Fradi-siker kézzel és lábbal

Lehet eső, lehet sár, perzselheti az ember feje búbját a nap, Diósgyőrött még most is ünnep a futballmeccs. Fantasztikus látvány, ahogy a város apraja-nagyja piros-fehérbe öltözik, sálakat, transzparenseket vesz elő, és csak özönlik a nép az ódon stadion felé. Így volt ez ezen a langyos vasárnap délelőttön is, és éppen ilyen felejthetetlen volt a hangulat a lelátón: amikor a két csapat kikocogott a középkezdéshez, az egyik oldalon piros-fehér zászlóerdő emelkedett a magasba, a másik szektor pedig zöld-fehérbe borult.

Az első félidőben a Ferencváros tűnt magabiztosabbnak, Gellei Imre, aki megtalálta a jelenlegi keretből legerősebbnek ítélt tizenegyet, most is ügyesen sakkozott az övéivel, ezúttal Bojan Lazics játszott „előszűrőként” a négy hátvéd előtt, Tőzsér Dániel kapott afféle szabadabb irányítói szerepet, és az ékként előretolt Jovánczai Zoltánt az ügyesen cselező Laczkó Zsolt a bal, és a most veszélyesen futballozó Alekszandar Bajevszki a jobb oldalról támogatta. A Fradinál volt többet a labda, a diósgyőriek mindezt sok-sok szabálytalansággal próbálták megakadályozni.

Ebben az időszakban még rendkívül visszafogottnak tűnt a piros-fehér csíkos hazai csapat, Kemenes Szabolcsnak gyakorlatilag védenivalója sem akadt. Írhatnánk azt is, hogy nem érdemtelenül szerzett vezetést a Ferencváros, ha Alekszandar Bajevszki a gól előtt nem ért volna kézzel a labdához, amit a diósgyőriek is csak visszafogottan reklamáltak (amúgy is csendesen csordogált a mérkőzés, így a Fradi-tábornak még arra is volt ideje, hogy egy transzparenssel megemlékezzen egykori kedvencéről, Simon Tiborról, akinek gyilkosai még ma sem nyerték el méltó büntetésüket).

A szünet után aztán felpörgött a Diósgyőr, elsősorban a miskolci motor, Sipeki István vezérletével. Az apró termetű középpályás iránt már külföldről is érdeklődnek a menedzserek, s ez érthető, hiszen Tisza Tibor és Horváth Ferenc távozása óta egyértelműen ő viszi a hátán a DVTK-t. Az más kérdés, hogy nincsenek megfelelő társai. Szegény Pajkos János lecserélte az egy szem csatárt, Balás Gergelyt, ám igazi támadó nem ült a kispadon, így a középpályás Ciprian Bindert külde előre ékbe. A Diósgyőr a szünet utáni hajrával csak megijesztette a Fradit, a fővárosi csapat különösebb izgalmak nélkül őrizhette meg egygólos előnyét. Erőlködtek a miskolciak, ám az igazi megpróbáltatás Budovin-szky Krisztiánra várt, akit a hasmars parancsolt idő előtt az öltözőbe… A döntetlen igazságosabb lett volna, ám a Fradi mégsem érdemtelenül vitte el a három pontot, hiszen Gellei Imre tanítványai a mérkőzés nagy részében motiváltabban futballoztak.
S manapság itthon ez is elég lehet a győzelemhez.

Túl gyakoriak a bíróbakik
Nem múlik el forduló súlyos játékvezetői baki nélkül. A 24. fordulóban a Diósgyőr–Ferencváros mérkőzésen például Erdős József nézett el egy kezezést, ezzel győzelemre „segítette” a zöld-fehér együttest. Vágner László, a játékvezetői bizottság elnöke és az újjáválasztott elnökség mindent elkövet azért, hogy a bírói kar szakmai hitelessége mind erősebb legyen. A közelmúltban öt tehetséges játékvezető került az élvonalbeli keretbe, közülük az eddigi négy bemutatkozó nem vallott szégyent, nem úgy a DVTK–FTC meccset vezető Erdős József… Kérdésünkre Vágner László elmondta, Erdős József a tavaszi működése során kirívó szakmai hibát nem követett el, viszont leszögezte, Diósgyőrben jó helyezkedéssel látnia kellett volna Alekszandar Bajevszki labdaátvétel utáni, gól előtti kezezését. Így hát ezen a találkozón sajnálatos módon bakizott a bíró, és hibája befolyásolta a három pont sorsát. Vágner Lászlótól megtudtuk, hogy csütörtökön elnökségi ülést tart a JB, amelyre meghívást kaptak azok a játékvezetők és asszisztensek, akik a tavasszal nagyot hibáztak. Ilyen ülésre nem volt még példa a JB működésének történetében. ---- Pajkos János: „Fortuna nem állt mellénk”

A találkozó után Pajkos János érthetően bosszúsnak tűnt, és ezt nem is tagadta.
– Ezen a mérkőzésen akár meglephették volna a Ferencvárost, nem így történt, mi ennek az oka?
– Magam is úgy éreztem, hogy van esélyünk, akár a győzelemre is, ám Fortuna nem állt mellénk. A sors ezen a napon Erdős József játékvezető személyében segítette a fővárosiakat, hiszen olyan gólt adott meg, amelyet nyilvánvaló kezezés előzött meg.

