Gazdag szegények

Humorérzékért a pápaiak sem mennek a szomszédba. Mint tudjuk, a Vatikánban XVI. Benedek uralkodik manapság, és a magyar városban most úgy tartják, jelenleg két tizenhatodik pápa található a világban: az egyik Szent Péter trónján ül, a másik pedig a Borsodi Liga tabellájának legalján szerénykedik...
Ne felejtsük el: az emberek csak azok kedvéért fárasztják magukat poéngyártással, akikhez érzelmek fűzik őket, és bizony, a pápaiak szeretik ezt a csapatot. Eddig legalábbis nem tüntettek ellene, nem követeltek fejeket, és ez még akkor is igaz, ha a tulajdonost, Bíró Pétert nemigen zárták a szívükbe. Az is igaz, egy hete, a Ferencvárostól kapott méretes zakó – 1–5 – után megfogalmazódtak a lelátón enyhén szólva érdesebb hangú kritikák is, ám a többség megtapsolta a derekasan küzdő, ugyanakkor az utolsó harminc percre látványosan összeomló együttest.

Szűcs Lajos volt a legjobb hírverés

Másfél, mi több, fél éve még sokkal szebben sejlett fel a jövő. A Pápa bekerült az élvonalba, amelyet sajátosan magyar módon nem ő keresett, hanem az találta meg őt. Előbb Kuti István, a Siófok akkori tulajdonosa jelezte, hogy jönne csapatostul, végül továbbállt, egészen Diósgyőrig ment, ám azon nyomban megjelent Bíró Péter a Lombarddal, amely Tatabányán lett ismert, de most éppen Szombathelyről hozta magával. Kovács Zoltán polgármester csupán két feltételt szabott: a szurkolók akarják az élvonalat, a képviselők pedig egyhangúlag támogassák. Érthető: nem óhajtotta politikai kérdéssé tenni a futballt, és a számítása bejött, hiszen megkapta az egyhangú igent, és természetesen a szurkolók is hevesen bólogattak, amikor megtudták, hogy a Fradit, a Debrecent, az Újpestet és a többi nagycsapatot láthatják majd a városban.

Arról nem is szólva, hogy addigra már felépült kis stadionjuk, amelyet 2002-ben Orbán Viktor avatott fel. Az ő nevét a semlegesség parancsára kell megemlíteni, ugyanis a létesítményről szólva a másik oldal korábbi miniszterelnökét is emlegetik: a pénzforrás a négy évvel ezelőtti kormányváltáskor elapadt, ezért a fel nem épült lelátót a köznyelv csak Medgyessy-szektornak hívja, újabb adalékkal szolgálva a pápaiak remek humorérzékéről.
Kovács Zoltán is elismeri, a feljutás remek reklám volt a városnak, hiszen eggyel több ok volt, amely miatt másutt is felfigyeltek rá, ám akkor, amikor Szűcs Lajos a csapathoz szerződött, az országos terjesztésű újságok naponta annyiszor írták le a város nevét, mint egy átlagos évben összesen.

A gyenge szereplés már negatív reklám

A gond az, hogy ez a gyenge szereplés lassan kezd átcsapni negatív reklámba, magyarán a sok vereség cseppet sem növeli Pápa jó hírét, bár a folytatás nem kizárólag a város vezetőségén, hanem a tulajdonoson is múlik. Júniusban jár le az együttműködési szerződés, amelyet opcióval kötöttek, és az biztosra vehető, hogy Pápa önkormányzata egymagában nem vállalhatja a profi futballt, jelentse az csupán a másodosztályt.

Már csak győzni kellene megtanulni

Egy-egy elkeseredett szurkoló már megjegyezte, hogy ezek a futballisták viszik el a pénzt, amelyből aszfaltozni lehetne a háza előtt húzódó hepehupás földutat, de ez nem igaz, a város ugyanis gyakorlatilag egyetlen fillért sem ad most az együttesnek. A tulajdonossal kötött megállapodás szerint a város csak a 8–12. helyig fizet valamennyit, de a kiesést jelentő helyért nem jár pénz, márpedig a Lombard FC jelenleg szinte bebetonozta magát oda. Mi több, a létesítmény előkészítését a mérkőzésekre vagy a takarítónő munkáját sem az önkormányzat fizeti, így most az a helyzet, hogy az NB III-ban vitézkedő Pápai Vasas lényegében több pénzt kap a várostól, mint az élvonalban szereplő Lombard. Pápának pedig most nem sürgős a tárgyalás Bíró Péterrel az esetleges folytatásról, mert közelednek a választások, és Kovács Zoltán – amúgy nagyon bölcsen – ezúttal sem akarja, hogy kampánytémává váljék a labdarúgás, majd május elején ráérnek dönteni a jövőről.

Addig pedig reménykednek, hogy ez a tetemes, tizenegy pontos hátrány a hátralévő tizenkét mérkőzésen behozható. A klub nem tartozik a játékosoknak, ugyanakkor igaz, hogy az egyéni reklámszerződéseket a Lombard a télen módosította: az állandó összeg csökkent, hiszen a vereségek miatt a reklámérték is visszaesett, bár a jobb szereplésért járó pénz nőtt, illetve nőhet, de ehhez javítani kellene a reklámértéken, azaz csak akkor lehetne jól keresni, ha a csapat végre győzni is megtanulna ebben a bajnokságban. Állítólag keltett némi feszültséget az öltözőben, hogy a frissen érkező légiósokkal kedvezőbb szerződést kötött a tulajdonos, ám – ugyancsak állítólag – nekik is érdekük a sikeres szereplés, arról nem is szólva, ha ők beválnak, és hozzák ezt a sikert, akkor azok a régebbi játékosok is jobban járnak, mint ha a légiósok nélkül továbbra is a pályát lógó orral, a kasszát pedig üres zsebbel hagynák el.
Csak hát ehhez tényleg illene már egyszer győzni.

