A Megyeri úton nem jó vendégeskedni

"Akkor leszünk bajnokok, ha az Újpest győzni fog, ó, ti … fradisták, elsők leszünk a tabellán" – hangolt az idézhetetlen jelzővel ékesített rigmussal a vasárnapi matinéra a nótás kedvű drukkerhad, s talán nem véletlenül zengett ez: a főváros IV. kerületében nem akadt olyan polgár, aki ne fújta volna, hogy ha a Győr ellen begyűjti a három pontot, a lila-fehér gárda listavezetőként várhatja az utolsó őszi fordulót.

Kezdés előtt a klub legendáját, a találkozót ezúttal nem a "saját" stadionjában, hanem otthonról figyelő Szusza Ferencet a 82., Erős Károlyt pedig a 34. születésnapja alkalmából tapsolták meg, aztán néma csend telepedett a lelátóra: az újpesti szurkolók így tiltakoztak az ellen, hogy az elmúlt héten az egész tábort rasszistának állították be. A meccs első perceiben a fanatikusok hátat fordítottak a pályának, de ha fél órával később mondták volna be a "hátra arcot", akkor sem veszítenek semmit: a találkozó első harmadában legfeljebb az keltett feltűnést, hogy a gyerekeknek csokoládéval kedveskedő Télapót is megmozgatta az "aki nem ugrál, fradista" rigmus…

Aktív volt Bajzát Péter is – de minek?! A Medgyesi Lászlónak okozott sérülése óta a Megyeri úton nemigen kedvelt támadó többször találta el az ellenfele lábát, mint a labdát, az arroganciája pedig a semleges érzelmű szemlélődőknek is szemet szúrt. A sokat kritizált, a helyét januártól Csank Jánosnak átadó győri szakvezető, Reszeli Soós István becsületére váljon, hogy a szünet után vissza sem engedte a gyepre a futballba az utcai harc elemeit is belecsempésző játékosát. Ezt a húzást annak ellenére is megkockáztatta, hogy az addigra egygólos hátrányban lévő csapata onnantól fogva már csak egy csatárral rohamozott, hiszen Bajzát Péter helyett a védekező középpályásként számításba vehető Lendvai Miklós kapott lehetőséget. Érdekes, hogy az ETO játéka így vált veszélyessé: Mátyus János jóvoltából egyenlített, majd Kenesei Krisztián révén a vezetést is megszerezhette volna, csakhogy a ziccer kimaradt, és mivel a túlsó oldalon Feczesin Róbert nem hibázott, vezetés helyett hátrányba kerültek a vendégek.


A házigazdák ekkor nyugodtak meg igazán, miközben a győriekről – újfent – kiderült, hiába harangozták be sokan aranyesélyesként őket, ha a labdával az átlagnál jobb viszonyban lévő Vincze Ottó és Kenesei Krisztián nem fog ki jó napot, legfeljebb a tisztes helytállásban bízhatnak. Ha ezt vesszük alapul, a 3–1-es vereség végül is nem szégyen a zöld-fehérekre nézve; mi több, az elmúlt évekhez képest még javult is a teljesítményük: a legutóbbi két Újpest–ETO ugyanis egyaránt 4–1-es hazai sikert hozott.

A 3–1-et persze éppúgy ünnepelte a három és fél ezer szurkoló, mint korábban a 4–1-et, mit sem törődve azzal, hogy ezen a napon nem a Barcelona játékát idézték Tóth Norberték. A lényeg úgyis az a szurkolók számára, hogy – a 2005-ös Megyeri úti veretlenségét megőrizve – Mészöly Géza csapata a tabella élére ugrott.

Ahogy azt a szurkolók megénekelték… ---- Mestermérleg: csak fél óráig volt kérdés

Mészöly Géza: "Jól reagáltak a játékosok"
– Nem úgy kezdtünk, ahogyan általában szoktunk, a harmincadik perctől viszont már a saját játékunkat játszottuk, s ez meg is látszott a mérkőzés képén – mondta a lefújás után, arcán széles mosollyal Mészöly Géza edző.

– Mi volt az oka a visszafogott kezdésnek?
– Tudtuk, hogy nehéz mérkőzés vár ránk, talán emiatt volt egy kicsit feszültebb a csapat, hiszen a győzelemmel a tabella élére ugorhattunk. A Győr igyekezett megnehezíteni a dolgunkat, s mindez így együtt valamelyest meghatározta az első fél órát. Éreztem, hogy előbb-utóbb lesz egy ilyen meccsünk is, s kíváncsian vártam, hogy az adott helyzetben milyen teljesítményt nyújtunk. A látottak megnyugtathatnak: jól reagáltak a játékosok, s ezt az eredmény is igazolja.

