Egy álommal szegényebben

Első harmad: Elúsztak az előnyök

Őrület! A csarnok előtt még hozzávetőleg nyolcszázan várnak bebocsátásra, de odabent már egymás lábát tapossák a szurkolók. A hangulat visszaadhatatlan, borsódzik az ember háta: mi lesz itt, te jó ég?!
Himnuszok: a szlovént úgy százötven piros-fehér mezbe öltözött vendégdrukker, a magyart négyezer hazai énekli. Varázslatos.
A meccs kezdése már nem…

Robert Kristan emberhátrányban véd hatalmasakat – félő, ha „belövik” őt a fehérváriak, úgy elkapja a fonalat, hogy nehéz lesz majd „széttépni”… Támad, viharosan támad a Volán, de kettős fórban sem jön az áhított gól. Bezzeg odaát! Ocskay Gábor, majd Michal Stastny büntetését is góllal bünteti az Acroni. Mitja Rebolj. A „főbűnös”. A védő, aki mindkétszer pontosan érkezik, aki mindkétszer túljár az addig munka nélkül ácsorgó Budai Krisztián eszén. Ales Kranjcra számítottunk, helyette a mellette játszó társ lőtt. Csak el ne menjen kapusunk önbizalma…

2–0 oda, mint a jesenicei második partin. De mennyivel más ez a mostani! Most tüzes a csapat, most elképesztő energiákat mozgósít az egyenlítésért, most küzd, harcol, zakatol – más kérdés, hogy újabb kettős emberelőny marad kihasználatlanul. Nem bántva a fiúkat: ez hatalmas luxus.

Második harmad: A Volán nem adta fel

Új menet, új remények. Gyerünk! A nézőkön nem múlik, még egy lapáttal rátesznek, hát lehet itt veszíteni? A jelek szerint lehet. Persze hogy a jesenicei kedvenc, Ales Kranjc is hallat magáról. A kettős emberelőnyt pillanatok alatt gólra váltja (no de kedves spori, Budai Krisztián nem csinált semmit, miért kellett kiállítást fújni?!). A tavalyi szlovén bajnoki döntőt ő döntötte el. Az idei Interliga-fináléval is így tesz vajon?

0–3 – meg lehet fordítani? Ha így mennek előre, miért ne?! Szlovéniában ilyenkor feladták. Most szó sincs erről! Hatalmas rohamok és egy gól! Megtört a jég! Itt is egy kettős emberelőny (szokni kell a mostani bírói felfogásban) után a kapuban a korong: Gröschl Tamás higgadt, Gröschl Tamás pontos. Gröschl Tamás visszahozza a reményt!

„Hajrá, Volán!” – üvölt fülsiketítően a publikum, és megy, rohan előre a magyar bajnok. De hogy! Beszorítja ellenfelét, a szlovénok néha azt sem tudják, merre járnak, csak egy legény van közöttük, aki átjátszhatatlan: Robert Kristan. A Lyme-kórból felépülő kapus Vladimir Buril és Sille Tamás hatalmas bombáját, Ocskay Gábor szólóját, majd Omar Ennaffati, valamint Tőkési Lajos lövését hatástalanítja. Hihetetlen jelenetek a kapu előtt, micsoda jégkorong ez!

Harmadik harmad: Néha színészkedtek

Ha így folytatnák… Folytatják! Majoross Gergő szenzációsan ugratja ki Holéczy Rogert – csak Kristan ne védene mindent! Pat Cortina magyaráz, Roman Pristov úgyszintén, hatalmas a tét, látszik rajtuk.

Acroni vagy Volán? Heten indultak, ketten maradtak talpon. Két szlovén, két magyar és egy horvát együttes irigyli őket. Tehetik.
Még 15 perc. Hatalmas bravúr kellene. Futni, szaladni az eredmény után, ami az ilyen szintű vetélytárs ellen lélektanilag sem egyszerű feladat. A fizikai megterhelésről nem is beszélve. Egy esély! Dejan Varl bottal akaszt, ki is zavarják azonnal. Ha ezt beütnénk… Svasznek üt, csak sajnos testre. David Rodman el is játssza a nagyhalált, pedig nincs rá szükség, enélkül is oda az előny. Gregor Poloncic is a padon, lassan olyan ez, mint a kosárlabda, minden szabálytalan. Legalább üthetnénk egy hárompontost…

Színészkedés? Hm. Hát ellökték, uram! Hát ellökték Ocskayt, dehogy akart ő elesni! No mindegy.
Még hat perc, fogy az idő. És az erő is. Már csak a szívük viszi őket előre, veszélyt már nem teremtenek. Még két perc. Tapsol a csarnok. Nyer a Jesenice, megvédi címét. Megérdemelten – tegyük hozzá. De a Volán-második helye sem szégyellnivaló! Köszönjük az élményeket, kedves fehérváriak!

A ráadás: a mérkőzés után mindenkinek járt a taps

Tombol a csarnok, ünnepelnek, pirotechnikai eszközökkel, fáklyákkal tüzeskednek a szlovénok. A Jesenicéből érkező szurkolók éltetik csapatukat, amely újra a csúcsra ért. Robert Kristan nyakában a többiek – édes (és nehéz) a teher. Hogy közben mit csinálnak a hazaiak? Ők is ünnepelnek! Érthető, van mit.
Kissé ugyan szomorkás a hangulatuk máma, kicsit beléjük szállt a boldogtalanság, ám elmúlik ez, higgyék el. „A Hajrá, Volán!”, de különösen a „Szép volt, fiúk!” rigmus sokat segít ebben.

Tombol a csarnok, csodálatos, felejthetetlen az egész.
Nyert az Acroni? Na és?! Senkit sem érdekel már. Amúgy pedig papírforma. A-csoportban edződő hokisok sora a Jesenicében. Különdíjak. Három is a vendégeké. A sorozat legjobb játékosa (Mitja Sotlar), csatára (David Rodman) és legértékesebb hokisa, MVP-je (Ales Kranjc) is a Jesenicéből kerül ki.
Taps nekik.

Most meg tapsvihar! Mert a legjobb kapus és a legeredményesebb játékos is fehérvári! Budai Krisztián és Ocskay Gábor a jutalmat kap, megérdemlik, nem vitás. A csarnok még tele, aki csak tud, kezet ráz a hokisokkal. A szlovén himnusz zárja a sorozatot, amely az ősszel folytatódhat. Folytatódnia kell, mert ezek a meccsek sokat segítenek a magyar hoki fejlődésében. Nem beszélve arról, mekkora élmény egy-egy ilyen meccs! A „Szép volt, fiúk!” is ezt igazolja.

Gratulálok ellenfelünknek, megérdemelte a sikert. De csak gratulálni tudok saját csapatomnak is. Megint rosszul kezdtünk, utána szaladtunk az eredmény után. Köszönjük a szurkolók buzdítását. (Pat Cortina, az Alba Volán edzője)

Csodálatos hangulatban, nagyszerű meccsen győztünk. Az első mérkőzés után elbeszélgettem a játékosokkal, akik rádöbbentek, sokkal többet kell tenniük a sikerért. (Roman Pristov, a Jesenice edzője)