Az első félidőben a győriek, a másodikban pedig a pécsiek támadtak eredményesebben, így a találkozónak nem is lehetett más a vége, mint igazságos döntetlen.
A NAGYOBB MÉRETHEZ KATTINTSON A KÉPRE!
A NAGYOBB MÉRETHEZ KATTINTSON A KÉPRE!
Nem nyújt bizalomgerjesztő látványt mostanában a győri stadion, hiszen a „fél lelátó helyén” a hét eleje óta három daru ágaskodik, de ez a győriek számára jelzésértékű is lehet, hiszen ahogy az új komplexum épül-szépül, az ETO is egyre inkább összeáll. A Győr Csank János vezetésével a tavaszi első két fordulóban hat pontot szerzett, igaz, szombaton a Pécs ellen kellett pályára lépnie, amely eddig ugyancsak veretlen (habár nyeretlen is).
A pécsiek helyzetét nehezítette, hogy a csapat karmestere, Balaskó Iván megfázás miatt nem léphetett pályára, Keszei Ferenc így kénytelen volt változtatni a hadrenden. A korábbi mérkőzéseken csatárt játszó Kalina Tibort egy sorral hátrébb vonta, az ő helyén pedig Tarcsa Bence volt az ék. A PMFC a biztonságra épített, míg Csank János a már jól bevált felállásban küldte pályára az ETO-t, aminek lényege, hogy a három középpályás előtt Vincze Ottó szabadon szervezhette a játékot, elöl pedig Priskin Tamásnak és Lajtos Dávidnak kellett veszélyeztetnie a pécsiek kapuját. A várt hazai rohamok azonban elmaradtak, a mérkőzés elején a győri labdarúgók keveset változtatták a helyüket, állva várták, hogy a labda eljusson hozzájuk – érdemes megemlíteni, hogy Sólyom Csabának húsz perc elteltével mindössze egyszer kellett védenie.
Farkas József
Kulcsár Árpád, a pécsiek középpályása árgus szemekkel figyeli, mint varázsol Vincze Ottó a labdával
A pécsieknél Kalina Tibor és Tarcsa Bence viszont gyorsaságával többször is zavarba hozta az ETO védelmét, míg a többiek fegyelmezetten, a labda elvesztését követően azonnal visszazárva futballoztak. Amíg a hazaiak lassan, körülményesen szövögették a támadásokat, addig a PMFC olykor nyolc-kilenc emberrel is a tizenhatosa elé tömörült, ha azonban hozzájuk került a labda, négyen-öten is villámgyorsan felzárkóztak az elöl várakozó támadók mögé. A félidő vége előtt azonban mégis az ETO szerzett vezetést, már nemcsak a szikrázó napsütésnek, hanem Priskin Tamás fejes góljának is örülhettek a hazai szurkolók.
A szünetet követően a hátránnyal forduló Pécs bátrabban lépett fel, a két szélén Berdó Balázs és Kulcsár Árpád többször is a védők mögé került, az első félidőben mélységből induló Kalina Tibor pedig feljebb lépett a csatársorba. A PMFC-nek ekkor már mindenképpen gólt kellett lőnie, ezzel viszont megnyílt a terület az ETO előtt. Vincze Ottó olykor egészen elöl maradt, az így néha háromcsatárossá váló hadrendben pedig a pécsi védőknek is jobban kellett koncentrálniuk. A vendégek meddő fölénye aztán a 67. percben gólt eredményezett, és ekkor úgy tűnt, a vérszemet kapó pécsiek akár a győzelmet is megszerezhetik.
Csank János hiába próbálta cserékkel felrázni együttesét, a változtatások inkább Keszei Ferencnek jöttek be. Az utolsó negyedórára a hazaiak aztán összekapták magukat, agreszszívebben, letámadva kezdtek futballozni, a pécsi hátvédek ekkor már arra rúgták a labdát, amerre éppen álltak. Hiába nyomott azonban az ETO, gólt már nem sikerült rúgnia. Összességében a győri csapat szombati teljesítménye semmiképpen sem ért három pontot, de ezt lefordíthatjuk úgy is, hogy a pécsiek mindenképpen rászolgáltak a döntetlenre. ---- M ---- &