Nem unják egymást, ötödször randevúznak

Már elnézést a megállapításért, de lassacskán a Domino és a Vasas tavaszi randevúinak pusztán felvezetésül szolgál a magyar pólóbajnokság alapszakasza és rájátszása. Ebből a szempontból meglehetősen egyhangú a pontvadászat, amit cseppet sem bánnak a két vetélytárs háza táján. A piros-kékek persze nyugtalanabbak, hiszen eddig mind a négy alkalommal alulmaradtak, sőt a sebek még mélyebbek, ha azt vesszük figyelembe, hogy az 1989-ben megnyert bajnoki aranyérem óta ez lesz a tizenkettedik döntőjük, és a 11 egymást követő ezüstérem csalódásként nehezedik rá a lélekre. Tavaly két sima és egy nehéz meccsen nyert zsinórban ötödször bajnokságot a Domino, amely kellemetlen emléket cipelve várja az idei finálét. Ugyanis április 19-én a Recco 12–7-re nyert a Kőér utcában, így nyolcgólos különbséggel jutott be az Euroliga négyes döntőjébe.

„Sokat nem morfondírozhattunk a kudarcon – mondta Kovács István, a Honvéd trénere. – A meccs utáni napon pihentek a fiúk, másnap pedig leültünk megbeszélni a mérkőzés tanulságait, elemeztük a hibákat, hogy aztán már csak a bajnoki döntőre összpontosítsunk.”
Talán jobb is a piros-fehéreknek, hogy 12 nap telt el tétmeccs nélkül a súlyos vereség óta, ami persze nem jelenti azt, hogy ne kétkapuztak volna kiváló vetélytárs ellen. Kedd délelőtt és délután ugyanis az Euroliga címvédőjét, a Posillipót fogadták. „Nem volt még igazi a játék, de mindenképpen hasznunkra vált – kommentálta az edzőmérkőzéseken látottakat a szakvezető. – Hála Istennek mindenki egészséges, Biros Péter is folyamatosan edz, ott lesz vasárnap a medencében. A címünk megvédését várom a fiúktól, annak ellenére, hogy remek csapat a Vasas, megérdemelten jutott el idáig. Az Eger elleni elődöntő két mérkőzését láttam, az utolsón is ott voltam a hevesi megyeszékhelyen.”

A Posillipóval hétfőn kétkapuzó Vasas edzője, Földi László még a Savona elleni Euroliga-negyeddöntő előtt emlegette, hogy a frissesség érdekében jó lenne elkerülni az ötmeccses elődöntőt. Sikerült.
„Remélem, tényleg számít majd, hogy négy mérkőzésen győztük le az egrieket, igaz, még jobb lett volna csak hármat játszani – így Földi László. – De nem csak ebbe kapaszkodhatunk! Tavaly óta sokat erősödtünk, hiszen egy évet öregedtünk, a játékosok több nagy csatát éltek át, ezáltal acélosabbak, rutinosabbak, tapasztaltabbak lettek. Sokkal optimistábban nézhetünk a közeljövőbe, éppen ezért úgy vélem: egyszer mindenképpen legyőzhetjük a Honvédot. Persze azt sem bánnám, ha többször sikerülne. Szeretném, ha a póló ünnepe lenne a döntő, és olyan izgalmakat, fordulatokat rejtene magában, mint mondjuk a Middlesbrough–Steaua labdarúgó UEFA-kupa-elődöntő.”

Földi László a második fináléjára készül, Kovács István viszont jubilál: tizedszer (!) ül bajnoki aranyért küzdő csapat kispadján, eddig mind a kilenc döntőjében nyert: az UTE trénereként négyszer, a Honvéd élén ötször. ---- O ---- K