„A körülmények miatt távozom”

Szégyen, gyalázat, tragédia – ezek a kifejezések jutottak az ember eszébe a csütörtöki Újpest–Vaduz találkozót követően, amelyen a liechtensteini kiscsapat lefutballozta a magyar bajnokság ezüstérmesét. Ez a 4–0, amelyet egy, a svájci második ligában szereplő csapat osztott ki az Újpestnek, a marseille-i kudarchoz, az irapuátói hatoshoz vagy az Üllői úti, Jugoszlávia elleni 1–7-hez mérhető. Ez tragédia, de nemcsak az Újpesté, hanem az egész magyar futballé. Az eredmény pedig nemcsak az Újpestről alig két hét munka után távozó Bicskei Bertalané, hanem mindenkié: edzőké, játékosoké, vezetőké egyaránt. Persze minden a szakvezetőn csattant, aki érthetően azonnal le is mondott a mérkőzés után. Bicskei Bertalan egy tétmérkőzésen volt az Újpest edzője, a Vaduz ellen csúnyán megbukott. A szakembernek abban igaza volt, hogy olyan hangulat alakult ki a találkozó alatt, amilyenben nem lehet dolgozni. A legkevesebb az volt, amikor takarodót fújtak az egykori szövetségi kapitánynak, a legmegalázóbb pedig az, amikor a publikum az elődjét, Mészöly Gézát éltette. Ez is Bicskei Bertalannak szólt.

– Két hétig voltam az Újpest edzője, de ebből csak a másodikon voltam ott minden edzésen – mondta Bicskei Bertalan. – Egy korábban életbe lépett szerződésem miatt hiányoztam az elejéről, de ennek létezéséről tudtak Újpesten, és azzal is tisztában voltak, hogy emiatt nem lehetek ott mindig a világbajnokság ideje alatt a csapattal. A meccs előtti napokban sem én tartottam az edzéseket, nem akartam belenyúlni a megszokott munkába, nehogy rosszul süljön el. Persze, ott voltam, ismerkedtünk, és közösen készültünk a fontos mérkőzésre.

– Milyen szerepe volt a Vaduz elleni mérkőzésen?
– Kollégáimmal egyeztetve én állítottam össze a csapatot, és leültem a kispadra. Természetesen engem is meglepett ez a meccs. Egyszerűen nem tudom hova tenni, semmiféle magyarázat nincs rá. Elsősorban magamat okolom, mégpedig azért, mert nem egy nap alatt kellett volna döntenem a szerződés aláírásáról, több időt kellett volna hagynom magamnak.

– Megbánta, hogy elfogadta az újpesti ajánlatot?
– Erre a kérdésre egyelőre nem tudok válaszolni, néhányat még aludnom kell az eseményekre. Az tény, hogy nem jól sült el, most természetesen nem örülök neki, hogy aláírtam. Ha annak idején jobban átgondolom a döntést, és körültekintőbben tájékozódom, felmérem a viszonyokat, megtudom, hogy ennyire nem szeret a közönség, akkor talán másképp döntök. Igaz, nem volt sok idő a gondolkodásra, mert amikor tárgyaltunk, már edzett az Újpest.

– Nem lehetett könnyű végigülni a meccset a kispadon. A csapata szenvedett, önt pedig szinte végig ócsárolták a szurkolók.
– Elsősorban a közönség miatt mondtam le. Egyrészt az ember igyekszik megérteni, hogy a szurkoló egy ilyen meccsen nem örül, de az nagyon rosszul esett, hogy néhány napos közös munka után bennem találták meg a bűnbakot. Az első pillanattól kezdve elutasítók voltak velem szemben, de a publikum kívánsága szent, így hát a körülmények miatt távozom. Talán a tulajdonosok is jobban felmérhették volna a helyzetet, és tájékoztathattak volna arról, mire is számíthatok.

– Egy ilyen kudarcot meg lehet magyarázni?
– Én egyelőre nem tudom ezt megtenni. A játékosok ugyanúgy dolgoztak, ahogy az elmúlt egy évben, lelkileg megfelelően felkészítettük őket, láttuk az ellenfelet, svájci ismerőseimtől minden információt beszereztünk a Vaduzról, tudtuk, hogy nem lesz könnyű dolgunk. Egyszerűen nem tudom, mi történt.

