Még nem álmodik az övvel

– Mennyi ideje várt már a bejelentésre, hogy végre megküzdhet Barriosszal?
– Fogalmam sincs, mikor vetődött fel először – mondta Nagy János. – Nem ért váratlanul, én már nagyon számítottam rá, de hozzátartozik az igazsághoz, hogy bizakodásnál tovább nem jutottam. Jöttek a hírek, hogy tárgyalnak a menedzserek, haladnak, de még nincs eredmény, aztán végre eljött a pillanat. Most már konkrétumok vannak, én pedig ott állok legnagyobb lehetőségem kapujában.

– Elégedett a végeredménynyel, hogy az Egyesült Államokban kell bokszolnia Barriosszal a világbajnoki övért?
– Azt hiszem, annál többet nem nagyon kívánhatok, hogy az egyik nagy szervezetnél a világbajnoki övért bokszolhatok.

– Azért a hazai közönséget, gondolom, még el tudná képzelni.
– Az igaz, hogy túlságosan nem szeretek utazni, az otthonomtól távol lenni, de ha arra gondolok, miért megyek Amerikába, azonnal túlteszem magam ezeken a gondolatokon. A ringben megszűnik minden, csak az ellenfél létezik, rá kell összpontosítanom.

– Nem tart attól, hogy most nem felhozó mérkőzésen vagy papíron könnyebb riválissal szemben kell bizonyítania, hanem a világbajnok Barrios ellen?
– Ha maximálisan elvégezzük a tervezett munkát, túl nagy baj nem lehet. A felhozó mérkőzéseket, az olyan bokszolókat, akikre azt mondják, hurkagyurkák, töltelékemberek, ugyanúgy komolyan kell venni, mint mondjuk Barriost, mert ők is szolgálhatnak meglepetéssel.

– Hogyan lehet kizárni a külvilágot?
– Ez magától jön. Amikor megszólal a gong, elmúlnak az izgalmak, és csak Barrios és Nagy János létezik. Annyira figyelünk az ütésekre, a pillanatokra, hogy másra nem is tudunk koncentrálni.

– Barrios lesz a legnehezebb ellenfele?
– Mindig a következő a legnehezebb, így most ő. Julio Pablo Chacón volt világbajnokként találkozott velem, Barrios aktuális bajnokként fog, ráadásul több címvédéssel a háta mögött, úgyhogy nagyon nehéz meccs lesz.

– Kovács István és Erdei Zsolt után a harmadik magyar világbajnok lehet a WBO-nál.
– Egyelőre elhinni is nehéz. Ôk amatőr-világbajnokként kezdték profi karrierjüket, mindketten álltak olimpiai dobogón, mögöttem viszont nem volt ilyen fényes amatőrmúlt. Ugyanakkor bebizonyítottam, azok közül is kerülhet ki jó profi bunyós, akik nem olyan eredményesek az amatőrök között. Szerintem a stílusom és az akarásom juttatott el idáig.

– Nehezebb útja volt, mint Kokónak és Madárnak?
– Ezt nehéz megítélni. Nekik is ugyanúgy le kellett győzniük az ellenfeleiket, mint nekem.

– Akkor úgy kérdezem: mennyiben jelent különbséget a háttér? Hogy mögöttük német, ön mögött pedig magyar promóció áll?
– Szerintem az én menedzseremnek, Rácz Félixnek többet kellett dolgoznia. Magyarország mégiscsak keletibb régió, mint Németország.

– Akkor elégedett Rácz Félix munkájával?
– Ugye nem lepem meg, ha igent mondok? Elértük a közös célt, nem lehet panaszom. Most már rajtam a sor, a ringben ő vagy bárki más nem bokszolhat helyettem.

– Hogyan érzi, ha nyer, visszakapja, amit befektetett a bokszba?
– Félreértés ne essék, eddig sem kötelességből, anyagi haszonszerzés céljából bokszoltam. Nem azért jártam edzésre, mert havi fizetést kaptam, hanem azért, mert szeretem a sportot. Persze az is igaz, hogy a profiknál az éremnek van másik oldala is, és a profiknál az ember megalapozhatja a jövőjét.

– Látta már azt a képet, hogy ott áll a Las Vegas-i ring közepén a világbajnoki övvel a kezében?
– Még nem volt rá időm, hiszen nem olyan régen derült ki, mi a következő feladat. De amint megtudtam, az edzésen még jobban odatettem magam, még nagyobb aktivitással melóztam, és nem túlzás, jobban is ment a munka. Ezt már csak fokozni szeretném! ---- P ---- N