A légiós még többre vágyik
David Simpson Belgium érintésével Kanadából érkezett Pápára, és egy hete a mennybe ment, amikor a Ferencváros ellen megszerezte a vezetést.
„Szerintem a kanadai és a magyar futball színvonala között nincs nagy különbség – mondta a légiós. – A célom persze az, hogy egy jegyzett európai együttesben játszhassak, ehhez Magyarországon fel kell hívnom magamra a figyelmet, de most az a legfontosabb, hogy megnyerjük a hátralévő mérkőzéseinket.” ----
FTC, 22. Szűcs Lajos és ez a három betű, két szám elválaszthatatlan volt az utóbbi években: a klub és a mezszám a kapus életének szerves részét alkotta. Most pedig...

Szűcs Lajos – a Pápa történetének első igazi sztárjátékosa. A nemrégiben még az európai porondon szereplő Ferencvárosból csöppent a kiesés ellen küzdő Pápára, amit azért is fontos hangsúlyozni, mert bizony ez nem egyszerű váltás. Bár három meccsen tizenkét gólt kapott, Gálhidi György szerint jó húzás volt a szerződtetése. A szakmai igazgató ugyan megjegyzi, talán túl nagy volt a felhajtás, amikor a városba érkezett, és ez a teljesítményének rovására ment, de a Ferencváros elleni meccsel ennek alighanem vége. Már most vezéregyénisége, mi több, kapitánya a csapatnak.

„Tényleg úgy érzem, sikerült beilleszkednem, elfogadtak a társak és a szurkolók is – erősíti meg a válogatott kapus. – Persze elégedettebb lennék, ha eredményesebben szerepelnénk, de erre sem kell sokat várni. Tudom, most nagy szám, hogy sok gólt szedtem be, de ezeket nem én, hanem a csapat kapta, és senki sem lovagolna rajta, ha mondjuk mindig eggyel többet rúgtunk volna. Arról nem is beszélve, hogy három egygólos vereséggel sem lenne több pontunk. Ez azonban a múlt, én nem szoktam emészteni magamat, mindig csak a következő feladatra koncentrálok, játsszunk a Bajnokok Ligájába jutásért vagy csak a gyakorlás kedvéért egy közeli faluban. Én azért csodálom a klasszis teniszezőket, mert legyen bármi is az állás, kizárólag a soron következő labdára összpontosítanak, és ezért tudnak még kétszettes hátrányból is fordítani. A magyar bajnokságban a matematikai esély gyakorlati esély, hiszen az első hármat leszámítva nincs túl nagy különbség a csapatok között. Talán furcsán hangzik, de ebben a pillanatban nem az lebeg a szemem előtt, hogy a Pápa benn maradjon, hanem az, hogy a következő meccset megnyerjük, utána megint a következőt, és a végén majd kiderül, ebből mi jön össze.”

Amikor Lakat Károly az MTK edzője lett, azt mondta az öltözőben, mindenki tudja róla, a vére is zöld-fehér, de mostantól fogva minden tudásával az MTK-t szolgálja. Ez csak azért fontos, mert Szűcs Lajos a Pápa sikerét tartja most a legfontosabbnak, de ha valaki kíváncsi autójának a rendszámára, könnyen megtudhatja. ----
Gálhidi Györgyöt kevés kollégája irigyelheti: ugyan van állása, de szinte reménytelen helyzetben lévő csapatot vett át Pápán.

„Amikor elvállaltam ezt a munkát, tudtam, mire számíthatok, és nem is ígértem csodát – mondja a Lombard FC szakmai igazgatója. – Ugyanakkor hittem abban, elindulunk felfelé, de képtelenek vagyunk lerázni magunkról a balszerencsét. Amikor úgy éreztem, végre összeálltunk, mindig közbe jött egy-egy sérülés, szerdán például Joevanni Peart törte el a lábát, pedig ő sok gondunkat megoldhatta volna. Az őszi kudarcsorozat nem múlt el nyomtalanul a játékosokban, ráadásul már az első tavaszi fordulóban kiderült, néhányan mentálisan nem túl erősek, ezért is hoztunk és hozunk elsősorban külföldi futballistákat.

A legnagyobb problémánk a védekezésünk, ezeken a posztokon zömmel rutintalan fiatalok szerepelnek, akik nehéz helyzetben még megijednek, és ezért is roppantunk össze kétszer is az idényben. Ezzel együtt most is vallom, a sok munka eredményének meg kell jönnie. Sikerélményre van szükségünk, egy győzelemre, mert az felszabadítaná a gátlásokat, és ha a csapat képes lesz élesben is igazi képességei szerint futballozni, akkor minden megváltozhatna. Ráadásul akad itt több fiatal tehetséges labdarúgó, akikért kár lenne, ha eltűnnének a színről.”