Titkos kameni kukkolás a fürdőszoba ablakából

Azt hiszik, olyan könnyű megtalálni egy falusi focipályát? Hát nem. Noha idejében, sőt a tervezettnél korábban útnak indulok, hogy a fél tizenegyes kezdésre kényelmesen ott legyek, majdnem lekések a bemelegítőkörökről (na nem mintha Fernando Torresék folyton azt tudakolták volna az öltözőben, hogy befutott-e már a Nemzeti Sport tudósítója…).

Élelmesek a falusi sál- és zászlóárusok

Az egésznek egyébként Kamen az oka.

Pontosabban: a kameni Kánaán.

Mert hiába állítom le az autót a sporttelep füves parkolójában (nem azért, de az a fű olyan, hogy jó néhány magyar csapat elfogadná játéktérnek), ha azt látom, hogy jobbra van a „Sportplatz 1”, egyenesen a „Sportplatz 2”, balra pedig a „Sportplatz 3”, a „Sportplatz 4” és a „Sportplatz 5”. A salakos edzőpályát nem emlegetik „Sportplatz 6”-ként a helyiek, az nekik smafu. Ja, és mielőtt elfelejteném: az összes Sportplatzot világítótestek veszik körül, még „azt” a salakost is.

Miután a leesett államat viszszateszem a helyére, és kiderítem, hogy a spanyol válogatott a negyedik „placcon” gyakorol, nekivágok a Jahnstrassénak. Mindjárt a sarkon mezeket, sálakat és méretes (vagy méteres, így is jó) kalapokat áruló hölgybe botlok, azt mondja, a 12 eurós felsők fogynak a legjobban, de a tízet kóstáló sálakra és sapkákra is akad vevő, csak kevesebb.

Ennek oka az lehet, hogy 33 Celsius-fokban nem éppen kellemes viselet a sál, jut eszembe, amikor a következő sarkon megpillantom az újabb boltost.

Hoppá, nála nagyobb a sor!

Nézzük csak, mit tud, amit a kolléga nem. A kínálat ugyanaz, ebben nincs különbség, ő is kedvesen mosolyog – az állás: 2–2.

Hát akkor?

Megvan! Nála minden olcsóbb!

Alkalmi virslisütöde a garázs előtt

Ami „ott” 12, illetve 10, az „itt 11.95 és 9.95… Már átadnám neki a Kamen kofája címet, amikor rádöbbenek, ezt is lehet überolni. Tovább haladva (messze van a parkolótól a Sportplatz 4…) ugyanis azzal szembesülök, hogy a Jahnstrasse 34. szám alatt lakó hölgy fogja magát, továbbá a kempingasztalát, valamint a kerti sütőjét, és a garázs előtt hozzáfog a mirelitkolbász fogyaszthatóvá tételéhez. A forró zsírból előrántott Bratwurst mellé zsömlét és ásványvizet is vásárolhatnak az arra járók – feleannyiért, mint húsz méterrel odébb, a „hivatalos” árusnál. Hogy az asszonyság lenne Kamen legirigyeltebb polgára?

Ugyan már!

Táncolni is lehet, és sárkányt eregetni

Ez a titulus az 51. szám alatt lakó Wolfgang Hagemannt illeti meg, aki a fürdőszobájából rálát a 3-as és a 4-es pályára is. A panoráma különösen akkor válik értékessé, ha – mint vasárnap délelőtt – a németországi bázisát Kamenben berendező spanyol válogatott foglalkozására csupán az újságírókat engedik be. Naná, hogy Herr Hagemann kegyeit keresi mostanság mindenki, a múltkoriban még a tévések is jártak nála. A pályáról nézek felfelé: a fürdőszoba ablaka zárva – vagy nincs otthon, vagy a függöny mögött ott „sasol” a franciák szövetségi kapitánya, Raymond Domenech…

Miközben spanyol kollégája, Luis Aragonés úgy veszekszik a játékosokkal, mintha nem megnyerték, hanem elveszítették volna eddigi összes meccsüket, az utcán a jókedv az úr. A helyi lemezlovas nyomatja a spanyol számokat (a slágerlista első helyét értelemszerűen a Viva Espana! foglalja el), a piros, „Vamos a por el Mundial!”, azaz „Előre a világbajnoki címért!” felirattal ellátott trikókban pompázó drukkerek közül sokan táncra is perdülnek, aki nem ropja, sárkányt ereget a gyerekével, aki pedig se nem táncol, se nem ereget, azon szórakozik, hogy az előtte eltekerő biciklis hányadik helyen érne célba a Vuelta a Espanán…

A végén nincs olyan labdarúgó, aki ne adna aláírást, ráadásul egytől egyig megígérik, hogy kedden megverik a franciákat – mi kell még a vidám vasárnaphoz?

Esetleg egy jó marhapörkölt.

De ezt úgysem értik a bratwurstot vihorászva majszoló spanyolok...

---- V ---- &