A fegyelem a legfőbb titka

Paul Tergat Atlantában és Sydneyben 10 000 méteren szerzett ezüstérmet, és 1997-ben világrekordot (26:27.85) állított fel ezen a távon, 1998-ban félmaratonin futotta minden idők legjobbját (59:17). Maratonin 2001-ben indult először, s két évvel debütálása után Berlinben 2:04:55 órával világcsúcsot ért el. Legújabb sikerének azt tartja, hogy a munkájával ő is hozzájárult ahhoz, hogy 2007-ben Mombasa rendezheti a mezeifutó-világbajnokságot.

– Kenyában sorra tűnnek fel a tehetségesnél tehetségesebb futók, ám egyikük pályafutása sem volt ilyen hosszú. Mi a titka a sikerének, mennyit edz, mennyit versenyez egy évben?
– Minden sikeres vállalkozás legfőbb titka a fegyelem – felelte Paul Tergat. – Mindig a célomra összpontosítottam, és arra, amit az elérése érdekében meg kellett tennem. A fegyelmezettség segített át azokon a csalódásokon, amelyeket egy-egy vereség után éreztem. Önuralomra volt szükségem ahhoz, hogy ne engedjek olyan csábításoknak, amelyek gyors, de rövid távú sikerekhez vezettek volna. Képes vagyok keményen és kitartóan edzeni, azt hiszem, erre a küzdelmes gyerekkorom, majd a katonaság tanított meg. Az, hogy mikor mennyit tréningezem, attól függ, milyen viadalom lesz. A maratonira való felkészülés nagyon kemény munka, de megtérülő befektetés. Amióta ezen a távon indulok, kevesebbet versenyzek, hiszen az ember csak néhány maratonit vállalhat egy évben. Az utóbbi időben sérülés miatt a rövidebb távokon is kevesebbet rajtoltam.

– Manapság pályán már egyáltalán nem versenyez. Mi ennek az oka?
– Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a pályán szép sikereket értem el, de új kihívásokat kerestem. Büszke vagyok a korábbi eredményeimre, arra, hogy rövidebb és hosszabb távokon is jó időket futottam. Ezerötszázon 3:42.3 percet tudtam, tízezren pedig világcsúcsot értem el. Ez jó alapot jelentett a maratonihoz.

– Mi pályafutásának eddigi legemlékezetesebb pillanata?
– Természetesen a sydneyi tízezres döntő, amelyben óriási hajrában kaptam ki az etióp Haile Gebrselassie-tól. Ez volt az olimpiák történetében tízezer méteren a legszorosabb befutó, csupán kilencszázad másodperc volt a különbség kettőnk között.

– Korábban azt mondta, hogy Athén után nem szerepel már hazája válogatottjában. Az, hogy Mombasa rendezheti a mezeifutó-világbajnokságot, nem befolyásolja az elhatározását? Nem szeretne hazai közönség előtt világversenyen indulni?
– Az athéni olimpia volt az utolsó szereplésem a válogatottban, maratonin tizenegyedik lettem. A mombasai mezeifutó-világbajnokság sikere nagyon fontos nekem, boldog vagyok, hogy az esemény házigazdái lehetünk, ezért a lebonyolításában aktív szerepet vállalok. De már nem állok rajthoz.

– Pekingben már nem indul, maratonin világcsúcstartó, mit szeretne még elérni?
– Csupán részese szeretnék lenni a versenyeknek, és segíteni akarok a többieknek abban, hogy valóra váltsák álmaikat.

– A világélelmezési programban is fontos szerepet vállalt. Mi késztette erre?
– Nyolcévesen én is támogatottja voltam e programnak. Ennek jóvoltából kaptam enni az iskolában, s ennek köszönhetem, hogy be tudtam fejezni a tanulmányaimat. Az, hogy enni kaptunk, arra ösztönzött minket, hogy iskolába járjunk, és teli hassal figyelni tudtunk az órán. Ezért olyan fontos számomra, hogy részt vegyek a program munkájában, küzdjek az éhezés ellen.