A drukkerek ünnepeltek

Nem lehet elég korán érkezni. Másfél óra van még a kezdésig, de a sportcsarnokot körülölelő lakótelep parkolói máris dugig megteltek. Mintha karnevál készülne a közelben: fura jelmezekbe öltözött emberek ácsorognak a bejárat közelében, kezükben sör. Élvezik a végre valahára megérkező tavaszi napsütést. A többség persze piros-fehér mezbe bújt, de van zöld-sárga szerelésben pompázó csoport, annak tagjai a távoli Orosházáról jöttek szurkolni a Veszprémnek. Hoztak sípot, dobot, talán még nádi hegedűt is, mint egyikük mondja, cseppet sem bánják a hosszú utat, annyira imádják a csapatot.

Bent, az öltözők környékén jóval csendesebb az élet. Pérez Carlos már gyúrat, Gál Gyula viszont még át sem öltözött, napszemüvegét a homlokára tolva telefonálgat. Eklemovics Nikola a Pamplona szerb klasszisával, Ratko Nikoliccsal beszélget, utóbbit a többi veszprémi is megöleli, hiszen néhány éve még egy csapatban kézilabdáztak. Nyoma sincs feszültségnek, ideges hangulatnak, négy spanyol játékos például bemegy a terembe, és jókedvűen focizni kezd, mintha csak a közeli Balaton-parton üdülnének.

Szép lassan szállingóznak a VIP-vendégek is. Itt van a színész Bujtor István, az üzletember Sugár András, valamint Skaliczki László, a férfi-válogatott szövetségi kapitánya. A téma természetesen a mérkőzés, Horváth Gábor, a Veszprém egykori játékosa, világbajnoki ezüstérmese szerint minden azon múlik majd, hogy Sola, Pérez és Lazarov mennyire lesz képes húzni a hazai csapatot, és az is biztosra vehető, hogy legyen bármi az eredmény, a döntőbe jutás csak a második mecscsen dől el. Közben megérkezik a két román játékvezető, azonnal az öltözőjükbe mennek. Kisvártatva megjelenik Alexandru Buligan, a Pamplona egyik edzője, az egykori remek román kapus, és bemegy a bírókhoz.

Nem lenne rossz tudni, miről beszélgetnek.
A lelátók negyvenöt perccel a meccs előtt már zsúfoltak, a hangzavar leírhatatlan. Dübörög a zene a hangszórókból, de a szurkolók is kitesznek magukért. Skandálják rigmusaikat, és püfölik a dobokat, igazán tartalmi jelentést kap a dobhártyaszaggató jelző. Ráadásul mintha nem is emberek, hanem gépek kiabálnának, itt a jelek szerint senki sem reked be, nem fárad bele az üvöltésbe, így remek hangulat fogadja a melegíteni érkező játékosokat. Amennyire hangos, annyira sportszerű a veszprémi közönség, megtapsolja a spanyol csapatot, sőt később a himnuszok elhangzása után köszönti is a vendégeket.
Szünet. Ismét nagyot kaszál a büfés, sokan mennek ki sörözni a lelátóról. Az öltözőfolyosó ezúttal is csendes, persze a zárt ajtók mögül egyetlen pisszenés sem szűrődik ki. Aztán a spanyolok ajtaja nyílik ki elsőként, az öltöző ki is ürül, mire a veszprémiek előbukkannak. Zdravko Zovko arca nem árul el semmit az érzelmeiről
Csodálatos hangulatban zajlik a második félidő is, bár ahogy közeledik a mérkőzés vége, egyre gyakrabban tör ki az indulat a szurkolókból.