Reszeli Soós István: "A bíró néha tévedett"
– Jó iramú, látványos, fordulatos mérkőzést játszottunk az újpestiekkel – vélekedett Reszeli Soós István, a győriek szakvezetője. – Az első félidőben sikerült meglepnünk a házigazdákat, kár, hogy a folytatásban már nem úgy alakult a párharc, ahogyan szerettük volna.

– Mi volt a hiba?
– A bíró néha tévedett a kárunkra, s ezt nem tudtuk a játékunkkal kompenzálni.

– Miért cserélte le a szünetben Bajzát Pétert?
– Korán kapott sárga lapot, és nem csak ő, hiszen az első félidőben több figyelmeztetést is begyűjtöttünk. Benne volt a levegőben, hogy esetleg kiállítják.

A játékvezető értékelése
Szabó Zsolt (7): néhány leshelyzetet – az asszisztenseivel együtt – rosszul ítélt meg. Egy esetben nem mutatta fel Mátyusnak a sárga lapot, aki így a későbbiekben megúszta a kiállítást, Mátyus lerántásáért pedig tizenegyest kellett volna adnia.

Bizonyítvány
Vlaszák Géza a gólról nem tehetett. A stabilnak tűnő, csak Mátyus Jánossal nem bíró újpesti védelemből Vanczák Vilmos a Diego Maradona-szerű szólójával tűnt ki. A mezőny legjobbja a hazai középpályássorból került ki: Sándor György jóformán hiba nélkül futballozott. Erős Károly nem sokkal maradt el mögötte. Rajczi Pétert "másfél", míg Feczesin Róbertet egy gólja, valamint gólpassza dicséri.
A győriek közül Szasa Sztevanovics a testi épségét kockáztatva hárított egyszer. A helyét elfoglaló, az élvonalban ezúttal bemutatkozó Somogyi Csaba produkciója mindenképp elismerést érdemelt. A levegőben verhetetlen Mátyus János hibázott az Újpest első találatánál, ugyanakkor ő egyenlített. Kenesei Krisztiánnak és Vincze Ottónak volt egy jó és egy rossz félideje, a többieknek két rossz…

Statisztika ---- Sándor György ezúttal nem ismert tréfát: a győri játékosok alig-alig tudták becsapni az újpesti középpályást. A szinte hiba nélkül játszó utánpótlás-válogatott labdarúgó egyszer azért rossz helyre adta a labdát, igaz, sebtiben vissza is szerezte, egyszer pedig egészen jó helyre: a passzból gólpasszt "kreáló" Feczesin Róbert elé.

– Mészöly Géza a lefújást követően úgy nyilatkozott, hogy nem sziporkázott a csapat. Egyetért az edzőjével?
– Szerintem sem játszottunk jól, inkább a küzdelem dominált ezen a meccsen – erősítette meg a szakvezető véleményét a lila-fehérek 7-es osztályzatot érdemlő 5-öse. – Egymásért hajtva bizonyítottuk: azzal a csapategységgel, amely az Újpestet jellemzi, bárkit legyőzhetünk. Noha éppen most áradoztam a csapategységről, ha lehet, kiemelném Rajczi Pétert, Feczesin Róbertet és Erős Károlyt, mert ha ők nem úgy futballoznak, ahogy tették, aligha győztünk volna.

– Netán teher volt a tét, hogy az első helyre ugorhatnak?
– Egyáltalán nem számolgattunk a mérkőzés előtt, már csak babonából sem. Abban viszont bíztunk, hogy az együttes, amely ebben az évben a Megyeri útra látogatott, az nem sok jóra számíthatott. Hogy újfent udvariatlan házigazdáknak bizonyultunk, azt cseppet sem bánom…

– Meglehet, ha nincs a második gól, most a pontvesztésről beszélgethetnénk. Szóval mi is történt az ötvennyolcadik percben?
– Á, nem kell ezt felnagyítani. Mivel az az egyik feladatom, hogy kiszolgáljam a társaimat, mondhatni, csak tettem a dolgom. Feczesin Róbert jó ütemben lépett ki, én pedig két védő között begurítottam neki a labdát. Az érdem az övé, hiszen az akciót be is kellett fejezni. Arról nem beszélve, hogy már tartoztam neki ennyivel: épp a minap szólt, hogy régen adtam neki gólpasszt…

– Vasárnap Székesfehérvárott búcsúznak a szezontól. Éllovasként?
– Papíron ugyan a félidei elsőség a tét, azonban túl nagy jelentőséget nem szabad tulajdonítani a találkozónak, végtére is a bajnoki cím nem most dől el. Ettől függetlenül természetesen győzni szeretnénk, hiszen jól hangzik, hogy "őszi első az Újpest"…