Győzelemmel mutatkozott be a ZTE kispadján Simon Antal. A hazaiak a motiválatlan Diósgyőrt fektették két vállra.
Mirkó István
Sebôk József gólja után boldogan mutathatta, hogy lám, még ôt sem kell leírni
Mirkó István
Sebôk József gólja után boldogan mutathatta, hogy lám, még ôt sem kell leírni
Remekül kezdte a tavaszi idényt a Zalaegerszeg csapata, azonban a bajnok Debrecen és a Tatabánya legyőzése után kilenc fordulón keresztül képtelen volt nyerni, így az elöljárók hétfőn felmentették a vezetőedzőt, Szentes Lázárt és segítőjét, Kiss Lászlót. Az irányítás Simon Antal kezébe került, aki korábban több mint két éven át Bozsik Péter munkatársaként dolgozott Egerszegen, és tevékeny részese volt a ZTE 2002-es bajnoki címének. A fiatal szakember abban az időszakban is volt már a Zalaegerszeg vezetőedzője – Bozsik Péter akkor még nem rendelkezett megfelelő képesítéssel –, ténylegesen azonban a szombati, DVTK elleni találkozón dirigálta először a ZTE-t.
Annyi változás azonnal észrevehető volt a csapat összeállítását és szerkezetét illetően, hogy a Szentes Lázár által rendre mellőzött Nagy Lajos bekerült a kezdő tizenegybe, és a házigazda középpályássora rombusz alakban vette fel a küzdelmet a vendéggárda ellen. Mindez azt jelentette, hogy a négy védő előtt a jobb oldalon Darko Peric, a bal szélen pedig Józsi György feladata volt a vonal melletti területek bejátszása, Lendvai Miklós mélységben visszalépve amolyan szűrő középpályást játszott, Nagy Lajos pedig a rombusz csúcsán igyekezett szervezni a játékot.
Jól kezdték a hazaiak a mérkőzést, tízpercnyi futballt követően Nagy Lajos lövése majdnem betalált Szalma Pál kapujába. És ami nem sikerült akkor, az a félidő közepén négy perc alatt kétszer is megvalósult. Azt mindenképp el kell mondani, hogy a ZTE első találata remek rövid passzos játék után született, a második gól azonban Szalma Pál lelkén szárad, ugyanis a kapus bevédte Sebők József szabadrúgását. A Diósgyőr futballjáról annyit azért el kell mondani, hogy a vendégek elsősorban akkor tudtak veszélyes akciót vezetni, amikor Sipeki Istvánnál volt a labda, és Urbin Péter, ha kicsit pontosabb és figyelmesebb, akár szépíthetett is volna.
Diósgyőri mezőnyfölényt hozott a második játékrész eleje, sőt a vendéggárda a szünet után többet birtokolta a labdát, mint a házigazda. Ugyanakkor egyetlen éles szögből leadott Halgas Tibor-kapufán kívül gólveszélyt a piros-fehérek nem tudtak teremteni. A házigazda láthatóan ráült az eredményre, magára húzta ellenfelét, és többnyire Nagy Lajos, majd Sebők József révén villámgyors kontratámadásokkal veszélyeztette a DVTK kapuját. Ezekben az akciókban jóval több volt a gólveszély, mint a diósgyőri próbálkozásokban, de mert a hazai labdarúgók is rossz döntéseket hoztak, az eredmény nem változott. Azt azért feltétlenül meg kell említeni, hogy a ZTE javára Bognár Tamás játékvezető elfelejtett megítélni egy jogos büntetőt. Összegezve a látottakat, azt kell mondani, Simon Antal bemutatkozása vezetőedzőként jól sikerült, mert bár a hazai csapat nem játszott ellenállhatatlan futballt, magabiztosan szerezte meg a három pontot. A Diósgyőr játékán érződött, hogy számára nincs igazi tétje a párharcnak, ugyanis Pajkos János együttese kiesni nem tud, az pedig a jelek szerint szinte teljesen mindegy, hogy hetedikként, avagy mondjuk kilencedikként zár-e... ---- M ---- &