Trónfosztás!

Hétfő délután háromnegyed három. Gyülekeznek a küldöttek az MKOSZ közgyűlésére a Magyar Sport Házában. Kovács László, a kaposvári férfiak ügyvezetője hamiskás mosoly kíséretében közli érdeklődésemre, hogy kire fog szavazni: „Önmagunkra. Vagyis arra az elnökjelöltre, akinek a programja nekünk jó. De ne kérdezze, hogy az kicsoda...”

Száznegyvennégy szavazásra jogosult küldöttből százhuszonöt jelezte a részvételét, száztizennyolcan el is jöttek, állapítja meg Balsai István levezető elnök, s ezzel a küldöttgyűlés bőven határozatképes.

Az első programpont az elnöki beszámoló volt. Bartha Ferenc megállapítja, büszkék lehetünk a színvonalas női és férfibajnokságra, erős férfiválogatottunk van, amely Európában bármelyik együttesnek méltó ellenfele (diszkrét hümmögés a teremben), a nőknél azonban generációváltás zajlik, s emiatt a válogatott nem jutott ki a legutóbbi Eb-re. (Miért, a férfi kijutott?) Jól haladnak a beindított utánpótlásprogramok, a marketingmunkával azonban baj van, sőt ilyesmi voltaképpen nincs is, a sportágat nem sikerül „eladhatóvá” tenni, mutat rá az elnökség tevékenységének egyik árnyas oldalára. Végül kéri a beszámoló elfogadását.

Először akkor kezd szikrázni a levegő, amikor Horváth Frigyes, a szövetség apparátusát főtitkári minőségében két évtizedig irányító vezető – a MAFC Kosársuli képviseletében – kap szót.

„Egyre több a botrány, a visszaélés, a csőd. A sportág menedzselése, amely a nyolcvanas-kilencvenes években idehaza példaértékű volt, mára gyakorlatilag értékelhetetlenné vált. A két, professzionálisnak mondott ligának üzleti alapon kellett volna megrendeznie a bajnokságokat – ebből annyi valósult meg, hogy nekik üzlet, a csapatoknak pedig csak befizetési kényszer. A két liga együttvéve ötvenmillió forintot, a szövetség harmincmilliót tapsol el egy esztendőben” – mondja Horváth Frigyes, egy olyan ember bátorságával, aki már mindenen túl van, akinek már senki sem árthat.

Közben Kertész Tamás, a Siókosár másodosztályú klub képviseletében fel akarja vétetni a napirendbe – szakosztályuk képviseletében – Vujity Tvrtko, a Tv2 szerkesztő-riportere felszólalását. A baseballsapkás médiaszemélyiség független szakértői véleményeket, ügyészségi felszólításokat citálna a szövetség és a ligák működésének törvénytelenségét bizonyítandó, Balsai István azonban nem adja meg neki a szót.

Kertész nekifut másodszor, harmadszor, negyedszer is.

Balsai hajthatatlan, mindanynyiszor nemet mond, pedig az alapszabály 23. paragrafusának 2. pontja kimondja: „A napirendi pontok elfogadásáról a küldöttgyűlés dönt. A napirendi pontokra vonatkozóan bármely küldött tehet javaslatot.”

Fűzy András, a győri Rába Quelle-Veritas-Foton ügyvezetője azt kifogásolja, hogy a Greminger János elnökölte jelölőbizottság írásos jelentése végén ajánlást is tett az általa megfelelőnek ítélt elnökségi tagjelöltek személyére.

„Ez olyan, mintha a parlamenti választás előtt a választási bizottság felszólítaná a választópolgárokat, hogy az aktuális kormánypártokra voksoljanak” – mondja Fűzy András.

A szavazás előtti záró aktusként Bartha rövid beszédben kéri a tagság támogatását, Németh viszont videoklippel rukkol elő, amely a Status Quo vérpezsdítő muzsikájára (Rocking All Over the World), a Miami Heat és a Los Angeles Lakers táncoslányainak háttérmozgását, s Vince Carter gyűrűszaggató zsákolásait felhasználva mutatja be az elnökjelölt programját.

Aztán a küldöttek leadják a voksukat – nota bene: kék cédulákon –, majd mindenki kimegy a folyosóra egy kis ingyen töltöttkáposztát, rétest fogyasztani.
Fél óra elteltével szivárog vissza a sokaság, Bodrogváry Iván főtitkár mosolyog, valaki megrázza Bartha kezét – ők már tudnak valamit... Majd Balsai elkezdi olvasni az eredményt: ,,Németh László hatvannégy szavazat, Bartha Ferenc ötvenhat...”

Döbbent, hitetlenkedő csend, majd tapsvihar. Senki sem hisz a fülének, végül Németh felhívja a küldötteket: közfelkiáltással nyilvánítsák Barthát élete végéig az MKOSZ tiszteletbeli elnökének. A két kulcspozíció, a szakmai (Krasovec Péter) és az általános (Bácskai Kornél) alelnöki pozíció is a Németh-táboré.

Egy korszak lezárult, s talán – nem csak nevében – egy új éra kezdődött el a magyar kosárlabdázásban. ---- 3 ---- &