Pánik helyett fogadkozás

Egy kis önigazoló mentegetőzésért az 1998-as világbajnok francia labdarúgók sem mennek a szomszédba, a jelek szerint a „ködösítés” nem kizárólag magyar specialitás a nehezen megmagyarázható eredmény után. Márpedig a keddi, Franciaország–Svájc mérkőzés eredménye, a 0–0 feltétlenül ebbe a kategóriába tartozik – legalábbis a franciáknak.

Szerdára a hamelni Rattenfänger Halléba hirdettek sajtóértekezletet a franciák, a Weser partján épült hatvanezres városkába. Oda, ahol a legenda szerint a leleményes „patkányfogó” fuvolaszavára a folyóba meneteltek az undorító rágcsálók…

Hasonló öngyilkosságot senki sem kíván Thierry Henryéktól a keddi fiaskót követően, annyit azonban mindenképpen – legalábbis a szurkolók –, hogy elfogadható választ adjanak a nehezen magyarázható tényre: miként lehetséges az, hogy az 1998-as világbajnokság döntője óta – amelyen Emanuel Petit rúgta az utolsó gólt – nem sikerült világbajnoki mérkőzésen az ellenfél hálójába találniuk.

A francia szakvezetőség – áldozatként – két labdarúgót „dobott oda”, no nem az oroszlánoknak, hanem a fenevadakkal szinte egyenértékű honi újságíróknak, s a néhány külföldi médiamunkásnak.

Az egyik a 23 éves Franck Ribéry volt, az Olympique Marseille vb-újonc jobbszélsője, a másik a 29 éves Thierry Henry, az Arsenal világbajnok centere, a földkerekség talán legjobb csatára. Az utóbbi játékossal sikerült beszélgetnünk.

– Mondja csak, a taktika volt a hibás a gólképtelenségért – mármint, hogy egy csatárral játszottak és nem kettővel –, vagy valami más?
– Nem, a taktikának semmi köze a gyengélkedésünkhöz – mondta Thierry Henry. – Minden taktika annyit ér, amennyi tartalommal meg tudjuk tölteni. Játszhatunk papíron akárhány csatárral, ha nem megy a góllövés, akkor nem megy…

– Nem az ön kedvéért találta ki Raymond Domenech szövetségi kapitány az egycsatáros formációt? Hogy legyen elegendő tere?
– Nem, ez tévedés, a taktikát nem rám szabja a szövetségi kapitány.

– Valamilyen magyarázatot mégiscsak kellene adnia…
– Az is baj volt, hogy nem lőttünk eleget távolról, de külső körülmények is belejátszottak az elégtelen eredmény kialakulásába. Például túlságosan magas volt a fű és száraz a talaj, szinte porzott. Már szóltunk is a FIFA illetékeseinek, hogy tegyenek valamit, ilyen pályákon nem lehet futballozni.

– Odahaza türelmetlen a publikum. Mit üzen a szurkolóknak?
– Azt, hogy nem értem a türelmetlenségüket. Semmi sem veszett el, leszünk mi még sokkal jobbak is.

– Az önbizalmukkal minden rendben van?
– Azzal igen, és a csapat is remekül együtt van, nincsenek klikkek, nincsen széthúzás.

– Dél-Korea talán Svájcnál is erősebb ellenfél. Papíron feltétlenül, hiszen ott volt a legutóbbi világbajnokság elődöntőjében. Mit vár vasárnap ellenük?
– Tudom, hogy fizikailag roppant erős és gyors játékosok alkotják a koreai válogatottat, nehéz is lesz ellenük sikert elérni, de megpróbáljuk. Az nem létezik, hogy kétszer egymás után az első körben búcsúzzunk a világbajnokságtól… És különben is, elterveztem, hogy szépen búcsúztatjuk Zinedine Zidane-t a futballtól. Ha kiesnénk, akkor ez nem lenne szép búcsú… ---- Öregember benyomását kelti az egykor még csillogó Zizou


A világ egyik legjobb labdarúgója Zinedine Zidane – ebben többé-kevésbé minden futballszurkoló egyetért. A 34 éves, de időnként sokkal többnek tetsző francia csillag a vb után abbahagyja az aktív futballt, de talán túl kockázatos feladatot vállalt: most még utoljára megpróbálja. Az egyik lap a francia–svájci (kínkeserves 0–0) előtt öles betűkkel vezette fel a meccset: egy ember, aki a szemünk előtt ledönti saját szobrát.

Stuttgartban a kulisszák mögé pillantva arra kerestük a választ: mit csinál Zizou közvetlenül a meccs előtt. Íme, Zinedine Zidane kedd délutánja!
16.41: Magyar szemmel tán kissé későn, a nemzetközi gyakorlatnak azonban megfelelően, éppen 80 perccel a kezdés előtt szállt le a francia csapatot a Gottlieb Daimler Stadionba szállító buszról. Amíg David Trezeguet szemébe húzta a baseballsapkát, Lilian Thuram arcát hatalmas napszemüveg takarta, Thierry Henry pedig malomkerék nagyságú fülhallgatójával zárta ki a külvilágot, addig Zinedine Zidane-on semmi álca. ZZ jobb vállára láthatóan nem könnyű sporttáskát dobott, amelyen a 10-es szám tette egyértelművé, kinek a tulajdona, sőt a bal kezével megragadott egy másik bőröndöt. Két perc múlva a gyepet vizsgálta, elsétált a kezdőkörig, majd eltűnt az öltözőfolyosón.

