Robbantott az Atom, állva maradt az Alba

Noha nem volt csarnokszétrobbantó, frenetikus döntőhangulat a teremben, azért a kezdésre megteltek a lelátók, és a nézők eleinte Czigler László gyönyörű asszisztjainak tapsolhattak a legtöbbet. Igen, nem csalás, nem ámítás: a center gólpasszainak, aki a palánk alól hát mögötti átadásokkal hozta helyzetbe – mit helyzetbe, ziccerbe – a befutó mezőnyembereket.

De nemcsak látványosabban, hanem hatékonyabban is kosárlabdázott a címvédő, ezért Fodor Péter vendégedző már a negyedik percben időt kért. Sokat igazából nem ért el vele, mert az Albacomp továbbra is elég vérszegényen játszott, főleg támadásban – sorra rontotta el tiszta triplakísérleteit. Eközben az ellenoldalon az első negyed vége felé elkezdtek beesni a hármasok, és a távoli találatokkal vált igazán markánssá az ASE vezetése.

Az első kisszünetet és a szokásos cseréket követően Jan Pavlík vette át a karmesteri pálcát és a vezérszerepet a hazai csapatban – ő sem fukarkodott a triplákkal, így hiába keverte a kártyákat a látogatók mestere, a különbség csak nőttön nőtt.

Úgy, hogy dobóteljesítménye alig haladta meg a harminc százalékot, hiába reménykedett az idegenbeli győzelemben, vagy legalábbis a felzárkózásban az Alba, amely mindössze tíz mezőnygólt ért el az első félidőben…

Mi tagadás, bajban lettünk volna, ha húszpercnyi játék után ki kell emelni bárkit is a fehérváriak közül, miközben az Atomerőműben csak úgy hemzsegtek a jó egyéni teljesítmények. Czigler és Pavlík mellett Djordje Djogót, Rod Grizzardot és Horváth Zoltánt is sokat dicsérhette edzője.

Jermaine Spivey három pontot érő nyitó kosara arra utalt a harmadik játékrész elején, hogy azért az Albacomp nem tett le a felzárkózásról, de csak tisztes távolból tudta követni Zsoldos András játékosait. Pedig próbálkoztak a vendégek sok mindennel a meccs szorosabbá tétele érdekében.

Példának okáért keményítettek a védekezésükön, ám ettől csak a földön hemperegtek többet, labdához nem tudtak jutni. Aztán amikor Kámán Tamás sokadik indításgóljával mégis tízen belülre lopakodott valahogy a kék-fehér gárda, a hazai Horváth hárompontosa a legjobbkor jött a piros-kékek számára. Több kritikus pillanatot azonban már nem kellett átélniük ezen a mérkőzésen, tekintve, hogy a negyed hajrájára húsz pontra nőtt a differencia.

Képzelhetik, hogy ezek után mennyi izgalmat tartogatott az utolsó tíz perc, amelynek nagyon nehezen akart vége szakadni. Sportszerűtlen faultok, kipontozódások, hosszú perceken át tartó játékvezetői tanakodás… Azért az atomváros Atomic Boys nevű B-közepe jól elszórakoztatta magát az ekkor már inkább jellemző üresjáratokban.

Meg is érdemelték Cziglerék, hogy az utolsó perceket felállva tapsolja végig a közönség paksi része. Felálltak amúgy a végére a vendégek is, mert a meglepően sima összecsapás utolsó nyolc pontját ők dobták.
Ez azonban nem osztott, nem szorzott. Előny a címvédőnél.

Mestermérleg
Zsoldos András, a Paks edzője: A playoffban a védekezés a legfontosabb, ennek megfelelően megpróbáltunk keményen gátat szabni az ellenfél támadójátékának. Magabiztosan, megérdemelten győztünk, bár a különbség ebben az esetben lényegtelen. Fehérvárott is nyerni szeretnénk, de ha ezt a tervünket meg akarjuk valósítani, támadásban javulnunk kell.

Fodor Péter, az Albacomp edzője: Hiába játszottunk türelmesen, gólhelyzetig, ha csak harmincszázalékos pontossággal dobunk a mezőnyből, akkor nagyon nehéz szorossá tenni a mérkőzést. A félidőbeli tizenegy pontos különbség nem volt behozhatatlan, de sajnos a továbbiakban sem ment a játék, s a harmadik negyedben a paksiak eldöntötték a mérkőzés sorsát.