Egy új pillantás

„Hallottad?” – kérdezték többen is az elmúlt hetekben, hónapokban. „Hát persze” – válaszoltam, mire információra éhesen néztek rám: vajon mit tudok. Eleinte ugyan meglehetősen kevés konkrétummal szolgálhattam, aztán idővel természetesen ez is változott. Egyébként teljesen érthető volt ez a fajta információéhség, ugyanis olyasvalamiről volt szó, ami árnyaltan fogalmazva is meglepő, szokatlan a magyar asztaliteniszsportban: új, minőségi egyesület születése körvonalazódott.

Döntő lépés a pénztelenség miatt

A történet hónapokkal ezelőtt kezdődött, amikor a honi férfi-asztalitenisz utolsó, még úgy-ahogy álló bástyája, a BVSC látványosan omladozni kezdett: az egykoron Gergely Gábort is a soraiban tudó, joggal Európa-, sőt világhírű szakosztály motorját, Herendi Ivánt letartóztatták, mint utóbb kiderült, szponzorációval kapcsolatos csalás gyanúja miatt. Mivel a többség a már-már megszállottként dolgozó szakosztály-igazgató és stábja munkájának tudta be elsősorban, hogy még nem omlott össze a súlyos pénzhiánnyal küszködő vasutascsapat, a hír hallatán a legtöbben „keresztet vetettek” a BVSC-re, mondván: ennek (is) vége, miként korábban – hasonló okok miatt – vége lett a Bp. Spartacusnak és a Postásnak, hogy csak a két korábbi fellegvár példáját említsük.
Hacsak…

A pakliban akadt még egy ász: a szakosztályelnök, Illés Ernő, aki már hosszabb ideje szponzorálta a csapatot.
„Amikor megtudtam, mi történt, megpróbáltam azonnal a kezembe venni az ügyeket, mert számomra a csapat volt a legfontosabb – idézte fel azt az időszakot Illés Ernő. – A játékosok nem tehettek a történtekről, viszont a Bajnokok Ligájában, a klubcsapatok Szuperligájában és persze a hazai csapatbajnokságban is helyt kellett állniuk, s ehhez a magam erejével igyekeztem a legtöbb segítséget megadni.”

Az együttes végül lejátszotta az összes BL-meccsét, a Szuperligában is helytállt, s a hazai bajnokság sem szenvedett csorbát. Ám nagy kérdés volt, mi lesz akkor, ha Herendi Iván ismét az együttes élére áll, hiszen a hírek szerint neki már korábban megromlott a viszonya Illés Ernővel, s a csapat kínai edzőjét, Vej Csin-csiut is ilyen-olyan okok miatt elküldte. A szakosztály-igazgató visszatérésével mind feszültebb lett a hangulat a Szőnyi úton, s mivel a pénztelenség továbbra is kínozta a csapatot, a játékosok néhány héttel ezelőtt úgy döntöttek, felveszik a kapcsolatot az időközben a háttérben csendben szervezett új egyesülettel. Ahol a BVSC-től elküldött Vej Csin-csiu irányítja a szakmai munkát…

„Amikor belevágtunk, az volt a célunk, hogy új, minőségi szakosztályt hozzunk létre, olyat, amely senki előtt sem csukja be az ajtaját” – magyarázza a több mint másfél évtizede hazánkban élő kínai szakember. Szóval miközben a BVSC-nél dúltak a viharok, a háttérben már szerveződött az új egyesület, amelyet a Magyarországon tevékenykedő kínai cégek összefogásával kívántak életre kelteni. A sportfelszereléseiről mind ismertebb Wink Kft., a cég első embere, Vej Hsziang állt a kezdeményezés élére, amelyhez utóbb a Cosi Kft., a Glorius Kft. és nem utolsósorban a China Mart csatlakozott, így megalakult a Wink Asztalitenisz Club, amely mögött tehát kis túlzással a sportág nagyhatalma, Kína áll.

Sokat érhet még a kínai kapcsolat

„Nekünk, kínaiaknak nagyon fontos az asztalitenisz, de azt hiszem, hogy ezt Magyarországon is tudják – mondta a Wink irányítása mellett festőművészi ambíciókkal is felvértezett Vej Hsziang, aki az előzmények ismeretében egyáltalán nem meglepő módon a Wink Asztalitenisz Club elnöki tisztét is betölti. – A magyar férfi-asztalitenisz mostanában kevésbé sikeres, ezen változtatni szeretnénk, amihez a kínai kapcsolatainkat is ki akarjuk használni: edzőket és játékosokat hívunk az anyaországból, hogy segítsék a munkánkat, és azt is tervezzük, hogy játékosaink kínai edzőtáborozáson vesznek részt.”

Úgy hírlik, ehhez megvan a megnyugtató anyagi háttér, így nem csoda, hogy mind több BVSC-s asztaliteniszező tűnt fel a Pólus Center szomszédságában lévő China Martban kialakított 21 asztalos edzőterem környékén. Ráadásul az egyirányú utcának tekinthető BVSC–Wink vonalat tovább erősítette, hogy az újonnan megalakuló egyesületet a háttérből Illés Ernő is segíti – saját bevallása szerint a China Martban lévő asztalokat például ő vásárolta meg –, aki egyelőre még a BVSC-nél is szakosztályelnök, szóval egyszerre, ha nem is két, de legalább másfél vasat tart a tűzben.
Érdekes.

Persze mint mindennek, ennek is megvan az oka. A legvalószínűbbnek az az okoskodás tűnik, hogy a BVSC és a Wink szálai valamikor – talán már a nyáron – összeérnek. A jelenlegi szabályok szerint ugyanis az újonnan bejegyzett egyesület természetesen a legalsó osztályba kap besorolást, így – optimista számítások szerint is – legalább négy esztendő kell ahhoz, hogy a Wink a honi élvonalban szerepelhessen. Kivételt csak a jogutódlás vagy az esetleges fúzió jelenthet, tehát mondjuk – tényleg csak az elméletnél maradva – a BVSC-Wink vagy Wink-BVSC az ősztől már az első osztályban játszhatna.
Hogy van-e ennek realitása?

Összefonódás vagy megduplázódás?

Figyelembe véve, hogy a hivatalosan „együttműködő játékosoknak” nevezettek is a Szőnyi útról járnak át a China Martba edzeni, s hogy a csapat mindhárom edzője – Vej Csin-csiu mellett Klampár Tibor és Marsi Márton segíti a játékosok fejlődését – is onnan érkezett, bátran kijelenthető: nem tűnik irreálisnak az elképzelés. A kérdés tehát csupán az, hogy a Wink megalakulásával átmenetileg vagy hosszabb távon is megduplázódott-e a fővárosi minőségi férfi asztalitenisz-szakosztályok száma.

„Mi természetesen a bővülésért szorítunk – jegyezte meg Faragó Judit, a szövetség főtitkára. – Örülünk a Winknek, hiszen az elmúlt időszakban a megszűnő szakosztá-lyok jellemezték sportágunkat, amelynek az lenne az érdeke, ha a Wink mellett a BVSC is megmaradna. Különösen, hogy a fővárosban mind kevesebb a klub.”

Mivel a jövőbe senki sem lát, ezért csak bizakodni lehet, hogy így történik, más kérdés, hogy a helyzetet egy kicsit jobban ismerők úgy vélik, ennek kicsi a valószínűsége, így félő, a „hallottad?” kezdetű beszélgetések a közeljövőben már nem új egyesület megszületéséről, hanem egy régi, nagy múltú klub haláltusájáról szólnak majd.
Kár lenne. ---- A ---- V