Ez az Újpest aranyérmes lehet

Lovas rendőrök, különleges biztonsági intézkedések, magyar viszonylatban sok néző, valamint forralt bor és rumos tea minden mennyiségben – mindez "jelen volt" a szombat legnagyobb érdeklődéssel kísért mérkőzése előtt: a hangulat és a körítés tehát adva volt ahhoz, hogy valóban remek csatát vívjon az MTK és az Újpest. A Hidegkuti-stadionban ugyanis az a két együttes találkozott, amely az elmúlt időszakban talán a legjobb formában futballozott, és amely hetek óta lendületes, olykor még szemre is tetszetős futballal rukkolt elő. Az újpesti oldalon az egyedüli baljós előjel az volt, hogy Tóth Norbert végül is nem tudta vállalni a játékot, így a csapatkapitányi karszalag Erős Károly bal karjának bicepszére került. Garami József együtteséből is hiányzott egy alapember: az utánpótlás-válogatott Bori Gábor volt kénytelen sérülés miatt a lelátóról figyelni a társait.

A két szakvezető a már jól bevált hadrendben küldte pályára csapatát, a taktikában tehát semmi meglepővel nem rukkolt elő egyik tréner sem. Amíg Garami József a négy védő elé két, amolyan szűrő feladatot ellátó futballistát állított, és az egyedüli ék mögé három, a támadásokat segítő középpályás került, addig Mészöly Géza 4–1–3–2-es hadrendben küldte a lilákat a Hidegkuti-stadion gyepére. A kezdő sípszó után nyomban érezhető volt, hogy egyik csapat sem szeretne túlságosan kinyílni, mindkét oldal a szokásosnál is nagyobb hangsúlyt fektetett a védekezésre, aminek végül az lett az eredménye, hogy az első negyedórában szinte helyzethez sem jutottak a csapatok. Ezt követően valamelyest megpezsdült a játék, előbb Kanta József révén veszélyeztetett az MTK, négy perccel később pedig balszerencsés mozdulat után Rajczi Péter elé került a labda, és ennyi elég is volt a válogatott csatárának, hogy a vendégek megszerezzék a vezetést.

Az újpesti gól után az MTK valamivel többet birtokolta a labdát, ám az utolsó vagy az azt megelőző passzokba rendszerint hiba csúszott. Az elszántságot és a küzdelmet jól jellemezte, hogy az első fél órában majdnem húsz alkalommal szabálytalankodtak a játékosok, tehát egyik fél sem kímélte a másikat. Nem volt magas színvonalú a meccs, ám az iramra nem lehetett panasz, a játékosok sokat változtatták helyüket, és ha nem is volt sok helyzet, azért lüktetett a játék. A szünet előtt az MTK megpróbált még egy lapáttal rátenni, Garami József együttesén érződött, hogy nem szeretne hátránnyal az öltözőbe vonulni, ám az újpesti védelemben, a széleken és középen is remekül zártak a hátvédek, az egyedüli zavart talán csupán Hrepka Ádám és – hirtelen beindulásaival – Kanta József okozta.

A térfélcserét követően az Újpest – ahogy tette azt az első félidőben is – az első adódó lehetőségéből ismét gólt rúgott. Ettől a már addig is magabiztosabban futballozó vendégek önbizalma még tovább nőtt, az MTK viszont még mindig lassan, sőt körülményesen szövögette támadásait. Mészöly Géza együtteséről sütött a lendület, a mindent elsöprő céltudatosság: a védelem előtt futballozó Erős Károly sokszor szerzett labdát a saját térfelén, és rendre jól is indított, a középpályán a fiatalok le-föl zakatoltak, a csatársorban pedig Rajczi Péter állandó veszélyt jelentett Végh Zoltán kapujára. A fordulatot Garami József Illés Béla beállításától várta, s habár a kék-fehérek kedvence valóban vitt némi színt a játékba, az átütő erő ezután is hiányzott a kék-fehérek futballjából.

Többen is meglehetősen szürke produkciót nyújtottak a hazaiaknál, Czvitkovics Péter vagy például Hrepka Ádám szinte észrevehetetlenül futballozott. S habár néhány fanatikus MTK-drukker még akkor is azt szajkózta, hogy ő bizony még mindig úgy érzi, kedvenc csapata meg tudja fordítani a mérkőzést, már látni lehetett, hogy a lilák ezt a találkozót nem engedik ki a kezükből. Mészöly Géza együttese most is bebizonyította, hogy a bajnoki címért folytatott harcban feltétlenül kell vele számolni, mert a fiatalság és a tapasztalat remekül ötvöződik a lila-fehéreknél, az MTK játékosai viszont némi csalódást okoztak ezen a találkozón. Azt azért tegyük hozzá, hogy valóban csak ezen az összecsapáson maradtak el a várakozástól, és ezt tudva az MTK szurkolói tapssal köszönték meg Illés Béláék játékát. Bizonyára azért, mert ők is tudják, a jövő mindenképpen az ilyen fiatal csapatoké. ---- M ---- &