Négy másodperc van hátra, áll a játék, néhányan képtelenek türtőztetni magukat. Egymás után repülnek be a sörös dobozok és a dudák a pályára, a játékvezetők ítéletei bőszítették fel a szurkolókat. Maga Zdravko Zovko sétál a publikum elé, széttárt karral jelzi: mire jó ez, emberek? Erre felhangzik a „Szép volt, fiúk!”, ami kitart az utolsó pillanatig. Az emberek kicsit ünneplik a kissé lógó orrú veszprémi játékosokat, az üres csarnokra pedig rátelepszik a csend. Ezúttal az öltözők környékén nagyobb az élet. Horváth Gáborral most is mindenki egyetért, amikor a román játékvezetőket szapulja...
Két gól előny – ki tudja, mire lesz elég? Mindenki szeretne hinni Bujtor Istvánnak, aki, miközben elköszön, egyre ismételgeti: „Higgyétek el, semmi sincs elveszve…”.
Elhisszük. ---- Vlado Sola: – Ahhoz képest, hogy itthon játszottunk, jobb eredményt érhettünk volna el. Már ötgólos volt az előnyünk, de a kettő is elég lehet a visszavágón a továbbjutáshoz.
Pérez Carlos: – A második félidőben hullámzó volt a játékunk, olykor hiányzott belőle az igazi átütőerő. Az akaratunkkal nem volt gond, hasonló felfogásban Pamplonában is jó eredményt érhetünk el – továbbjuthatunk.
Buday Dániel: – Óriási csata volt, de ilyenre számítottunk. A végén a saját hibáink miatt olvadt kétgólosra az előnyünk. Ezt meg kell őriznünk!
Kiril Lazarov: – Nagyon jó esélyünk volt, hogy jelentős különbséggel győzzünk, de elszalasztottuk a lehetőséget. A második félidő egy-egy fontos időszakában, amikor növelhettük volna az előnyünket, a játékvezetők rendre a kárunkra tévedtek. Sokat elárul a büntetők aránya.
Gál Gyula: – Elég lehet a kétgólos előny, mert a mai kézilabdában idegenben is kitűnően tudnak játszani a legjobbak. Tanulnunk kell a hajrában elkövetett hibáinkból.
Iváncsik Gergő: – Rossz játékkal is nyertünk, a visszavágón pedig, remélem, ennél sokkal többre leszünk képesek. Nincs lefutva a párharc.
Tombor Csaba: – Lehetett volna nagyobb is a különbség, ha végig úgy védekezünk, mint a második félidő elején. Pamplonában a támadások pontosabb befejezésére jobban kell ügyelnünk.
Ivan Lapcsevics: – Csapatunk nem nyújtott százszázalékos teljesítményt, sokat hibáztunk védekezésben és támadásban egyaránt. A játékvezetők elfelejtették, hogy Veszprémben van a mérkőzés.
Ivano Balic: – Jó az eredmény, ez a lényeg. Sok gólt dobtunk, igaz, sokat is kaptunk. Ötgólos hátrányból úgy tudtunk talpra állni, hogy javítottunk a védekezésünkön, támadásban pedig igyekeztük megjátszani a szélsőket. Hogy a magam teljesítményével elégedett vagyok-e? Ez nem számít, az a fontos, hogy a csapat kitett magáért.
Albert Rocas: – Tudtuk, hogy valóságos pokol vár ránk Veszprémben, nem tévedtünk. Örülök, hogy a nehéz pillanatokban sem veszítettük el tartásunkat. Bizakodó vagyok a visszavágót illetően.
Mateo Garralda: – Az elején védekezésben voltunk jók, a végén pedig támadásban. A Bajnokok Ligája elődöntőjében nincs könnyű mérkőzés, ez sem volt az. Kicsit leült a játékunk a második félidő közepén, ekkor húzott el öt góllal a Veszprém, de volt erőnk rendezni a sorokat. Bicegek, térddel jól combon rúgtak, két fogam is meglazult. Az ilyesmi benne van a pakliban, senkire sem haragszom, csak nagyon várom a viszszavágót. ---- „A találkozó elején a nagy tét jobban idegesítette a veszprémieket, ugyanakkor a vendégek is nagyon sok hibát követtek el támadásban. A kapusok mindkét oldalon bizonyították, hogy a maguk posztján a világ legjobbjai közé tartoznak. A Pamplona nagyon jól felkészült a veszprémiek taktikájából, fegyelmezetten kézilabdázott, ha kellett, lassította a játékot, amikor pedig esélyt látott a felzárkózásra, kihasználta ellenfele hibáit. A Veszprém jól bírta erővel, de a vendégcsapat is tartalékolt a hajrára, ezért nyílt maradt a továbbjutás kérdése. Elképesztően izgalmas visszavágóra számítok.”
Gyurka János, a Veszprém egykori átlövője

Vérbeli kupacsata
„Európa legjobbjai közé tartozó együttesek csaptak össze, látványos csatájukban talán nagyobb különbségű Veszprém-győzelem is születhetett volna. Igazi kupacsata volt. Az elején idegesen kézilabdázott az MKB, ám Buday beállása jó hatással volt a csapatjátékra. Emellett végre összeállt a veszprémi védekezés is, valamint Vlado Sola bravúrjai is sokat segítettek. Amikor már ötgólos volt a Veszprém előnye, néhány hazai helyzet kihasználatlanul maradt, a játékvezetők pedig mintha megfeledkeztek volna a semlegesség alapkövetelményéről. A bírói tévedések is hozzájárultak a Pamplona felzárkózásához, ezzel együtt a vendégcsapat remekül képzett játékosainak a Veszprém összes taktikai húzására volt válaszuk.”
Skaliczki László, férfi szövetségi kapitkány