(Bagoly Gábor: mesteri hármas)

Botár László, Lipcsei ÁrpádHogy "Beppét" mindentől függetlenül tiszteli, szereti a soproni publikum, arra mi sem jellemzőbb: az első szurkolói óhaj nagyjából 15 perc után szállt Selymes Tibor megbízott edző felé, miszerint az olaszt ideje lenne pályára küldeni. Hogy a csere "veszélye" villanyozta-e fel Alin Cotant vagy sem, utólag eldönthetetlen, de a román légiós még abban a percben tökéletesen csavarta középre szögletből a labdát, s máris vezetett az addig passzívabb, s kétszer Fortuna által is kézen fogott házigazda. A gól mintegy varázsütésre átformálta a mérkőzés képét, mert bár a brazil Da Silva nációjának futballistáit távolról sem idéző mozdulatokkal (előbb az oldalvonaltól két méterre, izomból rúgta taccsra a labdát, utóbb kecsegtető helyzetben egyszerűen az alapvonalon túlra futott vele) borzolta a nagyérdemű idegeit, helyzetig addig kizárólag Sisa Tibor gárdája jutott. Bagoly Gábor fejese után azonban változott a képlet, s ezzel valósággá lett az est második számú soproni drukker-óhaja: a vörös mezesek pontosabban és gyorsabban játszottak, s igyekeztek kihasználni a sopronkőhidai foglyok által a hótól letisztított játéktérből fakadó "előnyt", azaz annak csúszósságát. A középpályán olykor habkönnyűen átrohanó soproniak hovatovább minden szögből kapura lőttek (a hatékonyság végett érdemes a félidei statisztikára pillantani), s egy ilyen kísérlet meglepte az addig jól védő Szabó Kálmánt is. Sőt mivel kisvártatva – szintén távolról – Demjén Gábor is eredményes volt, különösebb rizikó nélkül már ekkor leszögezhettük: az első játékrészt megnyerte a Sopron. A folytatásban változást az összeállításban nem, az eredményt tekintve viszont rövid időn belül regisztrálhattunk. A góllövőlista vezetője, Márkus Tibor a maga részéről ugyanis ezt a játékot is megtöltötte némi tartalommal, ami legalább izgalmasabb folytatást ígért. Hogy gyorsan újból sima lett a meccs, az az első félidő hajrájában sérülés miatt lecserélt Ion Ibric helyére hátrább lépő Bagoly Gábornak volt köszönhető, bár dőreség lenne kizárólag a mesterhármasig jutó soproni csapatkapitánynak tulajdonítani a gólkülönbség-javító győzelmet. Bár a Sopron három találatát is állított labdás szituációt követően szerezte, sikerének jogosságához nem férhet kétség: a találkozó nagy részében a házigazda ráerőltette akaratát riválisára, s támadásban – főként a bal oldalon kombináltak szemre tetszetősen a vendéglátók – jóval többet nyújtott ellenfelénél. S végül még valami: noha Giuseppe Signori az 59. percben pályára lépett, s második labdaérintésre (az elsővel mellel maga elé tette a labdát) kis híján gólt szerzett, az est "nagyágyúja" ezúttal Bagoly Gábor volt. Valami azt súgja, ő legközelebb is az élen áll majd a bemelegítő játékosok sorában…