– Azt kizárja, hogy a futballisták ön ellen játszottak?
– Mondom, csupán néhány napot voltam velük, nem hiszem, hogy bármiért is megharagudtak volna rám. Ha csak azért nem, mert korábban néhányukat behívtam a válogatottba, de azt hiszem, ez nem nagy baj…

– Mekkora törés ez a kudarc a karrierjében?
– Nem érzem törésnek, de magamat nagyban hibáztatom. Hiába vagyok tapasztalt edző, öreg fejjel meggondolatlanul döntöttem, nem kellett volna.

– Találkozhatunk még önnel élvonalbeli klub kispadján?
– Erről még korai beszélni. Az Újpest előtt lemondtam egy külföldi megkeresést, hiszen itthon dolgozom a szövetségben is, az edzőképzésben. Egyelőre nem tudom, mit hoz a jövő.

– Mit gondol, az Újpest továbbjuthat még a kupában?
– Erre nagyon kicsi az esély, ám meg kell próbálni, hiszen kisebb csoda révén még sikerülhet. Lehet nyerni négy góllal kilencven perc alatt, aztán még egy gólt lőni a hosszabbításban. De ha sikerül a bravúr, akkor még érdekesebb lesz a kérdés: mi is történt vajon csütörtök este Újpesten? ---- Az Újpest vezetősége csütörtökön azonnal elfogadta Bicskei Bertalan lemondását.

„Azt gondolom, hogy a mérkőzés okozta sokkos közhangulat bármilyen eredményes együttműködést megakadályozott volna a jövőben – mondta az Újpest honlapján Dányi Szilárd ügyvezető igazgató. – Bicskei Bertalan intelligens ember, és levonta a megfelelő következtetést. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy a mérkőzésen történtekért nem egy személy a felelős. Ha létezik kollektív bűnösség, e vereség után arról kell beszélnünk. Nem kenyerem elhamarkodottan pálcát törni bárki felett, így most sem teszem. Azon túl, hogy játékosainknak szembe kell nézniük ezzel a szégyenteljes eredménnyel, mindenképpen szembesülniük kell majd azokkal az okokkal is, amelyek ezt a szörnyűséget eredményezték. A szakmai stábnak és a klubvezetőségnek mindenképpen értékelnie kell a helyzetet, amelytől függetlenül tény: a svájci másodosztály nyolcadik helyezettje nem jobb csapat, mint a magyar bajnoki ezüstérmes. Természetesen ebben a helyzetben mindenki kinevetne, ha azt mondanám, hogy ezt csak a továbbjutással bizonyíthatnánk be, de vallom – bármekkora nagy volt a pofon és bármekkora nagy közhely –, hogy a sportember halna meg bennünk, ha feladnánk. Ha másként nem, legalább dacból úgy kell kimenni a vaduzi pályára, hogy igenis tovább lehet jutni. Tisztában vagyok azzal, hogy a fenti kijelentésemre sem a végeredmény, sem a játék nem ad alapot, de ha nem hinnék ebben, nem lenne értelme az újpesti munkámnak. Természetesen ugyanilyen hozzáállást várunk el a játékosoktól is. Az MLSZ megkönnyítette a helyzetünket azzal az elnökségi határozattal, hogy nem kötelező a pro-licenc a vezetőedzői munkavállaláshoz. Ezért azt tudom mondani, hogy a közeljövőben mindenképpen a jelenlegi szakmai stáb viszi tovább a csapatot. És hogy az edzői kar kiegészül-e új szakemberrel, arról most még nem tudok nyilatkozni.”

---- A labdarúgók állítják, nem játszottak a vezetőedző ellen

Az Újpest csapatában csütörtökön egyetlenegy jó teljesítmény sem akadt. Senkit sem lehetett dicsérni a játékosok közül, a futballistákat csak a „gyenge” kifejezés rokonértelmű szavaival lehetett minősíteni. A lila-fehér labdarúgók egy nappal a lefújást követően sem tudták megmagyarázni, mi történt velük valójában, mitől lettek részesei a magyar labdarúgás története egyik legnagyobb kudarcának.

