborn, Koblenz hármas, az angol Queen’s Park Rangers, a cseh Boleslav, valamint a görög Xanthi mellett a Kaiserslautern és a Duisburg is megkeresett. Úgy voltam vele, vagy a Duisburgban, vagy a ’Lauternben folytatom, sőt kilencvenkilenc százalékig biztos is volt, hogy utóbbi együtteshez kerülök, az utolsó pillanatban azonban elcsúsztam egy banánhéjon. Jobban mondva azon, hogy a vezetőknek választaniuk kellett: egy brazil játékossal vagy velem bővítik a keretet, s végül nem rám szavaztak. Megjegyzem, nem lepődtem meg ezen, egy brazil és egy magyar labdarúgó vetélkedéséből általában előbbi kerül ki győztesen…

Mint a mesében: Hipp-hopp, jött Hopp

– Rendben, ez a lehetőség elúszott. És a többi?
– Mivel gyakorlatilag biztos voltam benne, hogy megállapodunk a Kaiserslautern elöljáróival, előbb megköszöntem, majd visszautasítottam az érdeklődéseket.

– Ekkor nyomozták ki telefonszámát a hoffenheimiek?
– Nem, nem, már az elejétől fogva csábítottak a klub vezetői. Kitartóan hívogattak, ugyanakkor nem sürgettek, minden alkalommal biztosítottak arról, hogy türelmesen megvárják, miként döntök. Azt is jelezték továbbá: csak akkor mondjak nekik igent, ha teljesen biztos vagyok magamban, illetve abban, hogy a harmadosztályban akarok játszani. Mert – magyarázták – szükségük van rám, de csakis akkor, ha fejben és lélekben is elfogadom, hogy a Regionalligába „csöppenek” vissza.

– Úgy tűnik, az ajánlatukkal együtt ezt is elfogadta.
– El, bizony, és azt is elmondom végre, hogy miért. Az egyesület élére az a Dietmar Hopp állt, akinek a magánvagyonát nyolcszázötven millió euróra becsülik; még géppel is nehéz kiszámolni, hogy forintban ez mekkora öszszeget takar… Hopp úr fanatikus sportvezető hírében áll, pályafutását egy jégkorongcsapat vásárlásával kezdte, százmillió euróért építtetett egy csarnokot, aztán az első osztályba vezette a gárdát. Később ugyanezt megcsinálta egy kézilabda-együttessel, most pedig hozzáfogott, hogy megvalósítsa régi álmát: három, de inkább két éven belül élvonalbeli futballklubot akar. Ehhez mindjárt vett egy jó edzőt: a legutóbb a Schalkét irányító Ralf Ragnickot ültette a Hoffenheim kispadjára. Amikor egyezségre jutottak, a tulajdonos egy nagyobb összeget is a szakember rendelkezésére bocsátott, mondván, arra költi, amire – azaz akire – akarja. Ezután kerültem én a képbe: Ragnick több vonalon is érdeklődött felőlem, majd miután a korábbi edzőim és játékostársaim – állítólag – csupa jót mondtak rólam, már hívott is.

– Sokáig győzködte?
– Többször és hosszasan beszélgettünk, de elismerem, már az elején megfogott: közölte, hogy afféle kapocs lennék az edző és a csapat között.

– Huszonhét esztendősen nem korai a pályaedzőség?
– Azért néhány évig még játszanék…

– Mi történik, ha a harmadosztályban ragadnak?
– Ez fel sem vetődik bennünk. Olyannyira nem, hogy a „főnök” kijelentette: hiába ér feljutást az ezüstérmes pozíció is, az első helynél nem adhatjuk alább.
Harmadik ligás csapat, profi körülmények

– Úgy beszél, mint egy vérbeli hoffenheimi.
– Egy-két napja már az vagyok! Akárhogy is nézem, jó helyre kerültem. Csupán a csapatunk harmadik ligás, a tulajdonosunk és az edzőnk első osztályú, a pszichológusunk, illetve az erőnléti edzőnk pedig még magasabb szintet képvisel: korábban mindketten a német válogatott mellett tevékenykedtek. Az orvosi stábról röviden annyit, hogy egy kórház áll a csapat mögött. Doktornál alighanem csak szponzorból akad több: nyolcvan támogató sorakozott fel a TSG mögött. Dietmar Hopp ráadásul nemrég jelentette be, hogy az egyesületnek két éven belül új létesítménye lesz: a hatezres Dietmar-Hopp-arénát felváltja a harmincezres Új-stadion. Nem véletlenül járja az a szóbeszéd Németországban, hogy a Hoffenheim stabilabb háttérrel büszkélkedhet, mint a Bayern München.

– Ez a játékosok bankszámláján is meglátszik?
– Eddig is őszinte voltam, most is az leszek: még a Bundesliga egyben sem kerestem olyan jól, mint a Regionalligában. De leszögezném: ha szakmailag nem látnám megalapozottnak a jövőt, hiába kínáltak volna sok pénzt. ---- & ---- &