Fehérvár: minden szinten remeklés

Kedves vendég Székesfehérvárott a Tatabánya. Az egykori bányászcsapat fennállása során mindössze egyszer győzött itt, az sem mostanában történt, hanem az 1982–83-as szezonban, akkor a Bányász-fiúk 3–2-re diadalmaskodtak a Sóstói Stadionban, s ezzel le is tudták XX. századi fehérvári sikerélményüket. Ezen a szombat délutánon sem a vendégek voltak az esélyesek, hiszen a Csertői Aurél vezetésével megfiatalított, szeretnivalóvá vált hazai csapat nemcsak a bajnoki címért küzd, hanem szerdán kupadöntőt játszik a Vasassal.

Nagy kérdés volt a meccs előtt, hogy a vendéglátók tartalékolhatnak-e a fináléra, megengedhetik-e maguknak, hogy visszafogottabb, kényelmesebb produkcióval rukkoljanak ki. Nos, aki ismeri Csertői Aurélt, biztos lehetett benne, hogy szó sem lehet ilyesmiről, már csak azért sem, mert a „Vidi” még a bajnoki aranyról sem mondott le.

S ha már a Vidi név került szóba: információink szerint Fehérvárott egyre többen próbálják meggyőzni a Videoton-gyár vezetőit, elsősorban Széles Gábort, hogy a piros-kékek újra Videoton néven futballozzanak. Nemcsak a jelen, hanem a jövő is biztatónak tűnik, hiszen egy helyi lapban Warvasovszky Tihamér polgármester kijelentette, hogy a ligával szemben fennálló nyolcvanmillió forint tartozásra az önkormányzat közgyűlése kezességet vállalt. A pályán aztán meg is látszott a nyugalom a fehérváriakon.

Hiába szerzett vezetést egy kontratámadás végén a Tatabánya, még ez sem zökkentette ki a hazaiakat, akik egyre-másra vezették akcióikat, különösen a legtöbbet futó magyar csatár, Sitku Illés okozott sok gondot a Csőszer védelmének. De Dvéri Zsolt is rengeteget vállalt, s olyan szabadon szervezhette együttese akcióit, mintha a megye kettes Seregélyes csapatában Jenő ellen rohamozna. Megérdemelten fordított a szünetig a labdát többet birtokló s egyfolytában a támadásokra koncentráló Fehérvár. Jellemző a mérkőzésre, hogy a vendégek gólkirályjelöltje, Márkus Tibor is jobbára a saját térfelén kergette a labdát, no meg a hazaiakat.

Némi káromkodás és kisebb-nagyobb rugdosódások, lökdösődések miatt mindkét csapat megfogyatkozott az első félidőben, ám ez nem befolyásolta a második játékrész történéseit. A Fehérvár játékosain látszott, hogy remek formában vannak, egymásért, no meg szurkolóikért is küzdenek, és mindez biztos hazai sikert eredményezett, holott a harmadik piros-kék találat után igencsak behúzták a kéziféket a fehérváriak. Csertői Aurél így megtehette, hogy a kupadöntőre pihentesse a lecserélt Dvéri Zsoltot, továbbá Csizmadia Csabát is. A cserék után is mezőnyfölényben maradt a bajnokaspiráns, és ha játékosai jobban összpontosítanak, beállíthatták volna a két csapat közötti gólcsúcsot: 1975-ben 6–1-re nyert a Videoton. Persze a végén így is jogosan szólt a vastaps! ---- M ---- &