Brazil léphet fel az európai trónra

2002-ben a 12. helyen végzett, nyolc ponttal. 2003-ban – Filippo Inzaghi, Francesco Toldo, Adrian Mutu és Jan Koller társaságában – a 22. lett, egy ponttal. 2004-ben Andrij Sevcsenko és Deco mögött a harmadik helyet csípte el, 133 ponttal. 2005-ben, ha hinni lehet minden létező forrásnak, első lesz, bizonyosan karriercsúcsot jelentő pontszámmal.

Ha ez így történik, Ronaldo (1997, 2002) és Rivaldo (1999) után ő lesz a harmadik brazil támadó, aki átveheti a France Football trófeáját, ráadásul, akárcsak két honfitárs elődje, (első) diadala évében a Barcelona mezét viselte (Ronaldo 1997 második felét már az Internazionalénál töltötte, 2002-ben, második világbajnoki címe esztendejében pedig az Inter és a Real Madrid labdarúgója volt).

Luís Suárez (1960), Johan Cruyff (1973, 1974), Hriszto Sztoicskov (1994) és Rivaldo (1999) után ő lehet az ötödik olyan futballista, aki Barcelona-játékosként ér fel a csúcsra, és mutatja majd meg a Camp Nou népének a talán legnagyobb presztízzsel bíró egyéni európai trófeát. A katalán szentélyben hat éve, Rivaldo remeklése óta várnak erre a felemelő pillanatra, alighanem már nem sokáig…

Furcsa módon a világ, illetve a szövetségi kapitányok és a játékostársak már egy évvel korábban piedesztálra emelték, hiszen a világ legjobbjának már 2004-ben megválasztották, míg Európában – valószínűleg – csak 2005-ben kezdi meg uralkodását. Korábban ilyen jellegű "tévesztésre" mindössze egyszer volt példa, Ronaldo 1996-ban már megkapta a világ legjobbját megillető díjat, viszont az Aranylabdával először csak 1997-ben pózolhatott.

Ha bejönnek a jóslatok, 25 évesen veheti át első koronáját, az elmúlt évtizedben nála fiatalabbként csak Michael Owennek (2001, 22 éves) és Ronaldónak (1997, 21) sikerült meggyőznie a szavazókat, kinél lesz a legjobb helyen az Aranylabda. Életkora, illetve tudása egyébként okkal jogosítja fel arra, hogy célba vegye a valaha volt legjobb francia játékos, Michel Platini, illetve a két korszakos holland világklasszis, Johan Cruyff és Marco van Basten rekordját, és csatlakozzon a háromszor trófeát nyerő játékosokhoz, netán idővel új "klubot" alapítva negyedszer is elhódítsa a France Football díját.
Bár egyelőre egyetlen lényeges statisztikai kategóriában sem ő áll az élen, tudása alapján pillanatnyilag megkérdőjelezhetetlen a helye.
A kontinens – és a világ – futballtrónján. ---- Az Arsenal 28 éves francia gólvágója a megelőző öt voksoláson háromszor ott volt az első ötben (2000-ben és tavaly negyedik, 2003-ban második lett), és jó esélye van rá, hogy az idén sem lesz másképp. Thierry Henry a pályafutása második legeredményesebb bajnoki idényét zárta 2005 nyarán, és – ha csak holtversenyben is – a Premier League-ben szerzett 25 gólja ugyanúgy Aranycipőt ért neki, mint az egy évaddal korábbi 30 találat. Magától értetődő, hogy az angol gólkirályi cím is őt boldogította, immár harmadszor. Természetesen szerzett fontos gólokat a Bajnokok Ligájában, az FA-kupában, valamint a francia válogatottban is. Noha a bajnokságban csupán második lett az Arsenal, a nemzeti csapattal pedig együtt szenvedett a vb-kvalifikációért, azért az idén sem maradt trófea nélkül: az FA-kupában, bár a döntőben sérülés miatt nem játszott, a csúcsra jutott. Az egészsége az ősszel sem volt rendben, szombatig mindössze hat bajnokin léphetett pályára, de azokon így is hét gólig jutott – háromszor máris duplázott…