„Csak annyit tudok mondani, hogy szégyelljük magunkat – jelentette ki Kovács Zoltán. – Ez a pályafutásom, nincs rá jobb szó, legnagyobb égése, ez mindennél kellemetlenebb. Ez a meccs sokkal rosszabb volt, mint a Fehérvár elleni idényzáró, amelyen elveszítettük a bajnoki címet. Fogalmam sincs, mi történt velünk. Mondhatnám, hogy tompák és fáradtak voltunk, de ez sem magyarázat arra, ami történt.”

A kudarc egyenes következménye volt, hogy lemondott a csapat néhány hete kinevezett edzője, Bicskei Bertalan. A helyére Valére Billen, az eddigi pályaedző került.

„Az új edző már a lefújás után is azt mondta, hogy el kell felejtenünk a történteket – folytatta a támadó. – Nem lesz könnyű, és leginkább arra kell törekednünk, hogy a szurkolóink emlékezetéből töröljük ki a Vaduz elleni találkozót. A meccs után egyébként az öltözőben értesültünk arról, hogy Bicskei Bertalan lemondott. Megértettük őt, nem lehetett neki könnyű elviselni a rengeteg szidalmat a lelátóról. Biztosan neki is annyira fájt ez a meccs, mint nekünk. A jelenlegi helyzetünkben pedig Valére Billen kinevezése, Víg Péter pályaedző és Pálinkás András kapusedző megtartása ideális megoldás. Ők ismerik a keretet, a közeget, mindennel tisztában vannak, reméljük, sikeresek leszünk.”

A találkozót követően többekben felvetődött, hogy az Újpest Bicskei Bertalan ellen játszott, vagyis a vereséggel kirúgatta az egykori szövetségi kapitányt.

„Ilyenkor mindenki nagyon okosnak gondolja magát, és közben rettenetesen buta dolgokat talál ki – mondta ezzel kapcsolatban Kovács Zoltán. – Kikérjük magunknak, hogy Bicskei Bertalan ellen játszottunk volna, ez hazugság! Hogy mást ne mondjak, ha kiesünk, elég szép prémiumról kell lemondanunk. Nekünk most csak arra kell figyelnünk, hogy mielőbb kiköszörüljük a tekintélyünkön esett csorbát, és megmutassuk, nem felejtettünk el futballozni.” ---- Az Újpestnek a liechtensteini FC Vaduztól elszenvedett katasztrofális veresége nem csupán a szurkolóknak fáj, hanem a magyar labdarúgásban dolgozó, valamint a korábban Újpesten futballozó és edzősködő szakembereknek is. Az alább nyilatkozók között akad, aki keményen kritizálja az UEFA-kupa-selejtezőben mutatott teljesítményt, ám – meglepő módon – előfordul optimista hangvétel is.

Dunai Antal, az MLSZ alelnöke, az Újpest 31-szeres válogatott labdarúgója:

„Nagy csalódás ért, hiszen mint oly' sokan, én is azt hittem, hogy az Újpest gólokkal nyeri meg a mérkőzést. Nem szerencsés mentségeket keresni, de úgy láttam, mind mentálisan, mind futógyorsaságban elmaradtak a hazaiak attól, amit az elmúlt bajnokságban megszokhattunk tőlük. A védelem – élén a kapussal – nem állt még össze, ami sorsdöntőnek bizonyult, a mai világban ugyanis nem lehet büntetlenül gólokat ajándékozni az ellenfélnek. Bárkitől ki lehet kapni, ám a négy nullás eredmény katasztrofális. Egy biztos, most alaposan megjegyezzük a Vaduz nevét.”

Kozma István, a Vasas pályaedzője, valamint az Újpest és a Liverpool 40-szeres válogatott középpályása:
„Mindenkit megrendített ez a négygólos vereség, még akkor is, ha rendkívül peches mérkőzés volt. Véleményem szerint az Újpestnek kevés idő állt rendelkezésre, hogy felkészüljön, plusz még az edzőváltás sem szerencsés időben történt. Jó néhány újpesti szimpatizánstól hallottam a találkozó előtt, hogy kiváló erőkből áll az ellenfél, amit azonban senki nem vett komolyan, és erre tett rá egy lapáttal, hogy a mérkőzésre való ráhangolódás sem sikerülhetett jól. Másra nem tudok gondolni, hiszen az Újpest játékosállománya jobb a Vaduzénál.”