– A Fradi gólja után még rengeteg idő lett volna egyenlíteni vagy fordítani, ám a Diósgyőr képtelen volt igazán felpörögni. Miért?
– Az első félidőben valóban tompábbak voltunk, ám a szünet után úgy érzem, hogy veszélyesebben támadtunk. Ha a második játékrész elején góllá érik a fölényünk, most egészen más hangulatban beszélgethetnénk.

– Úgy érzi, a döntetlen igazságosabb lett volna?
– Ez aligha kérdéses. Minimum az egy pontra rászolgáltunk volna.


Gellei Imre: „Próbáltunk a játékra figyelni”
A Ferencváros vezetőedzője ezúttal is indulatok nélkül, higgadtan értékelte a találkozó történéseit.

– Egy héttel ezelőtt a téves bírói ítéletet említette az Újpest elleni rangadó után, most viszont elégedetten távozhat Diósgyőrből.
– Próbáltunk a játékra figyelni, ám az ellenfelünk ezt a találkozó nagy részében egyszerűen nem hagyta. A diósgyőriek kisebb-nagyobb szabálytalanságokkal széttördelték a mérkőzést.

– Mi a véleménye arról, hogy Pajkos János a bíró nyakába varrja a vereséget?
– Igyekeztem mindig is viszszafogottan nyilatkozni a játékvezetőkről, a múlt héten is ezt tettem. Így most sem szeretném különösebben kommentálni a bírói ítéleteket.

– Mi az oka annak, hogy a második félidőben tompábban mozogtak?
– A szünet után a hazaiak tíz percig valóban nyomtak, de aztán újra kiegyenlítődtek az erőviszonyok. ---- Amikor ő játszott középhátvédet, még Miskolcot tartották a magyar futball fővárosának. S nem volt abban semmi túlzás, a hetvenes évek második felében a DVTK-ra épült az utánpótlás-válogatott, s a Miskolcon rendezett meccseken rendszerint húszezren szurkoltak. Salamon József, az 1978–79-es szezonban bronzérmet nyert együttes középhátvédje minden hazai meccsen ott van. Így volt ez a Fradi ellen is.

– Megérdemelten nyert a Ferencváros?
– Dehogy is! A DVTK legalább a döntetlenre rászolgált volna, és ezt nem az elfogultság mondatja velem. Mindkettő fiatal csapat, s talán a miénk még rutintalanabb, mint a Ferencvárosé. Azt elismerem, hogy az első félidőben a vendégek jobban játszottak, koncentráltabbak is voltak, de a gól, amit lőttek, az bizony szabálytalan volt.

– Ezt egyértelműen meg tudta állapítani a lelátóról?
– Egyrészt vagyok annyira rutinos, tapasztalt ember, hogy látom, amikor valaki kényes szituációban kézzel ér a labdához, másrészt azonnal hívtak telefonon az ismerőseim. Kár, hogy a bíró nem volt a helyzet ura, és ez a mozdulat gyakorlatilag eldöntötte a mérkőzést. Ugyanakkor mégis azt mondom, van, lehet jövője a fiatal játékosokból álló Diósgyőrnek

– Mikor lehet olyan csapata Miskolcnak, mint amelyben ön is szerepelt?
– Teljesen megváltozott a világ, s benne a futball is. Én annak idején tizenhét évesen a Népstadionban még Albert Flóriánt, a Császárt fogtam, s csak egy pillanatra engedtem szabadon, máris gólt lőtt nekünk. Ma hiányoznak az egyéniségek, és ezt a gyönyörű sportágat sem szeretik annyian, mint az én időmben. De nézze csak meg, itt, Diósgyőrött most is majdnem tízezren voltak. És nem is láthattak rossz meccset, ha a szép játék hiányzott is, a küzdelemre nem lehetett panasz, s ma már ez is nagy dolog. ---- A hazaiak kapusát nem tették különösebben próbára a zöld-fehér csatárok. Almási Lászlón látszott a hosszú kihagyás, nem nagyon találta a helyét, Vitelki Zoltán erejét pedig lekötötte a védőmunka. Az együttes leghasznosabb tagja Sipeki István volt. Balás Gergely rendkívül gyenge teljesítményt nyújtott. A ferencvárosiaknál Kemenes Szabolcsnak 75 percen keresztül nem kellett kapujára tartó lövést hárítania. A védelemből Balog Zoltán és Leandro emelkedett ki, az előttük játszó Lipcsei Péter hasznos produkcióval vétette magát észre. Alekszandar Bajevszki volt a mérkőzés legjobbja, remekül tartotta meg a hozzá került labdákat, kitűnően cselezett, nem tudták tartani.Tőzsér Dánielnek akadt néhány nagy lövése, Jovánczai Zoltán ugyanakkor magára hagyatottan küszködött.