Steven Gerrard • A csapatkapitányok királya
Nemrégiben az egyik angliai futballmagazin számvetést készített a Premier League csaknem másfél évtizedéről, és a "legnagyobb hatású csapatkapitányok" kategóriában Steven Gerrardot hozta ki elsőnek, holott a mezőnyben ott volt a manchesteri Roy Keane is. A helyi születésű középpályás éppen az idén bizonyította be, hogy valóban ő a legnehezebben pótolható játékos a "vörösök" keretében – aligha képzelhető el, hogy a Liverpool nélküle meg tudta volna nyerni a Bajnokok Ligája 2004–2005-ös kiírását.


Gerrard voltaképpen az egész idény során kiválóan játszott, de a sorozat utolsó meccse az, amelyre bizonyára egész életében emlékezni fog. A Milan elleni döbbenetes talpra állás első döntő momentuma ugyanis az ő nevéhez fűződik: remek fejessel vette be az olaszok kapuját, aztán egészen az egyenlítésig hajszolta a társait. A nyáron nem volt szíve megválni a klubjától, az új szezont pedig kiváló formában kezdte. Első négy tétmérkőzésén hét (!) gólt szerzett, elhomályosítva a Mersey-partiak teljes csatárállományát.


Paolo Maldini • Életműdíjat érdemelne
Olvastunk már olyan indoklást Maldini állítólagos Aranylabda-esélyességére, hogy életműdíj gyanánt megkaphatná, ami kétségkívül jólelkű megközelítés, pusztán azt hagyja figyelmen kívül, hogy ezt a kitüntetést hangsúlyozottan egy év teljesítménye alapján ítélik oda. A legjobb ötvenbe természetesen könnyűszerrel befér a veterán védő, és vélhetően szavazatokat is bőséggel kap majd, éppen csak az a furcsa, hogy van számos kollégája, aki ugyanezt megérdemelné, de múltbéli érdemeinek hiánya miatt szóba sem kerül.

A világért sem akarjuk persze elvitatni Paolo Maldinitől azt az érdemet, hogy 37 éves létére megállja a helyét a jelenlegi futballban. A bekkelésre mindig kínosan ügyelő Milan hátsó alakzatából a legkevésbé sem lóg ki, igaz, már nem az eredeti posztján, balhátvédként, hanem jobbára középen tevékenykedik. Sokoldalúságát azonban a májusi BL-döntőn is bizonyította, amikor az 1. percben a Liverpool hálójába talált. Csak azért nem írhatjuk, hogy nem rajta múlt a siker, mert a második félidei hétperces rövidzárlatból a teljes védelem kivette a részét. ---- José Mourinho a minap gyakorlatilag ostobának nevezte azokat, akik nem Frank Lampardnak adnák az Aranylabdát, de a portugál edző egyedien otromba stílusa és (foglalkozására jellemző) elfogultsága tudatában ez természetesnek mondható. A heveskedése egyébként valamelyest érthető, hiszen az elmúlt egy év során ő hétről hétre testközelből láthatta futballistája valóban bámulatos produkcióit. Lampard a szeme előtt emelkedett az angol élvonal egyik legjobb, amellett legegyenletesebben teljesítő labdarúgójává.

Ez utóbbi tulajdonságát novemberben lélegzetelállító rekorddal nyomatékosította. Mezőnyjátékosként döntötte meg a kapus David James csúcsát, aki zsinórban 159 Premiership-találkozón lépett pályára. Lampard most már ennél is többet számlál, és ki tudja, hol a végállomás – nemcsak pazar rúgótechnikájával, hanem fizikumával is kitűnik a mezőnyből. Óriási szerepe volt a Chelsea 2005-ös bajnoki címének megszerzésében, nem szólva az új idényben megtartott vezető pozícióról: olyan eredményesen játszik, akár egy kitűnő befejező csatár.


