A világ legboldogabb zsenije

– Olyan egykori csillagok dicsérik megállás nélkül, mint Platini, Maradona, hogy csak kettejük nevét említsük. Jólesik?
– A legnagyobb futballisták szájából elhangzó dicséreteknél nagyobb megtiszteltetést nehéz elképzelni. Egyikük-másikuk a példaképem volt, próbáltam őket utánozni – ha ők dicsérnek, az egyben különleges motiváció is. A kisujjukban van a szakma, pontosan tudják, miről beszélnek.

– Úgy tűnik, meglehetősen jól alkalmazkodik a népszerűséghez.
– Kiskoromban ábrándoztam a nagy futballisták mindennapjairól, autogramosztás, különféle meghívások, élménybeszámolók, ilyesmi, és még most sem tartom megterhelőnek, hogy belecsöppentem. A gratulációkat fogadni, a jó szándékkal közeledő emberekkel találkozni mindig kellemes élmény. Erőszakoskodókkal szerencsére ritkán futok össze.

– Johan Cruyff többször elmondta már, hogy rengeteg a kiváló futballista, ám sokukból sohasem lett igazán nagy játékos, mert nem rendeltek alá mindent a futballnak. Ön viszont a játéknak él.
– Ez így van. Éjjel-nappal, minden pillanatban a focin jár az eszem. Imádom a labdát, ezt mindenkinek el kell fogadnia, aki a közelemben él. A labdával kelek, vele fekszem, legszívesebben azzal is táplálkoznék. Ha nincs a közelemben, az maga a halál.

A brazil válogatottról és a Barcelonáról

– Olyan gyakran lép pályára, amilyen gyakran csak lehet. Soha sincs szüksége pihenésre?
– Nem fordulhat elő, hogy nekem ne legyen kedvem játszani.

– Ezért nem hagyta ki a nyári Konföderációs Kupát sem?
– Már akkoriban is a kétezer-hatos világbajnokság járt a fejemben. Meggyőződésem, el kellett mennünk Németországba, hogy még a világbajnokság előtt letegyük a névjegyünket ott. Aztán csábító volt, hogy meg lehetett nyerni egy újabb trófeát, arról nem is beszélve, hogy az arany-zöld mezt viselni mindig megtiszteltetés. Sohasem jutna eszembe visszautasítani.

– Aki két világbajnokságot nyer egymás után, az már része a futballtörténelemnek.
– Ez az én nagy álmom, a duplázás. De nem szabad elébe menni az eseményeknek. Persze igaz, hogy a brazil válogatott tele van jó játékossal, és sok a sikerre éhes, tehetséges fiatal is.

– Ki állíthatja meg önöket Németországban?
– Győzni megyünk, ez teljesen természetes. A második hely éppen annyira hozza lázba a brazilokat, mint az utolsó. Az általános vélemény az, hogy mi vagyunk a legerősebbek, de mi pontosan tudjuk, hogy ezt a pályán be is kell bizonyítanunk.

– El tud képzelni magának jobb klubot a Barcelonánál?
– Őszintén szólva, ilyesmin nem gondolkodom. Kiválóan érzem magam itt, miért mennék el? A Barcában minden adva van ahhoz, hogy a világ egyik legjobb csapata legyen, ha nem a legjobb. Ha valahol, akkor itt részese lehetek nagy diadaloknak, márpedig nekem trófeákra fáj a fogam.

– Mondhatjuk, hogy a mai Barcelonát szinte önnek találták ki?
– Klubváltáskor minden futballista pozitív változásra számít, különösen nem egyértelműen sikeres időszak után. Én rögtön éreztem, hogy jó helyre kerültem. Megható volt a fogadtatás (30 000-en ünnepelték a Camp Nouban – A szerk.), nyilvánvaló, hogy vártak rám. Hogy rám vártak. Onnantól ment minden, mint a karikacsapás.

– Meglehetősen nagy szabadságot kapott a pályán.
– De a Barca nem engem szolgál ki! Ebben a csapatban mindenkinek megvan a saját feladata, nekem az, hála az edzőmnek, hogy szabadon szervezzem a játékot, úgy, ahogyan jónak látom. ---- & ---- &