17.12: Nem kellett sok az átöltözéshez, ZZ vezérletével a francia csapat kifutott a stadion gyepére. Könnyed labdavezetéssel hangolt, aztán Thierry Henryval öt-tíz méteres passzokkal folytatták, majd az egyik szögletzászló közelébe kocogott, hogy három percig lazítsa izmait. A hangrobbanás abban a sarokban fülsiketítő volt – Zizou később kapcsolt, hogy az őrjöngés neki szólt, így kedvesen, kissé zavartan mosolygott a francia tábor itt ülő részére.

17.25: Az egyik segítő vette kezelésbe, aki részt vett az immár intenzívebbé váló melegítésben: derékmagasságban tartotta Zidane kinyújtott lábát, majd amikor a futballista a gyepre ült, a hajlításban segédkezett. Újabb labdázás, néhány hosszabb, 20-25 méteres passz, de könnyedén, semmi erőlködés nem mutatkozott a világsztár mozgásában.

17.32: Az első kapura lövés: a labda a kapufát és a lécet érintve vágódott a jobb felső sarokba – mintha mi sem lenne egyszerűbb, mint húszról kilőni a pipát…Tíz-tizenöt méteres sprintek, némi irányváltás volt a következő menüpont, majd ugyanez labdával: közben némi zsonglőrködést, sarokkal dekázást láthattunk.

17.41: Zidane a kispad melletti flaskából kétszer kortyolt, majd az öltöző felé vette az irányt.

17.54: Kezében a francia zászlóval kivezette csapatát a fűre, megnyerte a választást a svájci Johann Vogellel szemben, azt a térfelet kérte, ahol melegítettek, majd beállt a csapatképre a fotósok elé.

18.02: Az első passzt Franck Ribérynek adta (és nyilván nem gondolt arra, hogy társa 15 éves kamasz volt még csupán, amikor ő már világbajnoki címet nyert). Aztán Henryt indította – de ezt már mindenki láthatta…
…és utána

21.03: Kilépett a stadion kapuján, előtte még a francia, majd a német és a spanyol televízió kamerái előtt értékelt, a busz körül állók közül hárman közös fényképet is készíthettek róla. „Fáradt vagyok és csalódott, mert nyerni akartunk, sajnos nem ment igazán jól a játék nekünk” – mondta az őt faggató magyar újságírónak, de több kérdésre nem maradt idő: Zinedine Zidane nagyot sóhajtva felszállt a buszra. ---- Akik a francia–svájci mérkőzés előtt felidézték, hogy a két együttes közös selejtezőcsoportban küzdött a vb-részvételért, és utánanéztek az eredményeknek is, most csak legyintenek: csak a „szokásos” döntetlen! Azért nem ennyire egyértelmű a helyzet, hiszen a két kvalifikációs meccs (0–0 Párizsban, 1–1 Bernben) előtt az elmúlt 20 évben mindig volt győztese a párharcoknak. A legutóbbi nagy tornán, a 2004-es Európa-bajnokságon is egy csoportban szerepelt a két együttes, akkor 3–1-es francia győzelemmel zárult a találkozó.

Raymond Domenech szövetségi kapitány szokásához híven kissé megkeverte a kártyákat a mérkőzés előtt, igaz, részben kényszer mozgatta a szakvezetőt, hiszen a bal oldalon kirobbanthatatlannak tűnő Florent Malouda nincs százszázalékos állapotban.

Fabien Barthez meghálálta a bizalmat a háló előtt: különösen a 66. percben volt szükség a kopasz kapus bravúrjára, amikor Daniel Gygax fejjel veszélyeztetett.
„Rázós mérkőzés volt. Két jó csapat volt a pályán, a következő két meccsünkön egyre jobbak leszünk” – értékelt röviden a veterán kapus, aki a legidősebb francia játékos, aki vb-meccsen szerepelt.

A gól nélküli döntetlen azt jelenti, hogy továbbra is Emmanuel Petit 1998. július 12-én, a brazilok elleni vb-döntőben szerzett gólja az eddigi utolsó francia vb-találat. ---- FRANCIAORSZÁG
L’EQUIPE: „Ez nagyon meleg volt”
Az országos sportnapilap, kiemeli: a francia cserék sem tudtak sokat hozzátenni a játékhoz. „Túl lehet lépni ezen a gól nélküli döntetlenen, amennyiben a csapatnak megvannak hozzá az eszközei, kedd este viszont erre nem kaptunk garanciát” – bírált a L’Equipe.

LE FIGARO: „Ritmus, elképzelés és igazi helyzet nélkül játszottunk”
A tekintélyes politikai napilap summázata tökéletesen visszaadja a francia válogatottól kedd este Stuttgartban látottakat.

SVÁJC
L’EXPRESS: „Svájc dédelgette az álmot”
A napilap tudósításában kiemeli, Köbi Kuhn válogatottja nagyon közel járt a bravúrhoz, megérdemelte volna a sikert a tompa rivális ellen.