Samuel Eto'o • Afrikában nincs párja
Az afrikai kontinenst már egyértelműen Samuel Eto'o uralja, zsinórban kétszer nyerte el a fekete kontinens legjobbját megillető Aranylabdát (meglepetés lenne, ha nem sikerülne a triplázás), az európai Ballon d'Or azonban még csak látótávolságnyira van tőle, megérintenie, esetleg megfognia nem sikerült. Ha igaz, az idén sem lesz másként, viszont az előretörése alighanem tovább folytatódik. 2003-ban még csak a jelöltek között volt, szavazatot nem kapott, egy évvel később hét ponttal már a 15. lett, az idén pedig alighanem minimum a top tízben találkozhatunk a nevével.

Ehhez az ajánlólevele legalábbis figyelemre méltó, jócskán benne volt abban, hogy a Barcelona hat év után újra bajnoki címet nyert, 24 góljával ő lett a Primera División mesterlövésze, az Aranycipőért zajló versenyben Thierry Henrytól és Diego Forlántól két ponttal (egy góllal) lemaradva a második helyen végzett (bár ha nem veszik el, és nem adják Decónak a Mallorca elleni találatát, hárman osztoznak a díjon). Mégis, ha visszagondol az évre, alighanem gyorsan eszébe jut, milyen csúf körülmények között maradt le Kamerunnal a vb-ről.
De ha sikerült volna is a kvalifikáció, az egyik barcelonai csapattársát akkor sem tudta volna megelőzni. ---- ADRIANO (brazil)
Az Internazionale 23 éves támadója Olasz Kupát és Olasz Szuperkupát, a válogatottal Konföderációs Kupát nyert – az utóbbi tornán ő lett a gólkirály és a legjobb játékos.

MICHAEL BALLACK (német)
A Bayern München 29 esztendős középpályásának vitrinjébe német bajnoki cím és kupagyőzelem, valamint a Konföderációs Kupa bronzérme került be.

DAVID BECKHAM (angol)
Világbajnoki kvalifikáció, spanyol bajnoki ezüst és BL-részvétel jutott a Real Madrid 30 éves középpályásának a mérlegébe – neki ennyi is elég.

GIANLUIGI BUFFON (olasz)
Az olasz bajnoki aranyérem a 27 esztendős Juventus-kapus idei gyűjteményének legértékesebb darabja, de a válogatott vb-részvételéért is megtette a magáét.

MAURO CAMORANESI (olasz)
A 29 esztendős középpályás is fontos embere volt az olasz bajnok Juventusnak, és választott hazája nemzeti csapatával ő is kiharcolta a világbajnoki indulás jogát.

FABIO CANNAVARO (olasz)
És egy újabb Juventus-hős: a 32 éves futballista mind az olasz bajnokcsapat, mind a világbajnokságra kijutó squadra azzurra védelmének az oszlopa.

JAMIE CARRAGHER (angol)
A 27 esztendős hátvéd megbízható munkása volt a Liverpool Bajnokok Ligáját és Európai Szuperkupát nyerő meglepetéscsapatának, és tagja a válogatottnak is.

PETR CECH (cseh)
Bajnoki cím, Ligakupa-győzelem és góltalansági rekord Angliában, BL-elődöntő, vb-kvalifikáció – pazar éve volt a 23 éves Chelsea-kapusnak!

GRÉGORY COUPET (francia)
A magát a vb-résztvevő francia válogatottba bevédő 32 éves hálóőr negyedszer is bajnok lett a Lyonnal, és a Francia Szuperkupa is a vitrinjébe került.

CRIS (brazil)
A 28 éves hátvéd a francia bajnok és szép BL-előmenetellel büszkélkedő Lyon védelmének erős embere, fontos góljai csatárerényekről is árulkodnak.

CRISTIANO RONALDO (portugál)
A kiismerhetetlenül cselező 20 éves ifjú a Premiershipben harmadik, az FA-kupában második lett a Manchester Uniteddel, hazájával vb-résztvevő.

DECO (portugál)
A spanyol bajnoki cím és a Spanyol Szuperkupa is a Barcelona 28 éves játékmesteréé lett, sőt a portugál válogatott vb-részvételéért is tett egyet s mást.

DIDA (brazil)
A 32 esztendős kapusnak a Milannal ezüstös éve volt (olasz bajnokság, Bajnokok Ligája), ám a válogatottal aranyos (Konföderációs Kupa).

