Létrejött a spanyol egység

Annyira beleette már magát az agyakba a futballközhely, mely szerint a spanyolok akármilyen jók is, a válogatottjuk soha sem nyer semmit, hogy mindenki elfeledkezett róluk, amikor a világbajnoki cím esélyeseiről volt szó. Mostanáig. Az ukránok laza és magabiztos szétverése után egyszeriben favorittá léptek elő, és ők maguk is arról beszélnek: miért ne?

A meccs előtt Xabi Alonso már megfogalmazta, amit edzője, Luis Aragonés a lefújás után magabiztosan erősíthetett meg: „Miért ne sikerülne végre? Talán jobban felkészült a spanyol válogatott erre a vébére, mint valaha, a keret is szuper…”

És ne feledjük azt sem, hogy alig egy hónapja mindkét európai kupát spanyol együttes nyerte meg, a bajnokság és a válogatott keret ráadásul annyira erős, hogy az UEFA-kupa-győztes Sevillából senki sincs a csapatban, míg az idén BL-t nyerő Barcelonából és a tavalyi első Liverpoolból is csak összesen hatan, viszont például az ez évi másik döntősnek, az angol Arsenalnak is van két spanyol válogatottja… Szóval nehéz is megmondani, miért nem eleve őket tartották a szakértők az egyik nagy esélyesnek. Andy Roxburgh, a FIFA által a spa-nyol–ukrán meccsre felkért szakértő szerint: „Messzire juthat a spanyol válogatott, amely ezúttal mindent megmutatott a képességeiből, és minden téren felülmúlta az ukránokat. És akkor még ott van a rendkívül erős spanyol kispad is.”

Az a skót szakembernek is feltűnt, hogy az első három gólt rögzített játékhelyzetből szerezték a spanyolok, s ezeknél a szituációknál szerencséjük is volt (szöglet, megpattanó szabadrúgás, majd vitatott tizenegyes), ám a negyedik gól, amelyet Carles Puyol és a 22 éves Fernando Torres varázslata hozott össze, fantasztikus akcióból született – az ütemérzék és a technikai tökély csodája volt ez. A szerencse szerepét a gyors gólokban a spanyol kapitány is elismerte. Érdekesség, hogy Xabi Alonso a meccs előtt kijelentette, David Villa hatalmas formában van, a Valenciánál megkezdett gólgyártást a vb-n fogja folytatni, s óriási önbizalma is átragad a társakra. Igaza lett, a csatár kétszer is eredményes volt, és a lefújás után őszintén bevallotta, hogy nehezebb mérkőzésre számított.

Azt szokták mondani, hogy a spanyoloknál azért hagyományosan sikertelen a válogatott, szemben a fantasztikus klubjaikkal, mert a játékosok a fővárosi Real Madrid vagy a katalán Barcelona győzelméért mindenre képesek, de a katalánok vagy a baszkok sem játszani, sem szurkolni nem tudnak soha teljes szívvel a spanyol nemzeti színekért. Nos, nyilván ezért is írták a spanyolok a csapat buszára a következő, enyhe politikai üzenetet is hordozó jelmondatot: „Egy ország, egy cél!”

Hasonló identitásbeli problémákról talán az ukránoknál is lehetne beszélni, hiszen sem a szövetségi kapitány, sem a legnagyobb sztárok nem beszélik az ukrán nyelvet, és a meccs utáni sajtótájékoztatón a háromnyelvű (spanyol, angol, orosz) szinkrontolmácsolás során fel sem vetődött, hogy ukránra is kellene fordítani az elhangzottakat. Mégis butaság lenne erre fogni a csúfos vereséget. Andy Roxburgh szerint ennél bizonyosan többet tudnak, és Oleg Blohin félidei kettős cseréje is változást hozhatott volna, ha nincs rögtön a tizenegyes és a kiállítás. A skót, mint mondta, kissé sajnálja az ukránokat. Az utóbbiak kapitánya pedig a sok ezer ukrán szurkolót, aki elutazott a meccsre.

„Rendkívül elkeseredtem. Nagyon sajnálom, és elnézést kérek minden ukrán szurkolótól, elsősorban nem is az eredmény miatt, hanem azért a játékért, amelyet ma láthattak a csapattól” – mondta önkritikusan Oleg Blohin, aki nem kritizálta a játékvezetőt, ugyanakkor elmondta, hogy a spanyolok a vb egyik favoritjai. Az ő futballistái még sohasem játszottak világbajnokságon, tette hozzá, ő maga is csak játékosként ismeri ezt az atmoszférát, edzőként újonc a vébén. Blohin a Nemzeti Sport kérdésére válaszolva elmondta, hogy nem tartja kizártnak a hajdan oly eredményes Andrij Sevcsenko, Szerhij Rebrov duó közös szerepeltetését a hátralévő csoportmeccseken (ezúttal csak az utolsó 26 percben voltak együtt a pályán, de az emberhátrány ellenére volt egy-két villanásuk), amelyeken azonban a kiállítás és a sérülések sok problémát okoznak majd neki az összeállításnál.

Maga Sevcsenko, aki sokkal profibban viselte a súlyos vereséget, mint például a lefújás után rendkívül morcos Rebrov („Minden vereség fájó, de ez különösen az” – mondta), igyekezett nyilatkozatával is azt sulykolni, hogy az eredménynek nincs különösebben nagy jelentősége, ők eleve tudták, hogy Tunézia és Szaúd-Arábia ellen kell majd nyerniük.

„Remélem – tette hozzá Seva a Nemzeti Sportnak nyilatkozva –, hogy a csapat minden tagja így kezeli ezt a meccset és nem veti őket vissza mentálisan az első mérkőzés eredménye.”

---- L ---- L