Az alulmúlás művészete

Mindenekelőtt nem árt leszögezni: a Honvéd és a Sopron Kispesten csapott össze. Tudniillik az elmúlt napokban szárnyra kelt a hír, amely szerint hamarosan a Bozsik-stadionba hívják a költöztetőbrigádot, hogy az 1909-es alapítás óta a klub által begyűjtött trófeákat elvigye Pápára. Bíró Péter, a Lombard tulajdonosa nem is cáfolta, hogy kispesti kollégája, a szurkolók körében nagy népszerűtlenségnek „örvendő” Piero Pini azzal kereste meg a minap: ha gondolja, veheti és viheti a Honvéd többségi tulajdonrészét – és ezzel együtt a csapatot Veszprém megyébe. Bíró Péter becsületére váljon, hogy az ajánlatot visszautasította, mondván, a Honvédnak Kispesten a helye, s bár a zálogházlánc üzemeltetéséből tisztes bevételre tett szert, nincs az a pénz, amiért részt vállalna az együttes székhelyváltoztatásából. Piero Pini viszont nem az a típus, aki könnyen feladja, a következő napokban gyaníthatóan újra bekopogtat majd valamelyik klubfőnök ajtaján azzal, hogy: eladó a Honvéd, nem kell?

Ami azt illeti, az első félidőben mutatott produkciójával nem növelte ázsióját a hazai gárda.
Birkózásban kimagaslót alkotott, de hát a nézők mégiscsak futballmeccsre váltottak jegyet… Megjegyzendő, az adok-kapokban a soproniak is méltó partnereknek bizonyultak, így eshetett meg, hogy negyvenöt perc leforgása alatt több szabálytalanságnak voltunk szemtanúi, mint jó átadásnak… Azon balszerencsés kollégáink, akik annak idején látták az „odavágót”, azt állították, ennél rosszabb mérkőzést képtelenség játszani. A labdarúgók azonban a jelek szerint nem ismernek lehetetlent.

A kispesti lemezlovas is érezhette, hogy ez azért nem az Arsenal–Juventus: a szünetben feltette a „Mindig az élet napos oldalát nézd!” örökbecsűt. Ha ezt vesszük alapul, kifejezetten jól kezdődött a második játékrész: Horváth András jóvoltából megcsodálhattuk az összecsapás első kapura lövését. Aztán, amikor a tehetségként emlegetett Demjén Gábornak sikerült annyira megemelnie a lábát, hogy alatta kiguruljon a labda, visszazökkentünk a valóságba. Az iram a teknősök házibajnokságát idézte (nem ám a sprintszámot, hanem a gyalogló versenyt), a színvonalról pedig a béka hátsó fertálya jutott eszünkbe. A tudósító mégis hüledezett, a 65. percben lecserélt Csabánki Ádámot megtapsolták a drukkerek.

Amikor az embernek az volt az érzése, hogy egyik gárda sem akar továbbjutni, a Honvéd váratlan offenzívába kezdett. Szögletek jobbról, szögletek balról – semmi. Mígnem Dobos Attila váratlan húzásra szánta el magát: tizenöt méteren át lelkesen futott a labdával, majd pontosan beadott, vagyis gólt rúgatott Schrancz Balázzsal. Tulajdonképpen ennyi.
A botrányos teljesítményt nyújtó címvédő kiesett – megérdemelten. Ha így vesszük, a derekasan küzdő Honvéd rászolgált a sikerre, azaz az elődöntőbe kerülésre. De – ezzel a játékkal továbbjutni nem kis bravúr volt.
Jó: Dobos, Kovács N.

Percről percre

13. perc: Az első próbálkozás: a 16-os bal oldali csücskétől Cotan lőtt, és a labda nehezen vánszorgott el Tóth Iván kezéig.
24. perc: Kovács Norbert vállalkozott lövésre a jobbösszekötő helyéről, de a labda felpattant egy göröngyön, így veszélytelenül hagyta el a játékteret az alapvonalon.
32. perc: Sifter 13 méterről célozta meg a Honvéd kapuját, és a labda csak azért nem találta telibe a Bozsik-stadion főbejáratát, mert visszafújta a szél.
42. perc: A félidő egyetlen formásnak mondott támadása, s egyben legnagyobb helyzete: Cotan bal oldali beadása után Horváth András hét méterről fejelhetett, ám a labda legalább ennyivel elkerülte a kaput.
50. perc: A bombaerős lövéseiről híres Horváth András jó 18 méterről, kissé jobbról célzott kapura, de lövése nem sokkal elkerülte a bal felső sarkot.
63. perc: Horváth András szöktette ügyesen Cigant, aki jobbra kisodródva nyolc méterről lőtt, de Tóth Iván kiütötte a léc alá tartó labdát.
66. perc: Szöglerúgás után röviden szabadítottak fel a soproni védők, Dobos húsz méterre a kaputól rádőlt a labdára, és Rabóczki csak vetődve tudott menteni.
70. perc: Feczesin tálalt Cotan elé, aki az ötös sarkánál már éppen lőni készült, ám Takács Zoltán hatalmasat csúszva még el tudta rúgni előle a labdát.
83. perc: Dobos remekül húzott el az alapvonalig a bal oldalon, nagyszerűen adott középre, és az egyedül maradó Schrancz nyolc méterről, jobbal a bal alsó sarokba pöccintette a labdát.
1–0