DIDIER DROGBA (elefántcsontparti)
A 27 éves támadó a Chelsea-vel mindent letarolt (bajnokság, Ligakupa, Community Shield), hazáját pedig vezérként segítette hozzá az első vb-induláshoz.

EMERSON (brazil)
Mind a Juventusszal, mind hazája nemzeti csapatával felért a csúcsra: a 29 esztendős középpályás olasz bajnoki aranyat és Konföderációs Kupát nyert az idén.

MICHAEL ESSIEN (ghánai)
A francia bajnoki címet még a Lyon 22 éves középpályásaként, hazája első világbajnoki részvételét viszont már a Chelsea egyik legdrágább játékosaként ünnepelte.

LUIS FIGO (portugál)
A Real Madriddal spanyol bajnoki ezüstérmet nyert, visszatért a portugál válogatottba (vb-résztvevő is lett), majd túl a 32. születésnapján az olasz Interbe szerződött. Ennyi.

DIEGO FORLÁN (uruguayi)
A 26 éves támadó feledtette a manchesteri nehéz időket: a Villarreallal spanyol bronzérmes lett, és 25 góllal felerészben az övé a legjobb európai gólvágónak járó Aranycipő.

LUIS GARCÍA (spanyol)
Bajnokok Ligája-diadal, Európai Szuperkupa: természetesen a 27 esztendős középpályás is részese volt a Liverpool sikereinek, no meg a spanyol vb-kvalifikációnak.

ZLATAN IBRAHIMOVIC (svéd)
Olasz bajnoki címmel gazdagodott a Juventus egyik legtalálékonyabb játékosa, aki 24 évesen kulcsembere a vb-indulást kivívó svéd válogatottnak.

JUNINHO PERNAMBUCANO (brazil)
A 30 esztendős szabadrúgás-specialista a Lyonnal újfent francia bajnok lett, és ott volt hazája válogatottjában, amikor megnyerték a Konföderációs Kupát.

KAKÁ (brazil)
A 23 éves támadónak sikerült arannyal feledtetnie az ezüstöket: az elveszített olasz bajnoki címre és BL-döntőre gyógyír volt a Konföderációs Kupán aratott siker.

ROY MAKAAY (holland)
Német bajnok és kupagyőztes, a Bundesliga algólkirálya (22) lett a 30 éves holland, akinek a válogatottban nem ment anynyira – igaz, így is vb-résztvevő lehet.

CLAUDE MAKELELE (francia)
Bajnok, Ligakupa- és Community Shield-győztes a Chelsea-vel. A 32 éves középpályás meghallotta a haza hívó szavát, visszatért, a "kékek" pedig mehetnek a vb-re.

PAVEL NEDVED (cseh)
A Juventus középpályása is panaszkodott az öregségre (33), mégis besegített a sikert hozó vb-pótselejtezőn. Tette ezt újabb olasz bajnoki címmel a tarsolyában.

MICHAEL OWEN (angol)
Nem volt igazán jó éve, de egykori győztesként (2001) a Real Madriddal elért bajnoki ezüst is megfelelő ajánlólevél volt számára. Immár a Newcastle 25 éves támadója.

PAK DZSI SZUNG (dél-koreai)
A 24 éves támadó kulcsembere volt a holland bajnok és BL-elődöntős PSV-nek, no meg hazája vb-indulást kivívó tizenegyének, nem véletlenül vitte el őt az MU.

ANDREA PIRLO (olasz)
A remek rúgótechnikájú, 26 esztendős Milan-középpályásnak kijutott az ezüstökből (bajnokság, BL), de ettől még örülni tudott az olasz válogatottal elért vb-kvalifikációnak.

RAÚL (spanyol)
A 28 esztendős Real Madrid-támadót nem tette maradéktalanul boldoggá a bajnoki ezüst és a vb-indulásért megvívott verejtékes harc – ám szavazni így is lehet rá.

JUAN ROMÁN RIQUELME (argentin)
Másodvirágzását éli a 27 éves középpályás, aki a Villarreallal spanyol bajnoki bronzérmes és BL-induló lett, az argentin válogatott tagjaként kiharcolta a vb-részvételt.

