Csúsztak, másztak, küzdöttek

A Bp. Honvéd szombat este megkezdte a felkészülést a kedden rendezendő, MTK elleni rangadóra. Csakis ez lehet a magyarázata annak, hogy a Kispesten egyre népszerűbb, egyébként remekül dolgozó Aldo Dolcetti a kispadra ültette a piros-feketék két színes egyéniségét, Genitót és Mirót. Az olasz szakvezető úgy volt vele, jöjjenek a fiatalok – pontosabban a még fiatalabbak – , hiszen a Honvéd kerete amúgy is tele van ifjú legényekkel. Persze ez mindig is így volt. A kispestieknél válogatottak egész sorát nevelték ki, hogy aztán sokuk más csapatban váljon igazi sztárrá. Ám most egyértelmű a cél a Bozsik-stadionban, megtartani az értékeket, s megtartani az előkelő pozíciót. Remek őszt produkált eddig a Kispest ezen a pályán, akárcsak a régi szép időkben, fejet hajtott a Ferencváros (igazi kiütés volt az…), mi több, a bajnokesélyes Újpest is. Így történhetett meg, hogy Aldo Dolcetti némileg átformált csapatot küldött pályára a sok sebből vérző pécsiek ellen.

Ez aztán meg is látszott a teljesítményen.

A vendégek jókora helyzettel kezdtek, igaz, aztán jött a Honvéd, és a játék a pécsiek térfelére korlátozódott. A didergő és bizakodó drukkerek nagy bánatára szó sem volt fergeteges akciókról, az iram még ebben a hidegben is igencsak kocogósra sikerült. Elmaradtak a várt Honvéd-rohamok, a Pécs becsülettel takarított a saját térfelén. Az első félidő gyakorlatilag egyetlen olyan jelenet nélkül telt el, amely igazán tűzbe-lázba hozta volna a kispesti híveket. Maradt nekik a félidőben a forralt bor és persze a reménykedés, hogy a második játékrészre kikocogó Genito vezérletével újra hazai sikert ünnepelhetnek.

A második félidő aztán alaposan meglepte, mi több, felboszszantotta a Honvéd-tábort. Hiába cserélt ekkor már Aldo Dolcetti, hiába játszott csaknem a legerősebb összeállításában a hazai csapat, nem volt ritmus, nem volt lendület a kispestiek játékában. Ahogy telt-múlt az idő, úgy lett egyre magabiztosabb az idegenben eddig csak szenvedő Pécs, s ez bizony helyzetekben is meglátszott. Senki sem csodálkozott, amikor a PMFC megszerezte a vezetést, sőt ha játékosai jobban koncentrálnak, illetve határozottabbak, két-három góllal is növelhették volna előnyüket. Szenvedett a Honvéd, s az ősz eddigi leggyengébb teljesítményét nyújtotta. Ám jól jellemzi a kispestiek mentalitását, hogy a kínlódás ellenére sem adták fel, s addig-addig gyűrték, gyömöszölték a labdát a hátul romboló pécsiek kapujának közelében, amíg sikerült egyenlíteniük. Mi több, a csereként beálló Miro lábában volt a győztes gól, de kihagyta a kihagyhatatlant. ---- M ---- &