A siker kulcsa a két edző kezében van

Barna zakó helyett kaposvári ruha

Mészöly Gézának van egy érdekes tulajdonsága: a fontos mérkőzések előtt megérzi, mi lesz a végeredmény. Előre sejtette, hogy hazai pályán legyőzik a Debrecent és idegenben megverik a Ferencvárost. Már csak egy találkozó van hátra, de ez a legfontosabb meccs, hiszen ha a lila-fehérek győznek a Fehérvár ellen, akkor bajnoki címet ünnepelhetnek. Ha nem, akkor viszont csak második lesz az együttes, Mészöly Géza azonban ezzel nem foglalkozik.

– Győzelmet érez?
– Nagyon egyben van a csapat – mondta a szakember. – Tudom, hogy képesek vagyunk a győzelemre, és megnyerjük az Újpest történetének huszonegyedik bajnoki címét.

– Ha jól tudom, van néhány babonája. Mi hozhat szerencsét a csapatnak, illetve önnek szombat délután?
– Azért nem tulajdonítok túl sok jelentőséget a megszokásoknak. Korábban egy barna zakóban álltam a kispad előtt a fontos meccseken, de most váltok, és az a ruha lesz rajtam, amelyet a kaposvári és a győri győzelmünk alkalmával viseltem.

– A Puskás-stadionról vegyes emlékei lehetnek, hiszen két évvel ezelőtt az Újpesttel itt nem tudott bajnok lenni, ugyanakkor ezen a pályán verték meg UEFA-kupa-találkozón a svájci Servette gárdáját.
– Először is, én jó szívvel gondolok vissza a 2004-es második helyünkre, mert akkor nem az aranyat veszítettük el, hanem a nyolcadik helyről indulva megnyertük az ezüstöt. Akkor elfogytunk a végére, de nagy eredmény volt a második hely, mint ahogy bravúr a mostani szereplésünk is. Az év elején senki nem mondta volna, hogy mi végig harcban leszünk a bajnoki címért, és egy fordulóval a vége előtt már kiharcoljuk azt, hogy az ősszel nemzetközi kupában indulhatunk. Igazán talán mi sem hittük el, de evés közben megjött az étvágyunk. Most nagy lehetőség kapujában állunk, de tudjuk, hogy jó csapat ellen kell győznünk, ez pedig nem lesz könnyű.

– Eszébe jut, hogy mi lesz akkor, ha csak második helyen zár az Újpest?
– Csak a győzelemre gondolok. Ha nem ijednek meg a játékosok a lehetőségtől, és azt nyújtják, amit tudnak, amit eddig sokszor bemutattak a bajnokságban, akkor nem is lehet semmi gond.

– Mennyit kell foglalkozni a futballistái lelkivilágával egy ilyen fontos mérkőzés előtt?
– Egyáltalán nem arról kellett beszélgetni, hogy ne féljenek, hiszen van játékos, aki annyira szereti az Újpestet, hogy már ettől görcsöl be... Olyannyira akarja a sikert, a bajnoki címet, hogy már nem is tud rendesen a futballra koncentrálni. Kicsit megviselte a futballistákat, hogy nem a Szusza Ferenc Stadionban fejezzük be a bajnokságot, de már ezen is túlléptünk. Mindenki tudomásul vette a helyzetet, és már úgy gondolkodunk, hogy a magyar futball szentélyében szerezzük meg a bajnoki címet.

– A hasonló fontosságú meccsek általában nem hoznak szép játékot. Milyen bajnokira számíthatunk ezúttal?
– Mindenképpen nívós találkozó lesz, amely érdekes és izgalmas lehet. Tudjuk, hogy az ország egyik legjobb védelmével találkozik majd a legeredményesebb csatársor. Mindkét együttesnek veszélyesek a szabadrúgásai, és a szögletek utáni szituációk is okozhatnak gondot. Széles pályán játszunk, sokat kell majd passzolni, és remélem, jó százalékban használjuk ki a helyzeteinket.

– Milyen programot tervez szombat estére?
– Visszatérünk a Megyeri útra, mert mindig ott vacsorázunk a csapattal a meccsek után. Hogy lesz-e ünneplés? Remélem, hogy igen, de ehhez előtte meg kell oldanunk egy nagyon komoly feladatot a nagy cél eléréséhez. Mert bevallom, mulatni akarunk az éjszaka.

---- Nevetséges a nagy rivális büntetése

Olyan felszabadult a hangja, mint 2005. május 25-én, egy nappal a zalaegerszegi szezonzáró előtt. Azét az emberét idézi, aki már mindenen túl van, így csendes derűvel tekint az elkövetkező órák (napok) elé. Az attitűd mindamellett meglepő, ugyanis egy éve bajnokként nyilatkozhatott az utolsó fordulót megelőzően, ezúttal azonban csupán annyi biztos: ezüstnél „hitványabb” fémet most sem akasztanak a nyakába.

– Ennyire biztosak a dolgukban?
– Győzni fogunk, nincs más választásunk – mondja cseppnyi kétség nélkül Supka Attila, a DVSC vezetőedzője. – Utoljára lépünk pályára ebben az idényben hazai közönség előtt, szeretnénk a legteljesebb mértékben kiszolgálni a publikumot.

– De hogy ez mire lesz elég…
– Pontosan.

– Ennyire kiszámítható?
– Ez a rész feltétlenül.

– Nincs amúgy ebben némi lebecsülés a Pápát illetően?
– A legkevésbé sem, sőt figyelemre méltó, amit ellenfelünk az utóbbi fordulókban véghezvitt. A helyzet azonban az, hogy az aranyéremre törő csapat találkozik az egyik kiesővel.