ARJEN ROBBEN (holland)
Angol bajnoki címnek és Community Shield-diadalnak is részese volt a 21 esztendős Chelsea-középpályás, aki természetesen a vb-induló holland válogatottnak is alapembere.

ROBERTO CARLOS (brazil)
Egyike ama "galaktikusoknak", akiknek a Real Madriddal elnyert spanyol bajnoki ezüst is elég volt az FF-lista törzstagságának megújításához. A vb-kvalifikációért ő is tett.

ROBINHO (brazil)
A 21 éves őstehetség a Konföderációs Kupa győzteseként, a futballnyár egyik főszereplőjeként igazolt a Santosból a Realba – jelölése maga a megelőlegezett bizalom.

RONALDO (brazil)
A 29 éves Real-támadó 21 gólt szerzett a legutóbbi bajnoki kiírásban, csapatának ez az ezüsthöz volt elég. A válogatottban keveset játszott, de a vb-részvételhez ő is hozzájárult.

WAYNE ROONEY (angol)
Bajnoki harmadik a Manchester Uniteddel, az FA-kupában döntőt játszott, és bár vesztett, immár alapember a vb-induló angolok csatársorában – 20 évesen nem kevés!

ANDRIJ SEVCSENKO (ukrán)
A 29 éves tavalyi győztes elrontotta tizenegyesét a BL-döntőn, ugyanakkor hazáját történelmi vb-részvételhez segítette – és a Milannal is van egy bajnoki ezüstérme.

JOHN TERRY (angol)
A 24 éves angol bajnok és Ligakupa-győztes, gólerős Chelsea-védőt társai a legutóbbi angol idény legjobbjának választották, stabil tagja a válogatottnak is.

LILIAN THURAM (francia)
A pályafutása vége felé járó, 33 esztendős középső védő a Juventusszal olasz bajnok lett, visszatért a francia válogatottba, amelyet vb-induláshoz segített.

DAVID TREZEGUET (francia)
A 28 éves támadó a Juventus és a francia válogatott tagja, vagyis friss olasz bajnok és vb-induló – góljaival mind a Serie A-ban, mint odahaza rekordokat döntöget.

MARK VAN BOMMEL (holland)
Holland bajnok és BL-elődöntős, a PSV vezéregyénisége volt a tavasszal, majd 28 éves fejjel megérte, hogy a Barcelona szerződést kínált neki. Be is illeszkedett.

RUUD VAN NISTELROOY (holland)
Még egy holland, akinek viszont ezúttal "csak" bajnoki bronz és FA-kupa-ezüst jutott a Manchester Uniteddel. A 29 éves támadóra bizton számíthat hazája is.

PATRICK VIEIRA (francia)
Az Arsenallal elhódított FA-kupa és a bajnoki ezüst birtokában klubot váltott a 29 éves középpályás, a válogatotton kívül immár a Juventusban riogatja ellenfeleit.

XAVI (spanyol)
A 25 esztendős középpályás spanyol bajnok és Spanyol Szuperkupa-győztes lett a Barcelonával, és tagja a vb-részvételt pótselejtezőn kivívó spanyol válogatottnak.

ZINEDINE ZIDANE (francia)
Ő Zizou, a franciák nemzeti büszkesége – 33 évesen alanyi jogon is a listán a helye. Az idei mérleg: spanyol bajnoki ezüst, romantikus visszatérés (gólokkal) a válogatottba. ---- A France Football szerkesztősége 1956-ban adta át először az Aranylabdát, a Ballon d'Ort. Az "úttörő", az első győztes Stanley Matthews volt, akit korát tekintve egyáltalán nem lehetett ifjú pionírnak nevezni – már a 42. évét taposta! Mindmáig ő az ankét legidősebb nyertese. Matuzsálem után az első "ezüstlabdás", Alfredo di Stéfano lépett a trónra – óriási fölénnyel, neki 72 pontja volt, a második Billy Wrightnak csak 19 –, a BEK-győzelmeket halmozó Real zsenije két év múlva ismételhetett. Argentin származású győztesből néhány éven belül még egy akadt: 1961-ben Omar Sivori, a Juventus oriundója kapta a legtöbb voksot. Egy év múlva az első kelet-európai (Josef Masopust), újabb egy esztendőre rá az első kapus (Lev Jasin) is ünnepelhetett.

