Ez könnyed ujjgyakorlat volt

Az összesítést nézve nagyon nem álltak jól a pécsiek: a korábbi négy elődöntős mérkőzésen 34-gyel dobott több pontot náluk az Albacomp. Mégis döntetlenre állt a párharc, mivel a győzelmek rovatába mind a két klub ugyananynyi strigulát húzott be. Eddig... De vajon most, a nagy tét súlya alatt nem remeg-e meg a bajnoki döntőre több mint fél évtizede hiába áhítozó fehérváriak keze a sokkal kisebb teherrel a vállukon pályára lépő fekete-fehérekkel szemben? Ez a kérdés foglalkoztatta a mintegy 2000 érdeklődőt, aki vasárnap kora délután kilátogatott az Alba Regia Sportcentrumba.

Nos, éppen az ellenkezője történt annak, amire sokan számítottak. A PVSK lett az a csapat, amelynek játékosai mélyen tudásuk alatt kosárlabdáztak, elrontva mindent, ami elrontható. A vendégek első számú pontgyárosa, Dragan Alekszics egy homállyal kezdett, vagyis első kísérletéből a gyűrűt sem találta el, Csirke Ferenc, Dénes Gábor és Orosz László hiába verekedte el magát a kosárig, elhibázta a ziccert, ráadásul rendre rontottak a pécsiek a büntetőknél is. Eközben a vendéglátó az első perctől kezdve jól és magabiztosan játszott, keményen védekezett, megfelelő ritmusban támadott, ezáltal pedig könnyedén ment a helyzetek kialakítása, majd értékesítése is. Ám nemcsak átlag feletti, hanem extrateljesítmény is akadt a székesfehérváriak soraiban: az elődöntő során eddig nem sokat mutató amerikai Rod Flowers úgy szedegette le a lepattanókat, mintha mágnes vonzotta volna a kezébe a labdákat.

Az első negyedben végig nőtt a különbség, míg a második elején Kámán Tamás triplája után, közte 18-nál már minden eldőlhetett volna, ha a Primoz Brolih vitatható támadófaultja miatti hazai idegeskedést nem lovagolja meg a Pécs Expo. De meglovagolta, és feljött 11 pontra, csakhogy ez volt a maximum, mert igazából egyik poszton sem találtak fogást a fehérváriakon a baranyaiak. A vendégek vezére, Sztojan Ivkovics pont nélkül állt, és a többiek is hiába próbálkoztak, nem igazán találták a megfelelő irányzékot – nem úgy, mint a pályaválasztó oldalán Horváth Ákos. Az ő tanítani való dobómozdulatába alig-alig csúszott hiba, így nagyüzemben termelte a kosarakat, aminek köszönhetően már a nagyszünet előtt 20 pont fölé nőtt az Albacomp előnye.

A második félidőben bevetette két legfiatalabb játékosát is Völgyi Péter, a látogatók szakvezetője, de ez korántsem a meccs feladásának jele volt, ugyanis lefaragott hátrányán a PVSK: a 23. percben már csak 13-mal volt lemaradva. Ám innentől kezdve megint sokáig se kép, se hang a vendégoldalon, miközben a két legjobb formában lévő hazai játékos, Horváth és Flowers folytatta parádéját. Ezáltal a negyedik negyedben a 30 pontot ostromolta az Albacomp, már ami a feleket elválasztó távolságot illette, és rövid időre át is lépte ezt a határt a győzelmében ekkor teljes mértékben biztos fehérvári gárda. Horváth szórta a pontokat, Flowers kapkodta a pattanókat, Fodor Péter edző tehát nyugodt szívvel pacsizhatott az egész kék-fehér kispaddal a fináléba kerülés örömére már jóval a lefújás előtt.

Akkorra már tényleg minden eldőlt, ezért eshetett meg az a különlegesség, hogy a légiósoktól hemzsegő honi férfibajnokság második elődöntőjének mindent eldöntő ötödik mérkőzését tíz magyar játékos fejezte be a parketten.

Mestermérleg

Fodor Péter, az Albacomp edzője: Azt gondoltam a mérkőzés előtt, ha azt a formánkat tudjuk hozni, amelyet az első két hazai találkozón, akkor biztosan mi jutunk a döntőbe. Erre készültünk, és azt hiszem, kilencven százalékban meg is valósítottuk. Nyakunkon a finálé, továbbra is a saját játékunkra kell koncentrálnunk, de természetesen a következő két napban készülünk speciálisan a paksiakra is.

Völgyi Péter, a Pécs edzője: Ez nem a mi napunk volt. Általában annak van szerencséje, aki tesz is érte, úgy gondolom, mi tettünk, de most mégsem sikerült... Az elején sorsdöntő szituációkban már megszerzett lepattanók estek ki a kezünkből, és a kijátszott helyzeteinket sem tudtuk értékesíteni. Mégis büszke vagyok csapatomra, győztesnek tekintem együttesemet, mert az elején nagyon kevesen gondolták volna, hogy idáig eljutunk.