László Csaba, a Ferencváros korábbi vezetőedzője, Uganda jelenlegi szövetségi kapitánya:
„Most már elmondhatom, a télen tárgyalásokat folytattam az FC Vaduz vezetőivel, mivel engem kértek fel a csapat irányítására. Száz százalékig ismerem a liechtensteini csapatot, és ki merem jelenteni, hogy az UEFA-kupa első selejtezőkörének legerősebb gárdáját kapta az Újpest. Hiba lenne lebecsülni a Vaduzt, hiszen nem kiscsapat az ellenfél, amint az eredmény is mutatja. Amikor tárgyaltam a vezetőséggel, a bajnoki cím megszerzése volt a célkitűzés, mivel az együttesben számos liechtensteini válogatott futballozik. Hogy jó csapat, azt a Megyeri úton is bizonyította.”

Nagy László, az Újpest korábbi edzője és 25-szörös válogatott labdarúgója:

„A legszomorúbb a Vaduz elleni vereséggel kapcsolatosan, hogy az újpesti játékosok nem is akartak futballozni. Ugyanez a keret, ugyanebben a felállásban, néhány hete a bajnoki címért küzdött, a csütörtöki mérkőzésen viszont semmit sem mutatott. Egy labdarúgónak, ha nincs formában, akkor is a legalapvetőbb dolga, hogy odategye magát a pályán. Nem akarok senkit megbántani, de azt kell mondjam, egy-két újpesti játékos nem üti meg az élvonal szintjét. És hadd tegyem hozzá: sajnálom Bicskei Bertalant, mert nem azt érdemelte, hogy negyedóra elteltével gyalázzák.”

Szendrei József, az Újpest korábbi tízszeres válogatott kapusa:

„Úgy tűnik, a média sem a régi már, hiszen semmiféle közfelháborodás nem követte ezt a kudarcot. Húsz évvel ezelőtt, amikor kikaptunk a hollandoktól 1–0-ra, a rendőrök menekítettek ki minket a Népstadionból, amit azonban az újságíróktól kaptunk, azt nem tettük zsebre. Az újpestiek veresége ugyanúgy részese a harminc éve tartó leépülésnek, mint bármely másik magyar csapaté. Az itthoni labdarúgásban dolgozó vezetők egy évtizede hangoztatják, hogy ennél már nincs lejjebb. Amint a csütörtöki produkció is mutatja, sajnos van, csak az emberek már fel sem kapják a fejüket egy ilyen blamát követően.”

Urbán Flórián, a REAC vezetőedzője, korábbi 31-szeres válogatott védő:

„Sajnos csak kettő nullás liechtensteini vezetésnél kapcsolódtam be a mérkőzésbe, az azonban szemet szúrt, hogy a hatvanadik percben két-három labdarúgó is a térdén támaszkodva kapkodott levegő után. Megrendítő a vereség, különösen azért, mert ez újabb táptalaj azoknak, akik támadják a magyar labdarúgást. Ismét felerősödhetnek azok a hangok, amelyek a futballunk szükségességét kérdőjelezik meg. Személy szerint én is megdöbbentem, hogy a liechtensteini csapat egy sima négyest rúghat a Megyeri úton. Ami történt, nagyon rossz, hiszen magyar csapatról van szó, és ilyen mérkőzéseken ugyanúgy szurkolok a Ferencvárosnak, valamint a Debrecennek, mint az Újpestnek.”

Varga István, az 1990-ben bajnokságot nyert Újpest vezetőedzője:

„Természetesen meglepő az eredmény, de az még inkább, hogy amikor hátrányba került az Újpest, edzője, Bicskei Bertalan nem módosított a felálláson. Egy biztos, Kovács Zoltánék a most mutatott játéknál lényegesen jobban tudnak futballozni. A találkozó alatt szinte alig akadt helyzetük az újpestieknek, aminek tetejébe még szervezetlenül is futballoztak. Több újságban olvastam, hogy a játékosok Bicskei Bertalan megbuktatására törekedtek, ezt azonban nem hiszem, hiszen egy esetleges kétgólos vereség esetén megmaradt volna az esély a továbbjutásra.”