1966–1975
Albert Charlton előtt
Matthews diadala óta pontosan egy évtized telt el a második angol elsőségig: 1966-ban, az angliai vb, Anglia világbajnoki címének évében Bobby Charlton érdemelte ki a kontinens legjobbja címet. Az MU legendája egy ponttal előzte meg a vb portugál gólkirályát, Eusébiót. Charlton csak azért nem háromszoros aranylabdásként fejezte be pályafutását, mert 1967-ben, majd 1968-ban (az MU BEK-sikerének évében) is volt egy játékos, aki megelőzte – az előbbi Albert Flórián, az utóbbi pedig a pénteken elhunyt George Best volt. A hetvenes évek eleje-közepe a holland–nyugatnémet rivalizálás jegyében, a totális futball korszakaként vonult be a történelembe, nem véletlen, hogy 1970 és 1976 között csak egyszer lett "másé" (a szovjet Oleg Blohiné, 1975-ben) az FF díja.

1976–1985
Egy hét is elég volt Rossinak
A korszakváltás időszaka, az angol csapatok sorozatban hatszor, összesen hétszer hódították el a BEK-serleget. Meg is kétszereződött az angol aranylabdások száma, apró szépséghiba, hogy az 1978-ban és 1979-ben duplázó Kevin Keegan ezekben az években a Hamburgban rúgta a labdát. A következő két kiírásban a másik német óriás, a Bayern München adta az aranylabdást, Karl-Heinz Rummenigge révén.Kalle az 1982-es vb-n sérüléssel bajlódott, Paolo Rossi viszont a torna utolsó hetében játszott élete formájában, és mivel a fináléban az olaszok 3–1-re megverték a Nationalelfet, nem volt kérdés, kinek ítélik oda a díjat az év végén. A harmadik dekádot a Juventus és a francia válogatott csillaga, Michel Platini "mesterhármasa" zárta. Ez sem lepett meg senkit.

1976–1985
Egy hét is elég volt Rossinak
A korszakváltás időszaka, az angol csapatok sorozatban hatszor, összesen hétszer hódították el a BEK-serleget. Meg is kétszereződött az angol aranylabdások száma, apró szépséghiba, hogy az 1978-ban és 1979-ben duplázó Kevin Keegan ezekben az években a Hamburgban rúgta a labdát. A következő két kiírásban a másik német óriás, a Bayern München adta az aranylabdást, Karl-Heinz Rummenigge révén.Kalle az 1982-es vb-n sérüléssel bajlódott, Paolo Rossi viszont a torna utolsó hetében játszott élete formájában, és mivel a fináléban az olaszok 3–1-re megverték a Nationalelfet, nem volt kérdés, kinek ítélik oda a díjat az év végén. A harmadik dekádot a Juventus és a francia válogatott csillaga, Michel Platini "mesterhármasa" zárta. Ez sem lepett meg senkit.

1976–1985
Egy hét is elég volt Rossinak
A korszakváltás időszaka, az angol csapatok sorozatban hatszor, összesen hétszer hódították el a BEK-serleget. Meg is kétszereződött az angol aranylabdások száma, apró szépséghiba, hogy az 1978-ban és 1979-ben duplázó Kevin Keegan ezekben az években a Hamburgban rúgta a labdát. A következő két kiírásban a másik német óriás, a Bayern München adta az aranylabdást, Karl-Heinz Rummenigge révén.Kalle az 1982-es vb-n sérüléssel bajlódott, Paolo Rossi viszont a torna utolsó hetében játszott élete formájában, és mivel a fináléban az olaszok 3–1-re megverték a Nationalelfet, nem volt kérdés, kinek ítélik oda a díjat az év végén. A harmadik dekádot a Juventus és a francia válogatott csillaga, Michel Platini "mesterhármasa" zárta. Ez sem lepett meg senkit.