– A klubon, illetve a csapaton belül is az önéhez hasonlóan felhőtlen a hangulat?
– Nincs rossz passzban a társaság, de sajnos a sorsunk más kezében is van. Ez a tény néha beárnyékolja a kedvünket, ezzel együtt bízom a Fehérvárban, hiszen Csertői Aurél erős együttest épített, amely itthon bárhol, bármelyik riválisára veszélyt jelent. Kár, hogy a piros-kékek „megcsúsztak” a múlt héten, ha nyertek volna a Sopron ellen, még kiélezettebb lenne az utolsó forduló. Mellesleg felesleges ezen rágódni, a kupagyőztes és az Újpest öszszecsapásával kizárólag akkor foglalkozhatunk, ha már teljesítettük a saját feladatunkat. Hiszem, hogy tiszta körülmények között kerül sor a záró mérkőzésekre.

– Az újpesti pályabezárást ennek részeként értékeli?
– Kevéssé. Sőt inkább előnyt jelent a riválisnak, végtére is idegen pályán, de adott esetben jóval népesebb szurkolótábor előtt léphet pályára Mészöly Géza gárdája. Nevetséges a büntetés, mert betiltották ugyan a Szusza-stadiont, de a csapat néhány kerülettel odébb gond nélkül játszhat. Megjegyzem, Debrecenben anno egy szotyiszacskó miatt a pontlevonás is része volt a büntetésnek. Hol itt az azonos elbírálás elve? De említhetném a Füzi-üggyel kapcsolatos meglepő döntéseket, az ebben az idényben többször kiállított, azaz visszaesőnek számító fővárosi futballisták megmosolyogtató eltiltását. Olvasom és hallom, hogy tízpontos előnynyel kellett volna megnyernünk a bajnokságot. Vallom, hogy a saját hibánkból elvesztett pontok beleférnének a „kosárba”, ezekért vállalom is a felelősséget, de a „külső tényezők” által elvett egységekkel senki sem kalkulál. Miért? De az sem izgalmas, s nem vet fel kérdőjeleket, hogy az Újpest nem egy mecscsén volt kedvezményezett.

– Lassan ott tart, hogy ha „pontosítaná”, aztán összeadná a fenti tényezőket, a dobogóról is leszorulna az Újpest, ami az erőviszonyokat figyelembe véve túlzás.
– Egyszerűen elmondtam, mi zavar, miközben tudom, hogy a tényeken mindez semmit sem változtat. Ha jobb csapat előtt kellene fejet hajtanunk az idény végén, nem lenne probléma, megtennénk, az említett körülmények folytán azonban ezúttal nem tisztán arról van szó, hogy a rivális a saját erejéből kerekedett fölénk. Így talán az ezüstnek is lehet örülni.

– A felettesei osztanák e derűt?
– Tavaly nyáron hároméves szerződést kötöttünk, de akárhogy is alakul a befejezés, mindenképpen leülünk beszélgetni.

– Akad olyan játékosa, akinek vasárnap délben már tengerparti pihenőhelyen szolgálják majd fel az ebédet. Önnek van programja holnapra?
– Különböző televíziós és rádióadók, napilapok munkatársai hívtak fel az utóbbi huszonnégy órában.

– Bejelentették magukat?
– Valahogy úgy, de ez az élet rendje. Aranyérem esetén nehéz lesz ugyan valamennyi ígéretnek eleget tennem, de boldogan állnék a kihívás elé.

---- Újpest
13.00: Az Újpest elindul otthonról haza, vagyis a Szusza Ferenc Stadionból a Puskás Ferenc Stadionba.
16.20: Kezdődik a meccs, amelyen győzelem esetén minden körülmények között bajnok a lila-fehér együttes.
18.08: Éremátadás. A mérkőzés vége előtt a biztonsági szolgálat és a rendőrség a lelátó előtt körbeveszi a játékteret. Amennyiben akár egy szurkoló is átmászik a biztonsági kerítésen, azonnal félbeszakad a csapat köszöntése. Az Újpest ezért nyomatékosan kéri a drukkereket, hogy maradjanak a lelátón. Az éremátadás a forgatókönyv szerint 18.08-kor kezdődik, és 10 perccel később véget is ér, de a szurkolók nem mennek haza.
19.00: Az eredménytől függetlenül szezonzárót tart az Újpest. A klub villányi borosgazdákkal közösen a meccs után a Megyeri útra várja a szurkolókat, ahol ki lehet pihenni a fárasztó szezont.

Debrecen
16.15: A mérkőzés előtt a klub elöljárói Böőr Zoltánt 250., Dragan Vukmirt pedig 100. élvonalbeli fellépése alkalmából köszöntik, és átadják az idény legjobb DVSC-labdarúgójának járó Zilahi Zoltán-díjat.
18.15: Akár bajnok, akár ezüstérmes lesz a DVSC, az éremosztásra az Oláh Gábor utcai stadionban kerül sor, a rendezők arra kérik a szurkolókat, hogy a helyükön maradva ünnepeljék a csapatot. A szövetség biztosra megy, így Debrecenbe és a Puskás Ferenc Stadionba is két-két garnitúra medália érkezik, s mind a két helyen lesz kupa is. Igaz, nem az eredeti, azt ugyanis jelenleg az MLSZ-ben őrzik, s később adják át hivatalosan a győztesnek.
19.30: „Aranyszombat” esetén a Kossuth téren a tervek szerint ekkor kezdődik el az ünnepség, a csapat előreláthatólag nyolc óra környékén fut be a Nagytemplom előtti térre. Amennyiben a második helyen végez a Loki, a gárdát a stadionban köszönthetik a szurkolók.