Düsseldorfon át Tiozzo felé

„Még mindig semmi” – foglalta össze lakonikus tömörséggel a május 6-i, düsseldorfi gálát megelőző első hivatalos sajtótájékoztató eseményeit Erdei Zsolt, a WBO (Bokszvilágszervezet) félnehézsúlyú bajnoka. Bár Madár már hetek óta edzésben van, továbbra sem tudni, kivel vívja a gála második számú főmérkőzését, miközben az már jó ideje eldőlt, hogy az első számú attrakció a német Regina Halmich és a magyar Miló Viktória találkozója lesz a WIBF (Női Nemzetközi Boksz- szövetség) légsúlyú vb-övéért. Információink szerint az interneten emlegetett olasz Pietro Aurino csak a második számú jelölt, az Universum Box-Promotion inkább Kelet-Európában (Oroszországban) tapogatózik.

„De nem is érdekel, ki lesz, csak hozzanak valakit, akit megverek, majd felveszem a pénzt, és hazamegyek. Aztán megint hoznak majd valakit, akit megint megverek, megint felveszem a pénzt, majd hazamegyek – mondta tréfálkozva Erdei. – Komolyra fordítva: legkésőbb öt héttel a meccs előtt jó lenne tudni, ki az ellenfelem, mert akkor kezdjük el a kesztyűs edzéseket, és olyan partnerekre lesz szükségem, akiknek hasonlít a stílusuk a leendő riváliséhoz. Nem lenne szerencsés, ha alacsony bunyóssal sparringolnék, a ringben meg jönne valami égimeszelő.”

Miközben még nem tudni, ki vár Düsseldorfban a legmagasabban jegyzett magyar profi ökölvívóra (miként azt sem, hogy ugyanott Balzsay Károly ki ellen vívja karrierje tizenkettedik ütközetét), egyre inkább körvonalazódik, hogy az ötödik címvédő összecsapása után címegyesítés várhat Madárra.

„Már nálam is érdeklődnek a franciák, mit szólnék Tiozzóhoz, legutóbb Michel Acaries menedzser jött oda hozzám kíváncsiskodni – tette hozzá Erdei Zsolt. – Mondtam neki, hogy ezer örömmel, bárhol, bármikor, akár az Északi-sarkon is. Aztán Acaries ugyanezt előadta a főnökömnek, Klaus-Peter Kohlnak is, aki azért még óvatos az üggyel kapcsolatban. Szerinte még várnunk kell, mert a most ajánlottnál sokkal több pénzt is ki lehet hozni az Erdei–Tiozzo mérkőzésből. Szerinte nem lenne hozzánk méltó, ha ennyiért elvállalnánk a találkozót.”

Franciaországban már azt is tudni vélik, hogy július 29-én Lyonban lehet a nagy találkozás, amely meglehetősen közel van a májusi meccshez, Erdei legutóbb 2003–2004 fordulóján pihent két hónapot, azóta mindig hosszabb szünetet tartott két címmeccs között.

„És még ha a közelség lenne a legnagyobb gond… Ha július huszonkilencedikén lesz a mérkőzés, nem lehetek ott Balzsay Karesz esküvőjén, pedig feltett szándékom, hogy elrabolom a menyaszszonyt – viccelődött Erdei. – Persze ez csak tréfa, semmit sem szeretnék jobban, mint Tiozzóval bokszolni. A franciák nagyon hajtanak, én is szeretném, ha összejönne, bár edzőmnek, Fritz Sduneknek azért vannak aggályai. Szerinte Franciaországban nagyon nehéz nyerni, de én majd szépen, tisztán bokszolva agyonvágom Tiozzót. Most hatalmas kedvem van dolgozni, azért ezt lassan harminckét évesen, huszonkét esztendős ökölvívómúlttal kevesen mondhatják el magukról.” ---- S ---- F